3/5
Az első kötetet elolvastam, s bár engem különösebben nem villanyozott fel, de nem is utáltam meg. Így aztán gondoltam, adok egy esélyt a következő résznek, mert mégis csak így lesz kerek az egész, ha minden részt olvasok.
A további leírások SPOILERT tartalmazhatnak az első kötetre nézvést, szóval csak saját felelősségedre olvasd el.
A kötet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbahagyta. Ana szenved, mert elhagyta Grey-t, Grey szenved (legalábbis elvileg, de ezt az elején valahogy nem éreztem), mert elhagyták. Aztán mégiscsak tesznek egy közös utat, José kiállítására...és szinte onnan folytatják, ahol abbahagyták. Logikus nem?
A véleményem a kötetről:
Ana személye itt jobban idegesített, kezdett amolyan Bella szintet elérni a folyamatos nyavalygásával. Oké, legyen bizonytalan, és aggódjon, hogy vajon elég jó-e. Mert hát kiben ne fordult volna már meg ez a gondolat legalább egyszer? De…nekem ne kezdjen el azon siránkozni, hogy jaj, már nem akar vele semmi durvábbat csinálni (ami szerintem messzemenőkig nem volt olyan durva, mint azt beharangozták), pedig cirka 10 oldallal korábban azért hagyta ott, mert fúj, ez micsoda perverz dolog, és ő ezt nem hajlandó csinálni.
Arról már lemondtam, hogy a basszanytú, szent szar és szent tehénen kívül bármi más káromkodás, vagy meglepődést kifejező jelzőt olvassak. És csak a szememet forgattam, hogy hiába húzza föl magát azon, hogy basáskodik a férfi, és ő majd megmutatja neki, ha 1. két percen belül enged a férfi akaratának vagy 2. ugyan megcsinálja, amit elgondolt, de utána rohan kiengesztelni a férfit, mert jaj, különben mi lesz.
És azt sem tudtam eldönteni, melyiküknek is kellene az agykurkász segítsége jobban? Anának, akinek a „belső istennője” mindenféle akrobatikus mutatvánnyal szórakoztatja az olvasót és a belső énje, aki a józan észt kellene hogy képviselje…khm…vagy Christiannak, aki hol a félénk kisfiú, hol profi üzletember, hol az uralkodó…nincs egy kicsit zsúfoltság odabent??
Arról már nem is beszélek, hogy bárki y kromoszómával rendelkező homo látja meg a főhősnőnket, az rögvest megkívánja…és mind úgy néz ki mint valami görög félisten. Igen, ez már csak így megy…én is alig tudom ezeket a félisteneket kizárni a szobámból, még a 10. emelet sem jelent ellenük megfelelő védelmet…:"D
Mondjuk előnye a kötetnek, hogy olvastatja magát. Már ez is valami. A végén itt felmerült egy kis remény, hogy esetleg a harmadik kötetbe lesz valami cselekmény szál is, és nem csak azt kell végig asszisztálnom, ahogy a létező összes felületen és helyiségben (s cirka negyed óránként) egymásnak esnek…
Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 570
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése