Karácsony

A karácsony az egyik olyan ünnep, amit szerintem vagy szeretnek az emberek, vagy utálnak. Szeretnek, főleg gyerekként, mert otthon vannak, ajándékot kapnak, még többet játszhatnak, és ha szerencséjük van, akkor hóesést csodálhatnak. Utálnak, mert sok ember, akinek nincs családja, vagy rossz a kapcsolata velük, egy emlékeztetőt kap. El nem tudom képzelni milyen lehet ezt a három napot magányosan tölteni, vagy épp nyomorogva...
Ahogy nőttem, úgy változott az én hozzáállásom is ehhez az ünnephez, de összességében nézve én még mindig szeretem. Csak most több a feladat, mint kicsiként, hiszen már nem kell anyának előttem fent tartani a csoda látszatát, hanem öcsémmel együtt segítünk a készülődésben. És amennyire szerettem gyerekként a kész, feldíszített fát látni, olyannyira élvezem a díszítését (ez lehet, hogy perverzió...?).

Ha már ajándékok, akkor természetesen könyvek. Régóta tudja a család, hogyha nincs konkrét kívánságom, és nekik sincs ötletük, akkor a könyv egy biztos pont az én esetemben. Mondjuk sokat csökkent a számuk, ahhoz képest, hogy volt olyan, amikor több, mint 10 könyvet kaptam :D, igen, akkor nem volt igazán ötlet :D.
Az idei termés:

Igencsak kíváncsi vagyok, milyenek lesznek.
Persze lesz ez még több is, ugyanis a teljes tankönyvtámogatásom fent maradt, amit január 16-ig el lehet költeni, és én tervezem is. Úgyhogy még legalább 3 könyv csatlakozik eme csoporthoz, amolyan önmagam megajándékozása képen :D.
Ezeken kívül kaptam még ceruzákat, mert rengeteget rajzolok, illetve egy fatáblát, hogy ne a könyveken végezzem eme tevékenységet. :D. Festményt, csokit, sapkát, sálat...szóval gazdag karácsonyom volt, nem lehet okom panaszra. Az pedig külön öröm, hogy a családdal tölthettem, mert ha nem is teljesen normálisak, (nem mintha én az lennék), és sokszor sok mindenben nem értünk egyet, azért mégiscsak a családom, és jó látni őket.
Remélem másnak is jól teltek az ünnepek, sok szép könyvet és mást kaptatok. És túléltétek a bejgli/töltött káposzta túladagolást :D.