5/5
Sansa könyveit annak ellenére is izgatottan várom, hogy tudatában vagyok, nem egy rózsaszín álomvilágba fogok becsöppenni, és bizony a saját félelmeimmel, szörnyeimmel randevúzhatok a lapokon. Mégis, a világ, amibe bepillantást nyerek vonz annyira, hogy minden egyes alkalommal önként ugorjak fejest egy viharos történelembe, és megpróbáljam a fejem a "víz" felett tartani.
A Gender krónikák második részében megtudhatjuk, mi is indítja el a második kirajzást a Földről (és ezáltal megalapozódik a Terrai Császárság létrejötte), illetve az előző kötetben elmenekült emberek életét is nyomon követhetjük.
Egyik esetben sem felhőtlen boldogsággal találjuk magunkat szemben. A Földön az elnyomás, és elbutítás olyan méreteket ölt, hogy szinte önként vonulnak a diktatúra ölelő karjaiba, akik pedig ez ellen tehetnének valamit megfélemlítés alatt állnak (ez a jobbik eset), vagy halottak (rosszabbik helyzet). Ebben a szálban Dr. Benjamin Ramine és JJ az, aki megpróbál életben maradni, és valamilyen szintig hűnek maradni magához, az elveihez. Inkább kevesebb sikerrel, mint többel, de könnyű okosnak lenni, ha nem abban a világban élsz, és nem a te fejedhez szorítanak egy pisztolyt.
Itt személy szerint Benjamin vonulata közelebb állt hozzám, még úgyis, hogy sikítófrászt kaptam, amikor belement a paktumba. Annyira tudhatta volna, sőt tudta, mert levezette, hogy mihez vezetett már ez a múltban és mégis. El is gondolkodtam rögvest, hogy bennem él-e ilyen mértékű vágy, a hírnév iránt. Mert persze, jó volna nyomott hagyni a Földön, de ez azért már-már túl jól sikerült nyom. (Még jó, hogy én mint növénybiológus, ilyesmivel nem foglalkozom...max mutáns növényeket tudnék a világra engedni :D).
JJ alakja nekem túl távoli volt, és túl logikus bizonyos helyzetekben. Én sokkal érzelem vezéreltebb vagyok, így nem igazán jutottam vele közös nevezőre.
Kint az űrben sem tombol a vidámság, 16 év alatt nem találtak maguknak új otthont, és ez bizony megteszi a hatását. Azok, akik még emlékeznek az otthonra, kezdik elfelejteni, mi elől is menekültek. Míg azok, akik már eleve ebbe a világba születtek, amolyan aranykorként tekintenek vissza a hallott/mesélt dolgokra. És itt e két érzelem össze is ér, haza akarnak menni. Most. Persze ez kezdetben nem volt ilyen tiszta, és apróbb feszültségekben manifesztálódott, míg végül szinte lázadásig fajul. Amivel Sandra nem egészen tud mit kezdeni. Nem akar olyan keménykezű lenni, mint a múltjában, pedig én a helyében már sokkal komolyabb lépéseket tettem volna meg. És a legszebb az egészben az volt, hogy a saját fia állt szembe vele a leginkább. A kis drága.
És Robert alakja esetén el is érkeztünk a legidegesítőbb szereplőhöz is. Ami nem kis teljesítmény annak fényében, hogy a Földön mindent eltörölnek, amit tisztelek és szeretek, én mégis egy 16 éves kamasz vérére szomjazom. Persze, ez egyben azt jelenti, hogy jól sikerült megrajzolni az alakját, mert ebben a korban elég sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindent jobban tudunk, és olyan összefüggéseket látunk, mit senki más sem. (Csak ebbe általában mások nem halnak bele.)
A könyv szinte azonnal magába szippantott, és függetlenül attól, hogy mennyire komor is volt a hangulat, a markában tartott. Egyetlen komoly bajom volt vele, hogy vége lett.
Pedig kifejezetten kíváncsi vagyok, mi történt például a dokival, aki hibázott, de hát ő is ember. Vajon Robert tanult az esetből? (Ha nem, akkor igényelném a következő kötetben a halálát!)
A dinamika rendben volt, engem nem zavartak a váltások sem, teljesen követhető volt minden.
Kifejezetten tetszettek az idézetek a fejezetek elején (ezeket is szívesen olvasnám :D).
Olyan problémákat vet fel, amin érdemes gondolkodni. Most is, és elnézve fajunkat, szerintem még sokáig igen aktuálisak lesznek azok a gondok. Pl: nemek alapján történő megkülönböztetés, a másság kezelése, a politikai játszmák/korrupció, az emberek megvezethetősége, és a kérdés, vajon tényleg ilyen könnyen ki lehetne építeni egy újabb diktatúrát?
Ha valaki kedveli a sötétebb, komorabb hangvételű történeteket, amelyek elég jól ábrázolják az emberiséget, nem bánja a sci-fi elemeket, a halált és erőszakot, akkor olvassa el. Mert érdemes. Akárcsak a többit.
Kiadó: Delta Vision
Oldalak száma: 336
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése