A marsi

Andy Weir: A marsi

5/5

Nah, ez az a bejegyzés, amit még tegnap szerettem volna feltenni, de nem sikerült. Na, de most.

Érezted már magad magányosnak? Amikor nincs kihez szólni, nincs kit megérinteni, s nem marad más, csak az általad megteremtett világ, mely talán segít abban, hogy ne őrülj meg. Ezt néha átéljük itt a Földön is, embertársaink mellett. De általában ezek rövid periódusok, és hamar visszazökken minden a megszokott kerékvágásba. Ám mit tegyen az emberfia, ha egy másik bolygón marad teljesen egyedül? Elvágva a Földtől, a csapattársaitól. Sikerülne túlélned? Nem megőrülnöd? Vagy feladnád?

Ünnep

Minden kedves Olvasómnak nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok!

Remélem az ünnepek alatt azt találjátok a fa alatt, amit szeretnétek, és azokkal az emberekkel lehettek együtt, akik igazán fontosak számotokra :)

A nagy evés-ivás között nézzetek fel bátran, mert egy bejegyzés már fejben kész van (remélem holnap már ti is láthatjátok), és persze reményeim szerint a pihenés több időt ad nekem is az olvasásra, értékelésre.

De addig is, töltött káposzta és bejgli evésre fel!

Milo szerint a világ

Virginia Macgregor: Milo szerint a világ

4/5

Milyen lehet úgy élni, hogy tudod, napról napra kevesebb mindent látsz a világból? Hogy egy nap akár a teljes sötétség is rád borulhat, s te nem sokat tehetsz ellene?
Képesek lennénk ezt elfogadni? Nem megőrülni?

Kolibri

Kati Hiekkapelto: Kolibri
4/5

Eddig nem igazán volt a krimi a műfajom, de idén elkezdtem nyitni felé, és meglepően jó könyveket fogtam ki. Így volt ez most is, néhány apróságtól eltekintve ugyanis kifejezetten élveztem olvasni ezt a történetet.

Fekete Anna új munkahelyén, a bűnügynél szinte nyugodtan indul az első munkanap. Szinte. Ugyanis társa, Esko nem igazán kedveli a bevándorlókat, a nőket, így aztán Anna már eleve komoly handicap-pel indul. (Én az ő helyében párszor leütöttem volna a fickót, de ez csak a saját hozzáállásom.) Aztán megtudják, hogy egy futót az éjszaka folyamán megöltek, illetve egy bevándorló kurd család lánya kétségbeesett telefonhívást eresztett meg a rendőrségnek...
És a nyugodt munkakezdés lehetősége elszáll.

Hátborzongató históriák

Nógrádi Gergely: Hátborzongató históriák

4/5

„…batyumban ott lapulnak a soha meg nem írt történetek. A történetek, amelyek közlésével várnom kellett. Talán, mert amikor újságíróként »találkoztam velük«, sokkoltak.
Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, ma, évek távolából is beleborzongok némelyikbe…”

Nógrádi Gergely tizenöt novellájának mindegyike olyan hátborzongató történet, amelyről szeretnénk hinni, hogy mese, és nem ilyenek vagyunk mi, emberek. Pedig de. Sőt…

Novella olvasása előtt mindig bizonytalan vagyok abban, hogy belekezdjek-e egyáltalán. Hiszen oly rövid idő alatt kell engem, mint olvasót megfognia, és a világába beszippantania. Ráadásul azt is biztosítania kell, hogy ne hatalmas hiányérzettel, vagy rossz szájízzel hagyjam el a történetet néhány röpke lappal később. Nem egyszerű feladat, de nem is megoldhatatlan. Olvastam már jó és rossz novellákat. Így aztán győzött a kíváncsiság, és mert időnként ki kell lépni a komfort zónából is, kezeim közé vettem ezt a kötet, mely 15 ilyen történettel igyekszik meggyőzni minket, érdemes ennek a műfajnak is esélyt adni.

Azt már most leszögezem, hogy nem, nekem sem tetszett minden történet. Vagy azért, mert nem voltam képes megkedvelni a szereplőket, így az se hozott lázba, hogy mi fog történni velük, vagy csak épp nem a megfelelő hangulatban került a kezembe, és emiatt nyögvenyelősen haladtam vele. Megesik. De voltak olyanok, amik szinte megelevenedtek előttem, és óhatatlanul is elgondolkoztam azon: Tényleg ilyenek volnánk? Ennyire sekélyesek, felszínesek? Csak magunkkal törődünk, másokkal nem? Oly mértékű értékvesztést élnénk át, hogy csak a pénz az, ami számít?

Nem célom, hogy mindegyik történetről egyenként írjak, hiszen az, ami nekem "tetszett", ami dühöt, fanyar vidámságot, szomorúságot, csodálatot ébreszt, nem feltétlen fog másban is ilyesmi hatást kiváltani. Lehet, hogy más nem akar kínjában röhögni azon, hogy a pénz beszél, kutya ugat elv mutatkozik meg már az első történetben (Béla bá for president! és remélem szegény Gyurika is túltette magát a megrázkódtatáson), vagy gondolja azért jogosnak azt, amikor az idős úr megveri a házfelügyelőt, mert kihasználta a hiszékenységét egy igen érzékeny periódusban.

Én speciel nem találtam ezeket a történeteket annyira hátborzongatónak, sokkal inkább elgondolkodtatónak. Bizonyos tekintetben tényleg tükröt tart elénk, bár úgy érzem, bőven lehetne még keresni példát a gyarlóságunkra. (Lassan keresnem kellene valami olyan könyvet, ami az emberek jó oldalára fókuszál.)

Senki ne várjon barokkos körmondatokat, vagy hosszú leírásokat, esetleg részletes szereplő ábrázolást. Ez nem erre a műfajra jellemző, és lássuk be, idő se lenne rá. Mégis, a nekem tetsző novellák így is kellőképpen leírták az esetet, és mivel napjainkból vett példák kerültek elő, nagyon bemutatni sem kellett egy-egy szereplőt. Hiszen nagy az esély, hogy már magunk is futottunk bele ilyen személybe (aki vagy utáltunk, vagy nem).
Az író stílusa lényegre törő, nem finomkodó, néha olyan érzésem volt, mintha egy riportot olvastam volna. Lesz, akinek ez bejön, lesz akinek nem. Nekem a saját belső "filmvetítésemnek" köszönhetően jól működött.

Mindenki találja meg azt ebben a könyvben, ami megpendít valamit benne. Haragot, undort, reményt, együttérzést, bármit. Hiszen mi értelme egy olyan történetnek, ami semmit nem mozgat meg bennünk?

A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.


 

Ecc, pecc

M. J. Arlidge: Ecc, pecc (Helen Grace 1.)

5/5

"Ez él, az meghal.
Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.
Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.

Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?

Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.
És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…"

Mi kell ahhoz, hogy felcsigázza az olvasó figyelmét? Egy igéretes fülszöveg, egy jól megalkotott borító. Aztán persze nem hátrány, ha mindehhez végül egy jó történet is tartozik. Azt hiszem, én mindhármat megtaláltam ebben a könyvben.
Egyike ez azon történeteknek, melyek még jóval az olvasása után is az emberben élnek. A legváratlanabb pillanatokban kezdesz el merengeni rajta.

Ami engem igazán megfogott, az a lélektani oldala. Vajon mi hogy döntenénk egy ilyen helyzetben? Ahol minden kilátástalan, és az életünk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e másét elvenni. Mikor nehezebb ezt a döntést meghozni? Ha olyannal vagy együtt, akit szeretsz, vagy ha egy idegennel? S vajon tényleg túl lehet ezt élni ép ésszel? Érdemes?
És miközben ezekre kerestem a választ, természetesen magába szippantott a keresés is, ahogy az idővel versenyt futva próbálták a rendőrök megtalálni a gyilkost. Mindenkiben potenciális lehetőséget látunk, hiszen az író adagolja ugyan az információkat nekünk, de néha olyan rejtve teszi, illetve olyan jól félrevezet minket, hogy sosem lehetünk biztosak benne, igazunk van. Márpedig az is veszélyes, ha valakit ártatlanul vádolunk meg, ezzel félrevíve a nyomozást.
Nekem a történetvezetéssel semmi gondom nem volt, feszes tempó, csavarok, melyekre tényleg nem számít az ember, az utolsó oldalakon pedig úgy éreztem, még nagyobb sebességre kapcsoltunk, és gőzerővel száguldunk a megoldás felé. Vajon azzal feloldozást is kapunk?
 Az biztos, hogy én nem ezt vártam, és az államat valahonnan a földről kellett felkaparni, de kifejezetten kedvelem azokat a történeteket, amelyek így képesek meglepni.

A könyv hangulata komor, sötét, akik kedvelik az ilyet, szerintem nyugodtan vegyék kezükbe és olvassák. Itt mindenkinek meg vannak a maga problémái, és titkai, amiket igyekszik elrejteni maga és mások szeme elől. De mind tudjuk, ezt hosszú távon nem lehet megtenni.
Érdekesebbnél érdekesebb szereplők vonulnak fel, olyan sorsokkal megáldva, amit senkinek sem kívánnék. S ők mégis, vagy épp ezért képesek újra és újra felálni, tovább menni, tenni, amit kell.
Helen aki kifelé magabiztosságot és erőt sugároz, míg igazából legalább annyi szorongás, félelem és bűntudat él benne, mint bennünk. Tiszteltem kitartását, és hogy amikor kellett, képes volt félre tenni a bűszkeségét, ls a saját biztonságát.
Mark, aki nem akart mást, csak visszakapni a lányát, és a boldog életét, ehelyett az alkoholizmussal kűzdött. Ám remek meglátásai voltak, és a végsőkig lojális a többiekhez.
Akire én még kifejezetten kíváncsi lennék, az Jake. Remélem róla a későbbiekben lehetőségem lesz többet is megtudni.

Azt hiszem, számomra az év egyik legütősebb sorozatkezdő kötete lett meg, bár azért még van egy kis idő überelni.
Ha kedvelitek a komor hangulatú, feszített tempójú történeteket, ahol egy kegyetlen, ám annál felkészültebb gyilkos nyomában loholhattok, akkor ez a ti könyvetek.

Ti hogy döntötök?

A könyvért köszönet illeti a Gabo Könyvkiadót.

Megjelenés

A Cor Leonis kiadó nem tétlenkedik, itt az újabb megjelenésük:

Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg

"Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte, a halál.
Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad."