4/5
"Holger Munch veterán nyomozó különös üggyel találja szemben magát: Oslo mellett az erdőben egy felakasztott kislányt találnak, babaruhákba öltöztetve, nyakában tábla: Magányos utazó. Már önmagában a tábla is elég lett volna, de ki és miért öltöztette a holttestet babaruhákba? Az oslói speciális gyilkossági csoport egyik nyomozója, Mia Krüger felfigyel egy fontos részletre: a halott kislány körmébe egy egyes szám van karcolva, amiből arra következtet, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Mia rendkívüli nyomozói képességének hála a rendőrség párhuzamot von a gyilkosság és egy hat évvel korábban történt eset között, amelyben elraboltak egy csecsemőt Honefoss városából. Az újszülöttet sosem találták meg. Mia szerint a gyilkosnak köze van az eltűnt gyermekhez, és a jelen történései a rendőrség korábbi kudarcát hivatottak megtorolni. Samuel Bjork krimijében vérfagyasztó titkok nyomába ered, újabb és újabb szörnyűségeket feltárva a norvég múltból, ugyanakkor megteremti napjaink antihősét: Munch nyomozó jó modorát szakmai alázattal, simulékonyságát tökéletes szimattal helyettesíti."
Az utóbbi időben rákaptam a krimikre, így ez a történet is felkeltette a figyelmemet. Azután megláttam a borítót. Itt már végem volt, ehhez még jött, hogy norvég az író, tőlük még nem sok mindent olvastam, viszont mindenki dicséri őket, és a hangulatot, amit teremtenek. Így aztán el is dőlt a kérdés. Ez a könyv kell.
Körülbelül az ötödik oldal után rájöttem, mit értettek a hangulat teremtésen a többiek. Még szinte senkiről nem tudunk semmit, alig indulnak be a történések is, de mi már fázósan húzzuk össze magunkat, és úgy érezzük, mintha még a fény is kevesebb volna a szobában. Egyszerűen árad a sötét, depressziós, magányos hullám a lapokról. És már ez megalapozza a későbbi történéseket. Úgyhogy ezen pont a legnagyobb mértékben kielégítően volt ábrázolva.
A szereplők nagy része kicsit sérült, ilyen, vagy olyan okból kifolyólag. Egyszerre sokat nem tudunk meg róluk, lassan csepegtetik nekünk az információkat, de én kifejezetten élveztem azt, hogy csak tippelgethettem, vajon mi is történt velük. Mitől lettek azok, akik. És pont ezek miatt sebezhetőek, emberiek. Olyanok, akiket vagy szeretünk, vagy utálunk.
Holger alakja szinte az elejétől kezdve szimpatikus volt, annak ellenére, hogy kissé magának való, de meg van a sajátos bája, és humora. Ráadásul odafigyel az embereire, ami nálam hatalmas piros pont volt.
Miával már nehezebben boldogultam. Habár szörnyű lehet egy testvér elvesztése (ez olyan dolog, amit nem akarok megtapasztalni), az élet elvetését még sem éreztem jogosnak. De azért a történet haladtával vele is megbékéltem.
Bár azt hiszem személyes kedvencem Tobias volt. 13 éves kora ellenére sokkal érettebb viselkedést mutatott, mint némelyik felnőtt. Sőt, bátrabb is volt. És volt benne egyfajta kettősség, a gyermeki álmodozás, és a már-már felnőttes felelősségvállalás. Nagyon drukkoltam neki.
Maga a nyomozás is jól volt megírva. Én néha csak kapkodtam a fejem. Több szálat mozgat egyszerre az író, méghozzá anélkül, hogy mi csak sejtenénk is, mi fog ebből kisülni. Itt aztán tényleg semmi sem az, aminek látszik. Csak lestem, amikor kiderült ki a tettes, és miért teszi.
A történetben a gyerekgyilkosságok mellett is meg van említve pár olyan szál, ami mellett azért nem érdemes csak úgy elsétálni. Például hogy az idősek milyen könnyen átverhetőek, ha úgy érzik foglalkoznak velük, és a halálfélelem is a vallásosság felé hajtja őket. Vagy, hogy a vallási áhítat mekkora fegyver bizonyos esetekben. Na és ott van a bosszúvágy. Nem elhanyagolandó fegyvertény.
Összességében nézve, megérte elolvasni a könyvet, és a krimi rajongóknak ajánlani tudom. De készüljenek fel egy nagyon borús, és szuggesztív történetre.
A könyvért köszönet illeti az Athenaerum Kiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése