4/5
"A nagyszabású őskori regényfolyam, A Föld Gyermekei harmadik kötetében folytatódik Ayla és Jondalar vándorlása.
Útnak indulnak a Lovak Völgyéből, és a következő tél elől a mamutojok földjén találnak menedéket. A hosszú hónapok alatt egyre közelebb kerülnek a mamutvadász nép tagjaihoz, akiket eddig csak a Többiek névvel illettek. A mamutojokat olyannyira elbűvöli Ayla javasasszonyi tudománya, vadásztehetsége és varázslatos tűzgyújtó technikája, illetve Jondalar kőfaragó szakértelme, hogy maguk közé fogadják a vendégeket.
Ám a fagyos tél során Aylában ellenállhatatlan vonzalom ébred Ranec, a mamutoj csontfaragó mester iránt, Jondalar lelkét pedig gyötrő féltékenység emészti. Mire kitavaszodik a félreértések és ki nem mondott szavak egyre mélyebb szakadékot vetnek a két fiatal közé.
Vajon mit hoz a tavaszi nagyszabású mamutvadászat és a Nyári Gyűlés? Kit választ végül Ayla? Az elragadó Ranecet és új családtagjait, a mamutojokat, vagy tovább vándorolva követi Jondalart az ismeretlen messzeségbe?"
A sorozat első kötetét még annó megvettem, azután egy csöppet elbizonytalanodtam, hogy akarom-e én ezt magamnak, így könyvtárból szereztem be a folytatásokat egy-egy olvasásra.
Szép, vaskos könyvek, olyan önvédelmi fegyvernek használhatók, ráadásul ez a rész két kötetbe szét is lett szedve. A borítóját mindegyiknek imádtam, de ez a best, mert imádom a kék színt :). És mert a mamutok cukik :D.
Ayla és Jondalar elhagyják a völgyet és találkoznak a mamutojokkal, akik szívesen fogadják őket, bár meglepődnek a lovakon, na meg azon, hogy meg lehet őket ülni. A regény végig kalauzol minket egy tél-tavasz-nyár évszakon, amit hőseink a csapattal töltenek, láthatjuk ahogy megpróbálnak beilleszkedni, hasznos tagja lenni a törzsnek. Persze vannak kisebb-nagyobb bonyodalmak, összetűzések, főleg mikor kiderül Ayla gyerekkora. Na meg aggódhatunk, hogy a két szerelmes mikor látja meg a számunka annyira egyértelmű jeleket, vagy annyira vakok maradnak, hogy elszalasztják a másikat.
A regény nem unalmas, még úgy sem, hogy világot nem vált meg. Közelebb hozz hozzánk egy olyan világot, ami már régen letűnt, megszólaltat olyan húrokat, amik létezéséről nem is tudtunk talán. (Én nem gondolom magam olyan nagyon vadászatra vágyó embernek, de azért most gondolatban simán hajkurásztam a mamutokat :D.) Életszerűen mutatja be a csoporton belüli hierarchiát, a hiedelemvilágot, azt, hogyan viselkednek egymással és idegenekkel. Még akkor is, ha közel sem biztos, hogy minden így volt, de ki tudja ezt megcáfolni?
Ami problémám volt a történettel: Miért kell lépten-nyomon ilyen bődületesen hosszú leírásokat kapnia az olvasónak? Nem mondom, hogy nincs helye, de sokszor felesleges volt, mert semmivel sem járult jobban hozzá a történethez, simán el is maradhatott volna.
Oké, hogy ez az az időszak, amikor rengeteg dolgot fedez fel az ember, de nehogy már mindent 2-3 egyed találjon már ki. Ráadásul ennyire rövid idő alatt, elég csak ránéznie a problémára és már körvonalazódik a megoldás bennük, és szinte elsőre sikerült mindig megalkotniuk.
Ayla-Jondalar nyűglődése. Értem én, hogy az alapprobléma a különböző háttér, amit aztán tetéznek a félreértésekkel, de komolyan ennyi ideig el kellett húzni? Azt hittem már sosem derül ki, kit választ véglegesen.
Amit imádtam: A törzs életét nézni. Igazából szerintem van az embernek egy alapvető kíváncsisága, hogy mások életébe be lessen, és ez itt teljesen ki lett elégítve.
Rydag és Ayla által tanított dolgok. Hogy hiába vagyunk különbözőek, vagy mások ez nem jelenti azt, hogy kevesebbek lennénk.
Az állatok :D.
Szóval, ha szeretnél egy kis időt egy eltűnt világban tölteni, akkor ajánlani tudom a sorozatot, és ezt a részt is. És már nagyon várom a folytatását :).
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 1012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése