2012. november 27., kedd

Sávhasználók világában jártam

Darin Bradley: Zaj
4/5

Mostanában egyre többször halljuk, hogy az analóg jelről elkezdődik az átállás a digitális jelre. A regényben Amerika ezen már túl van, és a gazdátlanul maradt rövidhullámú sávokat fiatalok, az úgynevezett Sávhasználók szerzik meg, és igyekeznek rajta a saját adásaikat leadni, a másikét pedig zavarni. Akár ártalmatlan szórakozásnak is tűnhet mindaddig, amíg egy összeomlás hatására az emberek csoportokba szerveződnek, és nekiindulnak, hogy eljussanak a saját Helyükre. Te vajon túlélnéd ezt az időszakot?

Ha most eltekintek attól, hogy már megint Amerika a helyszíne egy komolyabb méretű összeomlás utána harcoknak, akkor ez egy elgondolkodtató, érdekes mű. Tény, hogy inkább a lelki fejlődéseken (már ha ezt annak nevezhetem), változásokon van a hangsúly, miközben ugye a hőseink megpróbálnak A pontból eljutni B pontba.

Ami némi problémát okozott az elején, hogy úgy éreztem, be dobtak a cápákkal teli vízbe, csak épp úszni nem tanítottak meg. Ott voltam egy teljesen hirtelen jött helyzetben, ismeretlen szereplőkkel együtt, és még csak azt sem tudtam, miért lapítunk a susnyásban karddal a kezünkben.
De szép lassan a visszaemlékezésekből, a jelen pillanataiból és a Könyvből mindent megértünk. Legalábbis majdnem mindent, mert azért marad megválaszolatlan kérdése az olvasónak, legalábbis maradt (nincs véletlenül folytatása?).
Már maga a regény felépítése is érdekes, nem csak a téma. Ugyanis tulajdonképpen két részből áll, a Könyvből, ami tartalmazza a túléléshez szükséges tanácsokat és az új rendszer kiépítéséhez szükséges lépéseket, ráadásul ez minden csoportnál más és más, és áll magából a történésekből. De itt is egyrészt kapunk pillanatképeket a jelenből és a múltból is. De elég hamar rájön az  ember a dolog nyitjára, és onnantól kezdve nem lesz zavaró.

Ami nagyon megfogott, azaz, ahogyan elképzelte az író, hogy milyen változások jönnének létre az emberek, kisebb csoportok és az egyén viselkedésében, világhoz való hozzáállásában. Hogy mi mindent ki nem talál, és el nem fogad az emberi elme, hogy megússza a komoly traumákat, és képes legyen tovább lépni bizonyos dolgokon. Aki pedig erre mégsem képes, az elfog veszni. (Itt most órákig tudnám sorolni a példákat, meg hogy én mire gondoltam olvasása közben, de eléggé lelőném vele a történetet, így ettől most eltekintek. Maradjunk annyiban, hogy annak ellenére milyen kis vékonyka a kötet, napokra elég elmélkedni valót kaptam).

Mondjuk hiába Hiram és Levi szemén keresztül látjuk a dolgokat, ők úgy nem kerültek közel hozzám. A többiek sem, de az nem olyan meglepő. Mindenesetre én kíváncsi lennék Hiram későbbi sorsára.

A végén pedig a szerzővel készült interjút olvashatsz, ami szintén érdekes, ajánlom, hogy azt is olvasd el.

A könyvért köszönet illeti a Főnix Könyvműhely kiadót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése