2012. december 5., szerda

Laurell K. Hamilton: Micah

4/5

Az írónő ismét egy rövid történettel ajándékozta meg az olvasóit. Ami lehet jó is, rossz is. Jó, mert ha valaki csak ismerkedik még a sorozattal, akkor kap egy kis ízelítőt belőle, de még nem szalad világgá tőle. Rossz, mert én szeretem ezt a világot, és mire újra sikerül belekerülnöm, vége is a történetnek.

Anita Philadelphia-ba utazik halottkeltésre Larry helyett, s kísérője ezúttal Micah lesz. Féléves kapcsolatuk alatt ez lesz az első alkalom, amikor csak kettesben lesznek, leszámítva a munkát persze. Így hát hősnőnk kissé ideges az érzelmi élet gondolatától, és mindezek mellett zavarja, hogy kevés az információ a munkáról, amit el kell végeznie. S persze semmi sem úgy sül el, ahogy tervezik.

Szerintem lehetett volna ebből többet is kihozni. Például még több információt megosztani Micah-ról, árnyalni a múltját, mert bár a cím az ő nevét viseli, még mindig csak információ morzsákat kapunk róla.
A szex itt sem maradhat ki, bár ezúttal nem túl sok (nyilván egy ekkora terjedelmű műbe nem akart sokat tenni), mindenesetre a pont elég kategória volt. Mondjuk meglepően sokat filozofálgatnak és lelkiéletet élnek közbe, ami eléggé összeegyezhetetlen számomra, de lehet hogy csak bennem van a hiba.
De ami miatt az egy pontot igazából levontam, az a vége. Hogy lehet így befejezni? Pont a lényeget, az akciót hagyja ki az olvasó. Pedig valljuk be, hogy elég sok mindent megírt már az írónő, és el is olvastuk, szóval igencsak edzettek vagyunk, nem hiszem, hogy ne bírtunk volna ki egy kis vért.

Mindezek mellett ott vannak a jól bevált elemek, ami miatt szeretem a sorozatot. Anita maga, a személyisége, a gondolatai, a humora. A jól felépített világ, a különféle lények, és képességek összefonódása. A leírások erej, mert miközben Anita a temetőben lépked, én vele sétálok és ugyanúgy megérintem a sírokat, mint ő.

Összességében egy gyorsan elolvasható, nem rossz történet, de nekem hiányzik az, hogy eltudjak mélyedni a regény cselekményében. Mondjuk aki szereti a sorozatot, érdemes elolvasnia.

Köszönet illeti a könyvért az Agave kiadót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése