2017. augusztus 27., vasárnap

Mobil

Robin Cook: Mobil

3/5

"Az ​orvosi hivatás gyökeres változások előtt áll – az információs technológia, a nanotechnológia és a genomika fejlődésének köszönhetően az orvosok hamarosan egészen más szerepet tölthetnek be. George Wilson, a Los Angeles-i Egyetem klinikájának negyedéves radiológus rezidense is tanúja annak, amint az okostelefonok új nemzedéke váltja fel a régi vágású háziorvosokat. Így afféle személyi asszisztensként komplex és a páciens igényeihez igazított szolgáltatásokat nyújtanak, életjeleket követnek és diagnózisokat állítanak fel, méghozzá fáradhatatlanul, a nap huszonnégy órájában. Az alkalmazás az iDoc nevet kapja.
George tragikus körülmények között ismeri meg a fejlődés új irányvonalát. Egyik reggel arra ébred, hogy menyasszonya, aki nemrég jelentkezett az iDoc bétatesztelésére, holtan fekszik mellette. Majd nem sokkal ezt követően több olyan beteg is meghal, akik nála jártak radiológiai vizsgálaton. Mint kiderül, valamennyien résztvevői a húszezer fős mintán végzett tesztelésnek.
Lehetséges, hogy hackerek törték fel a rendszert – s hogy az Egyesült Államok kormánya is részt vesz ennek eltussolásában? A megélhetését és a szabadságát érő fenyegetések dacára George fáradhatatlanul kutatja az igazságot annak tudatában, hogy ha igaza van, a következmények nemcsak számára, hanem számtalan más ártatlan számára is végzetesek lehetnek."


  Alapvetően tetszik az ötlet. Már csak azért is, mert annyira elérhetőnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogyan is élünk a mai világban. Annyi applikáció segíti a mobilunkon az életünket, hogy eggyel több, vagy kevesebb, már nem tűnik fel. Ráadásul egy ilyen alkalmazásnak még értelmét is látom, hiszen lássuk be, az orvoshiány hazánkban is érezhető. Meg a nővérhiány. Szóval egy jól megalkotott és tényleg működő rendszer sokat segíthetne a dolgokon. Csak hát...

  A történet pedig pont ezt mutatja be, mégpedig mi történik akkor, ha túl "jól" lett megalkotva a program. És ezzel sikerült is egy nagyon kényes kérdésbe beletenyerelnie az írónak. Ki dönthet arról, hogy kinek van joga életben maradni? Vagy hogy egyáltalán reményt kapjon a gyógyulásra? Mi a fontosabb, a közösség, vagy az egyén?

  Na de, míg az ember ilyesmiken elmélkedik, na meg gyanúsan vizslatja a mobilját (hátha az is ellene akar fordulni...)azért figyelemmel követi az eseményeket is.
És hát ez a George gyerek...alapvetően egy szimpatikus figura volt számomra, de azért jó néhányszor megtudtam volna rázni, vagy a saját fejemet a falba verni. Ennek a fickónak semmi életösztöne nem volt, csodáltam, hogy a könyv felénél még mindig játékban volt. Komolyan, ennyi idősen, egy ilyen világban, mint amiben élünk, senki, ismétlem senki nem lehet ennyire naiv. De komolyan. Na mindegy. Miközben a fejemet fogtam egy-egy megmozdulása után, azért szurkoltam neki. (Csak halkan jegyzem meg, hogy azért azt is túlzásnak éreztem, hogy az összes nő csak azért akarjon vele lenni, mert megakarja tudni, mit tud...hát ennyire nem lehetett csúnya :D.)

  Viszont kikérem magamnak, hogy sose tudom meg, mi történik a főhősünkkel. Ez a második könyv azt hiszem, amit az írótól olvasok, és itt is csak úgy huss, eltünteti a szereplőt, aztán lehet tippelgetni, mi lett vele. Ne már...legalább valami halvány utalást tehetett volna.

  Nem volt ez rossz, főleg így a nyárra. De még nem tudom, hányadán is álljak az íróval.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 368

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése