2016. február 8., hétfő

A hajnalcsillag fénye

Bán Mór: A hajnalcsillag fénye (Hunyadi 1.)

4/5

A január nagyrésze olvasási válságban telt számomra, semmi sem foglalt le, nem szippantott magába, így aztán egy idő után nem is erőltettem. Aztán barátomnál úgy döntöttem, adok egy esélyt a sorozatnak, mert már úgyis rágta egy ideje a fülemet érte, hogy ugyan olvassam már el. Miért ne?
A következő a kérdésem, miért nem olvastam én ezt hamarabb?

Az író komoly fába vágta a fejszéjét, ugyanis a sorozat a Hunyadi család történetét hivatott majd bemutatni. Az első kötetben Hunyadi János nagyapja, apja, majd ő maga lép színre. Mindeközben mi belecsöppennünk az akkori világba, az intrikák kelepcéjébe. S persze eközben szurkolhatunk a család különöző tagjaiért...

2016. január 1., péntek

Helyhez kötve

Moskát Anita: Horgonyhely

4/5

Anitára az előző regényénél figyeltem fel (Bábel fiai), így amikor kijött az új regénye, felkerült az akarom listára ez is. Aztán a fizetésemből sikerült félre tenni annyit, hogy meg is vegyem, ám elég sokáig árválkodott a polcomon, arra várva, hogy elolvassam. De úgy érzem, nem volt ez rossz, mert egy elég komoly élményt adott, így az év utolsó könyveként.

Zárás

Azt hiszem, érdemes egy gyors visszatekintést tartanom. Az előző év ugyan számomra nagyon mozgalmas volt, de ez a blog életében annyira nem látszott meg. Sorry. A sok tanulás, felvételizés, munka, izgulás, költözés mellett sokszor energiám és kedvem sem volt írni. Na meg ha az ember nem olvas olyan sokat, akkor nehéz is miről bejegyzést hozni. Remélem, idén kicsit jobban teljesítek, de igéretet nem teszek.

2015-ben csupán 19 könyv került a polcaimra, ebből csupán 5 db volt, amit vettem az össze többi recenzió, vagy ajándék, esetleg nyeremény. Mellesleg majdnem mindet el is olvastam, csak a karácsonyi ajándékok várnak még magukra...de majd eljutok odáig is.

Mint mondottam, olvasás terén sem szerepeltem a legjobban, mindössze 48 könyvet sikerült elolvasni. Bár ez nem is olyan rossz arány, ha azt nézem, hogy az utóbbi 4 hónapban már dolgoztam, és bizony összejött a több mint 10 óra munkaidő...Úgyhogy újra cél, hogy ezt megpróbáljam feljebb tornázni...vagy sikerül, vagy nem.

Mindösszesen két kedvenc született ebben az évben: A marsi, és Az utolsó város (Wayward Pines-trilógiából). De ezek tényleg meghatározóak voltak számomra. És úgy vagyok vele, a kevesebb néha több.

A blogon 51 bejegyzés lett megírva, hát ez se sok, de ezt kell szeretni. Az idén itt is szeretnék aktívabb lenni, sőt egy játékon is gondolkozom, hiszen februárban lesz 5 éves a Hiranneth világa. Szóval érdemes lesz figyelni majd. (Addig még időm is lesz elgondolni, mit is szeretnék és hogyan :D)

No de akkor várom az új évet, az új könyveket, élményeket.



2015. december 26., szombat

A marsi

Andy Weir: A marsi

5/5

Nah, ez az a bejegyzés, amit még tegnap szerettem volna feltenni, de nem sikerült. Na, de most.

Érezted már magad magányosnak? Amikor nincs kihez szólni, nincs kit megérinteni, s nem marad más, csak az általad megteremtett világ, mely talán segít abban, hogy ne őrülj meg. Ezt néha átéljük itt a Földön is, embertársaink mellett. De általában ezek rövid periódusok, és hamar visszazökken minden a megszokott kerékvágásba. Ám mit tegyen az emberfia, ha egy másik bolygón marad teljesen egyedül? Elvágva a Földtől, a csapattársaitól. Sikerülne túlélned? Nem megőrülnöd? Vagy feladnád?

2015. december 24., csütörtök

Ünnep






Minden kedves Olvasómnak nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok!
Remélem az ünnepek alatt azt találjátok a fa alatt, amit szeretnétek, és azokkal az emberekkel lehettek együtt, akik igazán fontosak számotokra :)

A nagy evés-ivás között nézzetek fel bátran, mert egy bejegyzés már fejben kész van (remélem holnap már ti is láthatjátok), és persze reményeim szerint a pihenés több időt ad nekem is az olvasásra, értékelésre.
De addig is, töltött káposzta és bejgli evésre fel!

2015. december 21., hétfő

Milo szerint a világ

Virginia Macgregor: Milo szerint a világ

4/5

Milyen lehet úgy élni, hogy tudod, napról napra kevesebb mindent látsz a világból? Hogy egy nap akár a teljes sötétség is rád borulhat, s te nem sokat tehetsz ellene?
Képesek lennénk ezt elfogadni? Nem megőrülni?

2015. december 6., vasárnap

Kolibri

Kati Hiekkapelto: Kolibri
4/5

Eddig nem igazán volt a krimi a műfajom, de idén elkezdtem nyitni felé, és meglepően jó könyveket fogtam ki. Így volt ez most is, néhány apróságtól eltekintve ugyanis kifejezetten élveztem olvasni ezt a történetet.

Fekete Anna új munkahelyén, a bűnügynél szinte nyugodtan indul az első munkanap. Szinte. Ugyanis társa, Esko nem igazán kedveli a bevándorlókat, a nőket, így aztán Anna már eleve komoly handicap-pel indul. (Én az ő helyében párszor leütöttem volna a fickót, de ez csak a saját hozzáállásom.) Aztán megtudják, hogy egy futót az éjszaka folyamán megöltek, illetve egy bevándorló kurd család lánya kétségbeesett telefonhívást eresztett meg a rendőrségnek...
És a nyugodt munkakezdés lehetősége elszáll.