2013. január 19., szombat

A végzet játszmája

Benyák Zoltán: Ars Fatalis
4/5

A könyvhöz egy jólelkű moly által jutottam hozzá, meglepetésként ért a csomag megérkezése :). Már egy ideje szemezgettem ugyanis ezzel a könyvvel.

Képzeld el, hogy az életet egyszerre könnyebbé és nehezebbé tevő dolgok (csoda, szerelem, jó és rossz szerencse stb.), tulajdonképpen tárgyak, amik bizonyos emberek kezébe kerültek, s általuk, rajtuk keresztül jut el hozzánk is a hatásuk. Mi történik akkor, ha belecsöppensz ebbe a világba, s még mielőtt igazán megérthetnéd, rájössz, hogy valaki gyilkolja ezen embereket és a tárgyakat igyekszik elpusztítani. Képes leszel megállítani? És ez vajon a te döntésed lesz, vagy valaki előre elhatározta, mit teszel?

Kicsit féltem az elején, hogy esetleg az ilyen komolyabb elmélkedések -eleve elrendeltetés, önálló döntéshozatal, Isten - ráfognak ülni mind a történetre, mind rám, mint olvasóra. Szerencsére ez nem következett be. Természetesen van róluk szó, de egyrészt az író hagyja, hogy mi hozzuk meg a saját döntésünket, hogy miben hiszünk és melyik oldal mellé állunk, másrészt olyan ügyesen fonja körül szavakkal ezeket a témákat, hogy nem esik nehezünkre haladni a történet magvasabb részeivel is.
A felépítés is tetszett, hogy egyrészt a jelent is megismerjük, de mindig kapunk egy kis rálátást a múlt bizonyos részeire, így lassan, fokozatosan tisztul és áll össze egységes egésszé a kép.
Na meg az is ötletes volt, hogy minden jó ér rossz dolognak van egy emberi "tulajdonosa", aki elvégzi a feladatát. Lehet az épp a halál, vagy a szerelem.
De az berhelt, hogy akárkit kellett volna megvédenie, az majdnem mind elpatkolt! Egy biztos, testőrnek nem Antont fogom felvenni magam mellé :D.

A szereplőket nem tudtam egyértelműen szeretni, vagy utálni, mert kicsit mindkettőre volt okom, mindegyiknél :D. De legalább nem sablonszerű, csak jó, vagy csak rossz figurák voltak. Itt még a főgonoszt is valamilyen szintig megtudtam érteni. Furcsa, amikor egyszerre azonosulok a rossz fiúval, és aggódok a jók épségéért. Kicsit tudathasadásos élmény.
A hangulata a könyvnek olyan volt számomra, mintha felültem volna egy hullámvasútra. Hol komor, és úgy éreztem nincs is miért reménykedni, mert valamikor az emberek nagyon félrecsúsztak, és hiába minden próbálkozás, ám ekkor jött valami aranyosabb, vagy vidámabb epizód, ami enyhítette az addigi komoly hangulatot. És szerettem azt a kicsit titokzatos hátteret, amíg egyes résztvevőnél megpróbáltam kitalálni, hogy ő miért felelhet, és vajon hogyan jutott hozzá.

Nem jutottam egyértelmű döntésre, abban, vajon melyik oldal világképe áll hozzám közelebb. Mert van, amikor azon vagyok, hogy csakis az én, saját döntéseim vezessék a lépéseimet. Máskor meg megnyugtat a gondolat, hogy csak kell valami céljának lennie annak a rossznak, amit most épp átélek.
Hogy vannak még csodák az életben (és kéretik rá vigyázni, mert nehogy már pont az semmisüljön meg!).

Szóval, ha szeretsz ilyen témában elmélkedni, akkor ajánlani tudom a könyvet :).

Kiadó: Grafoman
Oldalak száma: 282

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése