A lovak völgye

Jean M. Auel: A lovak völgye
4/5

A sorozat második kötete ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. (Így ha azt még nem olvastad, csak a saját felelősségedre olvass tovább, mert arra nézvést spoiler-t tartalmaz a bejegyzés).

Ayla elhagyta a Barlangi Medve népét, miután azok halottnak nyilvánították őt ( aranyos egy szokás, nem?), s elindul megkeresni az Idegeneket, akik olyanok mint ő. Ám ez nem megy olyan gyorsan, mint ahogy azt elképzelte, s ezért egy időre berendezkedik egy kis völgyben a túlélésre.
Emellett két fiatal férfi, Jondalar és az öccse szintén vándorúton van, s ha nem is a legboldogabb módon, de útjaik keresztezik egymást.

Őszintén bevallom, nekem ez a kötet kevésbé tetszett, mint az első. Legalább olyan vaskos, de néhol kifejezetten úgy éreztem lassul, és untat a történet. Szerencsére annyira nem volt vészes, hogy fel is adjam az olvasását.
A legjobban Ayla részei tetszettek, az élete, meg Béni és Nyihaha :D. kell egy barlangi oroszlán! :D.
A fiúk részei annyira nem foglaltak le valamiért.

Voltak érdekes részei, meg elgondolkodtatóak, de sokszor úgy éreztem, ami le van írva, az már túlzás, sokkal inkább illene egy mai időben játszódó regénybe, mint ebbe a történetbe. Gondolok itt például a romantikus részekre. Jó, nem jelenthetem ki biztosan, hogy az akkor élt elődeink nem így gondolkoztak, és cselekedtek...de nekem ez nem tűnt valószerűnek.

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 652

Szeretni őt minden áron

                                                         Amanda Grace: But i love him

                                                                             5/5

Igen-igen, nem csalás, nem ámítás. Angol nyelvű könyv a blogban. Miután meg volt az örömújongásom, hogy milyen ügyes vagyok, teljesen egyedül elolvastam a könyvet, elgondolkodtam. Mert bizony nekem angolul is sikerül belecsapnom a lecsóba, és olyan témájú könyvet olvasnom, ami nem egyszerű.

Ha nem is ismerős, vagy rokonságon belül, de valahonnan mindenki hallott már a családon belüli erőszakról. Nem egyszer hírekből kapunk információt, hogy gyermekeket, feleségeiket vagy netalántán épphogy a férjeiket bántalmazzák azok, akiknek mellettük kellene állni, segíteni nekik...

Ilyenkor adok hálát annak, hogy ha a családom nem is teljesen komplett, ilyet sose kellett tapasztalnunk.

A történetben Ann meséli el az életét Connor-ral. Akinek nem volt egyszerű és felhőtlen a gyerekkora az alkoholista, és erőszakra hajlamos édesapja miatt. S ez bizony nyomokat hagyott benne, hiába reménykedik a lány, megváltoztatni nem tudja. De vajon a szerelem tényleg képes minden akadályt legyőzni?

Sose értettem azokat a nőket, akik visszamentek, vagy el sem hagyták a férjeiket, még akkor sem, amikor azok nem érték már be a szóbeli erőszakkal, hanem fizikailag is bántalmazták őket. Ez valami olyasmi, amit nem tudok felérni ésszel. Itt is, ahogy olvastam a könyvet, rengetegszer eljutottam oda, hogy ezaz a pont, ahol felállnék és elmennék, ellenben Ann maradt, és abban reménykedett, hogy majd jobb lesz. De nem lett az.
Itt két sérült ember kerül egymással kapcsolatba, hiszen hiába néz ki úgy a lány élete, mint a paradicsom, úgy érzi nem szeretik. A fiú pedig sokkal hamarabb felnőtt, mint kellett volna, hogy az édesanyját megvédje ha a szükség úgy hozza. Egymásra találnak, és ideig-óráig minden szép. De az alapproblémáikat ez nem oldja meg.

Nem tudom mennyire szükségszerű, hogy egy bántalmazott gyermek felnőttként maga is olyan legyen, tény hogy ezt a mintát látta, és nem lehet egyszerű ellene tenni. De hiába értettem Connor múltját, a jelenét és a jövőjét nem tudtam elfogadni. Az erőszak nem lehet megoldás, pláne ha egy érző, általam elvileg szeretett személy ellen irányul!

A könyv érdekessége, hogy visszafelé haladunk az időben. Vagyis az első oldalon Ann-t találjuk a földön ülve, széttört fényképek, ékszerek között, és innen az ő visszaemlékezése alapján haladunk egészen a legelső találkozásukig. Kifejezetten tetszett. Néha-néha visszatérünk a jelenbe, de nem sokszor. Érdekes volt látni, hogy mennyire elszigetelte a barátaitól, a régi életétől ez a szerelem. Hogy mindent feláldozott a fiúért, mert az azt mondta neki, hogy szereti.
Mondjuk a végleges döntésére kíváncsi lennék, ugyanis a befejezés nyitottnak hagyta a dolgot, legalábbis én úgy éreztem.

A téma miatt kicsit idősebb korosztálynak ajánlanám, de alapvetően ez egy fiataloknak szóló könyv. A nyelvezete, nyelvtana nem olyan nehéz, én teljesen jól tudtam követni a dolgokat, hiába volt benne egy csomó ismeretlen szó számomra.

Kiadó:Flux
Oldalak száma: 264

Ahogy a férfiak látják a világot

Louann Brizendine: A férfi agy
4/5

Miután a Női agyat elolvastam, neki álltam vadászni a párját, de egészen eddig nem volt bent a könyvtárban. Na de most!

Ami a legnagyobb bajom volt vele, az a terjedelme. Eleve nem egy vaskos példány, és ennek felét a jegyzetek teszik ki. Nekem ne mondja senki, hogy ennyire egyszerű lenne a férfi agy működése, hogy nem lehetne egy teljes könyvet megírni belőle :D.

Amúgy egész érdekes volt, bár talán egy-két újdonságot mondott nekem (heh, csak volt értelme a biosz egyetemnek!), inkább olyan szempontból volt érdekes, ahogy megmutatta bizonyos helyzeteket hogy látnak ők. Hát teljesen másképp, mint mi az tény.

A könyv előnye, hogy úgy vannak benne leírva a biológiai, kémiai részek is, hogy egy teljesen járatlan személy is meg fogja érteni a dolgokat. A latin rövidítések is mindenhol meg voltak magyarázva, szóval tényleg nem fenyeget az a veszély, hogy elvész az ember a latin irodalomban, hogy megértse a szöveget.

Egyszeri olvasmánynak nem rossz, de annyira nem hiányolom a polcomról.

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalak száma: 278

Hol lehet Noel?

Richard Paul Evans: Hol lehet Noel?
4/5

Újabb karácsonyi történet...hiába van már január vége, engem ezek most találtak meg. Még jó, hogy mindkettőnél úgy gondoltam valami aranyos, kedves dolgot kapok...ami részben teljesült is. Részben meg annyira nem, hogy csak lestem.

Mark és Macy egy viharos éjjelen találkoznak először, és ez a találkozás komoly változásokat hoz az életükbe, még ha ezt egyelőre nem is sejtik. Macy kishúgát keresi, akitől az örökbefogadások elszakították, Mark pedig leginkább önmagát pórbálja meg újra egyenesbe hozni.

Itt is felmerül a gyermekek kiszolgáltatottsága, és bántalmazása, valamint a nem megfelelő nevelőszülők gondja. Illetve a halálos betegségek, családtag elvesztése, a család értéke és hasonlók.
Azt hiszem ez is volt a bajom a történettel. Annyi mindent próbált egyetlen történet segítségével elmondani, hogy már zavart, és soknak éreztem. Sok volt a véletlen egybeesés, a csodás megoldás, a halmozódó problémák egyetlen személy életében. Persze, lehet hogy tényleg van olyan, hogy egy emberi életbe ennyi rossz beleférjen, de nem sokszor. Legalábbis remélem.

És valahogy a szereplők sem kerültek közel hozzám, nem úgy mint a másik kötetben. Sem Macy, aki tulajdonképpen egy földre szállt angyal, sem Mark, aki a tökéletes barát megtestesülése.
De összességében véve nem volt olyan rossz történet, egyszer elment.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 344

Kegyelem

Richard Paul Evans: Kegyelem
4,5/5

Eric és családja épp költözésen és kisebb-nagyobb változáson megy keresztül, amikor a fiú találkozik Grace-szel, és ez mindent teljesen megváltoztat az életében...

Valami aranyos karácsonyi történetre vártam. Hát...nem egészen azt kaptam. Voltak benne nagyon szép, és kedves részek, de sokkal komolyabb húrokat és gondokat penget meg benne az író, mint vártam.

Nem is tudtam, hogy milyen sokáig nem volt törvényileg szabályozva a gyerekvédelem, és hogy az emberek nem hittek a gyerekbántalmazásban, mint létező problémában. Milyen már, hogy előbb védték törvényekkel az állatokat, mint a gyerekeket? Félreértés ne essék, én állatimádó vagyok, és helyeslem, hogy ők is védelemben részesülnek, de hogy a gyerekeknél nem volt ilyen...

Amit a legszomorúbbnak tartok, hogy még a mai napig hallani olyan történetekről, mint ami itt le van írva.
Grace személye nagyon megfogott, ahogy azok a gondolatok is, amik a fejezetek elején ki vadnak szedve, mintha a naplójából lenne idézve. Az emberiségnek pedig több Erichez hasonló emberre lenne szüksége.
Na és tessék, itt egy szerelmes szál, ami szépen, és jól van megírva, cseppet sem idegesít, és hitelesnek tűnt. Csak úgy vágytam volna ha a vége más lesz...

Nem nagyon tudok úgy írni, hogy ne spoilerezzek. Csak ajánlani tudom, ha egy kicsit elgondolkodtatóbb, keserédes történetre vágysz karácsony környékén. Ami után talán másképp állsz dolgokhoz, értékekhez.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 360

Révülj velem

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
4,5/5

Gergő igyekszik élni a tinédzserek mindennapi életét, ám ez igen nehéz, ha az embert álmában egy kölyökfarkas követi és próbálja rábeszélni arra, hogy higgye el, minden valóság, ami ott történik, az édesanyja beszélget a növényekkel, s mindemellett mostohaapját és testvérét is el kell viselnie. Erre már csak hab a tortán amikor meghívót kap az egész család a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámános és Egyéb Révülők Találkozójára. Vajon elfogadják-e ennek a különös, színes világnak a létezését, és vajon időben? Mert valaki az életükre tör, és a Sárkány is ébredezik...

Még szerintem általános iskolás lehettem, amikor ezt a sorozatot megkaptam. Akkor faltam a sorait, de olyan rég volt, hogy újra szerettem volna olvasni, hogy emlékezzek. :). Nem csalódtam, ugyanúgy elvarázsolt ez a világ, mint anno. Tény, hogy nem Roxfort kapui között játszódik a történet, de talán pont ezért volt még érdekesebb számomra. Itt bizony sámándobokkal révülnek Álomföldre a sámánok, akiknek saját segítő állata van, és révülő neve véletlenül sem egyezik meg az éber nevével. Emellett találkozhatunk még lidérc kompániával, akik bármennyire is igyekeznek másképp tenni, a szívük mégiscsak a helyén van, na meg álomfogókkal és egyéb álomlényekkel.

A Réti család is szerethető, Botlik Dénes cipőivel, Zsófi, aki viselkedésében leginkább hasonlít rám, Boglárka, aki ért a növényekhez (tarthatna nekem némi továbbképzést, mert én antitálentum vagyok, ha növényekről van szó), még Gergő is, bár néhol már kifejezetten idegesített.
Kölyökfarkas meg egyenesen imádni való :D. Ide nekem egy segítő szellemet!

Anno egészen a legvégéig nem jöttem rá, ki a Holló, nem tudom, hogyha nem olvastam volna, akkor most milyen hamar jövök rá. Mindenesetre egy nagyon jól kidolgozott világba leszünk elrepítve, ahol a legtöbb felmerülő kérdésre választ kap az olvasó, és mindemellett nagyon sok színes élménnyel lesz gazdagabb. Én mondjuk jobban szerettem azokat a részeket, amik az álomvilágban játszódtak. De ez csak az én véleményem.

Amúgy a félpont levonás Gergő személye miatt van. Kicsit zavaró volt, hogy napközben teljesen elzárkózott a révülők világától, hiába lépdelt közöttük, bezzeg mikor álomba merült simán elfogadta, hogy képes az álmait irányítani. Akkor ezt nem kellene nappal is így gondolnia?

Főként azért fiataloknak ajánlanám a könyvet, de ha valaki vágyik egy mesére, akkor bármilyen korosztályban leveheti ezt a könyvet a polcról.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 544

Hyperszaglás és hatása

Réz András: Orr

4,5/5

Na, ez egy olyan könyv volt, amiről eddig semmit sem hallottam, és nem tudtam mit várjak tőle.

Vegyünk egy hétköznapi, szürke embert, aki igyekszik élni az életét, és a nehéz dolgokat átvészelni. Viszonylagos boldogságban él a feleségével, gyakran utazik konferenciákra, ahol nem veti meg az alkalmi szex lehetőségét sem, és soha semmi említésre méltó nem történik vele. Egészen addig, amíg egy autóbaleset után kiderül, hogy hyperszaglása lett, mindent sokkal intenzíveben, erősebben érez, mint egy normális ember. Mihez kezd vajon ezzel a képességével?

Maga a világ, amiben elhelyezte "hősünket" annyira nem fogott meg. Talán pont azért, mert ugyanezt látom magam körül. Hogy mindenki rohan a pénz után, a szürke hétköznapokat éli meg, nem élvez semmit, ellenben nagyon vigyáz a látszatra, mert az fontos.

Ami megfogott. A főszereplő cinizmusa, nagyon szeretem a kicsit fekete, kicsit szurkáló humort, megspékelve öniróniával, cinizmussal, ezt teljes mértékben megkaptam. Amellett egészen hitelesnek találtam azt is, hogy hiába látta, az élete rég nem olyan, amilyet anno elképzelt, olyan könnyen nem tudott, s nem is akart rajta változtatni. Ezzel a problémával én is találkozom.
Az Orrman megpróbáltatásai is tetszettek, hogy kezdetben igenis sok volt neki az az illatkavalkád, majd szép lassan fokozatosan találta meg, hogy is lehet ezzel együtt élni. Hogy próbált segíteni, amikor tudott.
A pergő, rövid, pattogós mondatok, amik szinte repítettek az olvasása közben.
A vége viszont gonosz, tudni akarom, mi lesz hősünkkel. Sikerül változtatnia magán és az életén? Vagy nem?

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 214

A végzet játszmája

Benyák Zoltán: Ars Fatalis
4/5

A könyvhöz egy jólelkű moly által jutottam hozzá, meglepetésként ért a csomag megérkezése :). Már egy ideje szemezgettem ugyanis ezzel a könyvvel.

Képzeld el, hogy az életet egyszerre könnyebbé és nehezebbé tevő dolgok (csoda, szerelem, jó és rossz szerencse stb.), tulajdonképpen tárgyak, amik bizonyos emberek kezébe kerültek, s általuk, rajtuk keresztül jut el hozzánk is a hatásuk. Mi történik akkor, ha belecsöppensz ebbe a világba, s még mielőtt igazán megérthetnéd, rájössz, hogy valaki gyilkolja ezen embereket és a tárgyakat igyekszik elpusztítani. Képes leszel megállítani? És ez vajon a te döntésed lesz, vagy valaki előre elhatározta, mit teszel?

Kicsit féltem az elején, hogy esetleg az ilyen komolyabb elmélkedések -eleve elrendeltetés, önálló döntéshozatal, Isten - ráfognak ülni mind a történetre, mind rám, mint olvasóra. Szerencsére ez nem következett be. Természetesen van róluk szó, de egyrészt az író hagyja, hogy mi hozzuk meg a saját döntésünket, hogy miben hiszünk és melyik oldal mellé állunk, másrészt olyan ügyesen fonja körül szavakkal ezeket a témákat, hogy nem esik nehezünkre haladni a történet magvasabb részeivel is.
A felépítés is tetszett, hogy egyrészt a jelent is megismerjük, de mindig kapunk egy kis rálátást a múlt bizonyos részeire, így lassan, fokozatosan tisztul és áll össze egységes egésszé a kép.
Na meg az is ötletes volt, hogy minden jó ér rossz dolognak van egy emberi "tulajdonosa", aki elvégzi a feladatát. Lehet az épp a halál, vagy a szerelem.
De az berhelt, hogy akárkit kellett volna megvédenie, az majdnem mind elpatkolt! Egy biztos, testőrnek nem Antont fogom felvenni magam mellé :D.

A szereplőket nem tudtam egyértelműen szeretni, vagy utálni, mert kicsit mindkettőre volt okom, mindegyiknél :D. De legalább nem sablonszerű, csak jó, vagy csak rossz figurák voltak. Itt még a főgonoszt is valamilyen szintig megtudtam érteni. Furcsa, amikor egyszerre azonosulok a rossz fiúval, és aggódok a jók épségéért. Kicsit tudathasadásos élmény.
A hangulata a könyvnek olyan volt számomra, mintha felültem volna egy hullámvasútra. Hol komor, és úgy éreztem nincs is miért reménykedni, mert valamikor az emberek nagyon félrecsúsztak, és hiába minden próbálkozás, ám ekkor jött valami aranyosabb, vagy vidámabb epizód, ami enyhítette az addigi komoly hangulatot. És szerettem azt a kicsit titokzatos hátteret, amíg egyes résztvevőnél megpróbáltam kitalálni, hogy ő miért felelhet, és vajon hogyan jutott hozzá.

Nem jutottam egyértelmű döntésre, abban, vajon melyik oldal világképe áll hozzám közelebb. Mert van, amikor azon vagyok, hogy csakis az én, saját döntéseim vezessék a lépéseimet. Máskor meg megnyugtat a gondolat, hogy csak kell valami céljának lennie annak a rossznak, amit most épp átélek.
Hogy vannak még csodák az életben (és kéretik rá vigyázni, mert nehogy már pont az semmisüljön meg!).

Szóval, ha szeretsz ilyen témában elmélkedni, akkor ajánlani tudom a könyvet :).

Kiadó: Grafoman
Oldalak száma: 282

Azután

Rosamund Lupton: Azután
4/5

Karácsonyi ajándék volt szintén ez a könyv. Igazából a borító alapján nem tudtam eldönteni mit is várjak, bár nagy kék szín imádó vagyok, szóval nekem ettől tetszett, s mire elolvastam a könyvet, rájöttem arra is miért ez lett kiválasztva neki.

Jenny és édesanyja Grace súlyos sérülésekkel fekszenek a kórházban, melyet egy tűz okozott az iskolában. Ám úgy néz ki, hogy ezzel még nincs vége a megpróbáltatásoknak, valaki továbbra is Jenny életére tör, és emellett az idővel is versenyt kell futnia az orvosoknak.
Mindeközben a nyomozást figyelemmel kísérik a szellemként/lélekként jelenlévő Grace-ék. Vajon sikerül kideríteni ki volt az igazi tettes? S a családnak is sikerül végül egyesülnie?

Ami tetszett a könyvben, azaz alapötlet. Hogy a testükből kiszakadva, figyelemmel kísérik a történteket. Hogy esetleg hiába jönnek rá hamarabb bizonyos összefüggésekre, tehetetlenek, mert nem tudják közölni az emberekkel.
A krimi szál sem volt rossz, egészen a legvégéig sikerült bizonytalanságban tartania az írónak, és csak lestem, amikor kihozta, ki volt a tettes.
És nagyon élethűen volt az is ábrázolva, hogy a családtagok között milyen kapcsolatok vannak, és ezek hogyan változnak meg, ahogy bizonyos felismerésekre rájönnek.
Van itt minden fejtegetve, hogy egy szülőnek milyen nehéz lehet elengedni a felnövő gyermekét, a gyereknek lavírozni a már nem is kisgyerek, de még nem is teljesen felnőtt világ labirintusában, hogy egy nő hogyan éli néha meg azt, hogy gyerekek mellett esetleg nem egészen azt az életet éli, amit elképzelt. Nem mindegyikbe megy bele mélyen, de ettől még ad elgondolkodni valót.

És mégis, valahogy engem nem győzött meg teljesen. Nem azt mondom, hogy rossz könyv, mert nem az. De nem volt az a vonzás, az a beszippantás, ami az igazán jó könyveket jellemzi. Ahol szinte fáj az, hogyha kitépnek a történetből. Itt az sem zavart, ha közbejött egy hétvége, amin nem tudtam olvasni. Nem tudom megmondani, mi hiányzott nekem belőle. De minden könyvet én sem imádhatok.
Ettől függetlenül arra azért kíváncsi lettem volna, mi történik a családdal, miután Jenny felébred. Hogy vajon mennyi dologra emlékezne, és képes lenne-e Adamat megvédeni a valós ellenségtől.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma:  472

Csak egy kis figyelem kell, nem több

Sarah Dessen: Figyelj rám!
5/5

Karácsonyra kapott könyvecske, aminek egészen gyorsan a végére értem. Szeretem Sara könyveit, mert olyan problémákról ír, amik napjainkban sajnos elég gyakoriak, főleg ebben a korosztályban. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy cseppet sem érzem erőltettetnek.
Annabel életét mindenki tökéletesnek hiszi. Szép lány, akit rendszeresen kérnek fel modellkedésre, nagy családja van, ahol elvileg minden rendben.
De a valóság teljesen más. Egy nyár alatt sikerült mindenkitől elszigetelődnie, mindössze egyetlen este után, ami kitörölhetetlenül beleégett a memóriájába. Vajon talál kiutat a saját maga épített falak mögül?

Az összes szereplő közül viselkedésileg Annaebel alakja áll hozzám a legközelebb. Talán ezért is tetszett annyira ez a történet, mert teljesen beletudtam magam képzelni a helyébe. Én is az a csöndes, mindig mindenkinek megfelelni vágyó, a saját problémáit/vágyait elrejtő ember vagyok. Aki nem hazudik, csak nem mondja el a teljes igazságot.
Ezért nagyon szorítottam, hogy képes legyen kibújni ebből a viselkedésből, és nyitni mások, de legfőképp a saját családja felé.
A problémák, amik itt megvannak pendítve, sajnos elég gyakoriak. (Nem mélyednék bele jobban, mert pont a lényeget lőném, le, de ha tudni szeretnétek, akkor olvassátok el.) És sokszor tényleg nem merünk, tudunk beszélni róla másoknak, pedig anélkül hogy tudnának segíteni nekünk? Mert ugyan megmenteni magunkat csak mi magunk tudjuk, de nem árt, ha tudjuk, igenis mellettünk állnak, és ha kell segítenek. Enélkül mi értelme lenne az egésznek?

A szereplők olyanok, mint mi, hétköznapiak, ismerős problémákkal. Na jó, mondjuk talán ritka, hogy egy családon belül ennyiféle gond akadjon, de így legalább széleskörű gondolkodni valót kap az olvasó.
Owen alakja kifejezetten szimpatikus volt, és akárcsak főhősnőnk, én is irigyeltem azért, hogy mindent milyen őszintén képes elmondani. Nem bunkón, de akkor is elmondja amit gondol. Én szóban ritkán tudok ennyire szabadon fogalmazni. Mondjuk erre ott van nekem az írás. Csak ugye azt meg rajtam kívül ki olvassa? :D

Összességében kifejezetten üdítő volt végre egy olyan világba csöppenni, ahol a tinédzsereknek nincsenek különleges képességeik, nem kiválasztottak, hanem egyszerű, hétköznapi emberek, akik ugyanúgy küzdenek problémákkal, mint mi. Mindez nem szálybarágósan elmondva, és a megoldás sem egycsapásra következik be, hanem szép lassan.
Ha gyerekem lesz, biztos a kezébe nyomom majd. Hogy tudja, néha mennyit jelent csak figyelni a másikra. Remélem mondjuk ezt én is megtudom mutatni neki személyesen, de azért sosem árt, ha van az ember kezében egy B terv.

Kiadó:Kelly
Oldalak száma: 316

Szerelmes íróink, költőink

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
5/5

Az első, ami megfogott a borító. Aztán persze megláttam az árát, és le is mondtam róla, de a szívem sajgott érte. Ám, mivel nekem van a világ legjobb anyukája, karácsonyra ezt találtam a fa alatt O.o.
Először komolyan csak nézegettem, aztán belelapoztam...

Magyar írók, költők életébe nyerünk bepillantást. Mert ők is szerettek, szenvedtek, hagytak el másokat és hagyták el őket. Voltak féltékenyek, és keserítették meg párjuk életét, vagyis olyanok voltak mint te vagy én. Emberek.

Ami nagyon tetszett benne, hogy tényleg egy olyan oldalról nyerünk bepillantást az életükbe, amit nem nagyon osztanak meg a magyar órákon. Aztán ott vannak még a képek, amik egyszer csak megelevenedtek a szemeim előtt, élettel teltek meg.

Bevallom töredelmesen nem egy történeten meglepődtem, sőt olyan nevekkel is találkoztam, akik nem mondtak semmit, ellenben ezek után biztos utánuk fogok nézni.
Ami a problémám azaz, hogy rövid. 40 történetet olvashat a könyvtulajdonos, és ez a 40 történet bizony gyorsan véget ér.
Mindenesetre bennem felkeltette a vágyat, hogy a régen olvasott íróktól újra előkeressek valamit, az ismeretlenekkel pedig megismerkedjek, és ha csak néhány ember van így vele, akkor már megérte a könyv :).

Kiadó: Corvina
Oldalak száma: 132