4/5
Őszintén szólva ezt a könyvet már régebben olvastam, csak éppen időm nem volt feltenni. Na de most, így a nap evések után kissé megpihenve.
A könyvet még Halottak napja környékén kezdtem el olvasni, kerestem valamit, ami kissé hangulatba ringat. Azt hiszem ebben a könyvben ezt meg is találtam.
Ami szerintem a legnagyobb erőssége a történetnek, az a hangulat megteremtése. A kicsit misztikus, kicsit sötét, de mindemellett mégis vonzó sötétség. A már-már romantikus temetői ábrázolás, melynek hatására az ember kedvet kap ahhoz, hogy felkerekedjen, és a legközelebbi temetőbe menjen, és csak úgy sétálgasson, magába szívja a hangulatot, és elmélázzon az élet nagy kérdésein. Még akkor is, ha ezt kezdetben elég furcsa ötletnek gondolta.
Ehhez jöttek még hozzá a különféle jelek és szimbolikák, melyek megjelentek a történetben. Nagyon tetszett, és ezekből/ezekről többet is olvastam, sőt olvasnék most is.
A szereplők sem voltak rosszak, Amelia alakja szimpatikus, rengeteg lehetőség rejlik benne, amit az írónő vagy kiaknáz, vagy nem. Majd kiderül.
Persze nem maradhatunk erős férfi karakter nélkül (az más kérdés, hogy sokaknak ebbe beletörik a bicskája), és ebben az esetben Devlinben nem is csalódunk. Sötét múlttal, kellően izgalmasra megrajzolva, az a típus, akiről a nők legtöbbje álmodozik, és akik miatt a legtöbbet sír. Kérdés, hogy vajon Amelia meg tudja-e gyógyítani, vagy sem?
Személy szerint a krimi szállal is elégedett voltam. Persze volt benne kiszámítható fordulat, de a legtöbb esetben igenis meglepett a történet, és ennél többet nem is vártam tőle. Persze lehet, hogy egy igazi keményvonalas krimi rajongó nem dobja hanyatt magát tőle.
Szóval, ha szereted az új ötleteket, mint egy sírkő-restaurátor életének nyomon követése, nem veted meg a természetfelettit, szeretsz borzongani, akkor csak ajánlani tudom.
Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 366
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése