A Csillagösvény útja

Bán Mór: A Csillagösvény hídja

5/5

Bár a blogon nem látszik, de azért olvasgatok serényen, már amennyire az időm engedi. Az már más kérdés, hogy bejegyzést írni még annyira se futja a szabadidőm, de igyekszem. Na de lássuk, miből élünk ;)

A babaház

M. J. Arlidge: A babaház

4,5/5

Már megint sikerült találni magamnak egy olyan sorozatot, amit a polcomon akarok tudni (lassan megint nem lesz rajta hely). Az író eddig magyarul megjelent művei meggyőztek arról, érdemes figyelemmel követni, és olvasni.

Boldogan élni külön-külön

Boldogan élni külön-külön - A tudatos elválás 5 lépése

4/5

Nem olyan egyszerű írni egy ilyen könyvről. Hiszen olyan témát boncolgat, ami alapvetően nem túl boldog. Mindenki a Happy End-jét várja az élettől, a nagy szerelmet, családot, a fehér kerítéses házat kutyával, pónival. De ahogy egyre idősebb lettem, úgy jöttem rá a közvetlen környezetemet figyelve, hogy ez bizony nem is olyan egyszerű dolog.

Az utolsó nap éjszakája

Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

4/5

Újra és újra próbát teszek magyar írók történeteivel. Mert milyen dolog már az, hogy csak a külföldi írókkal ápolok meghitt barátságot, nem igaz?
És milyen jól teszem, mert bizony, nem egyszer igen pozitív csalódást éltem át. Akár ebben az esetben.

Ambrózy báró esetei

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

5/5

A végzetemet fogják okozni a jól megírt és gyönyörű borítóval ellátott sorozatok. Vagy legalábbis anyagi romlásba döntenek...
Az első kötet után egyértelmű volt számomra, hogy a folytatást is be kell szereznem, ezt elég hamar kiviteleztem, csak az olvasásához jutottam el nehézkesen.

Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig (Anjouk 3.)

4,5/5

Ez volt az a könyv, amit elolvastam, és utána csak ültem az ágyon, és azt mondogattam, hogy: nem, nem, nem. Nyugalom, nem azért mert annyira rosszul sikerült volna, sőt! Éppen ellenkezőleg. A három kötet közül talán ez vitt magával a legjobban, és ebben történt a legtöbb minden. Viszont a vége...nos az engem szíven ütött.

Kele/Vuk

Fekete István: Kele/Vuk

5/5

Mostanában egyre gyakrabban nyúlok vissza a régi nyári olvasmányaimhoz. Ezek egyik alapkönyve volt ez a darab is. Nem tudom, hány nyáron olvastam az ágyon heverve. És sose untam meg. Most évek múlva ismét elvarázsolt. Valamit tudott az író, az biztos.