2014. augusztus 25., hétfő

A Holland alagút

William G. Winkler: A Holland alagút

4/5

"Rafinált nagyhatalmi cselszövés szálai bonyolódnak William G. Winkler új thrillerének lapjain, melynek kitervelői Moszkvában, haszonélvezői pedig közel-keleti fővárosokban üldögélnek, miközben New Yorkban ismét emberéletek tízezrei forognak kockán.
George McGeary , a CIA fél lábbal már nyugdíjban lévő bécsi rezidense a Hilton szálló bejáratánál megpillantja azt az embert, aki évtizedekkel korábban a kihallgatását vezette a KGB-nál. Nem csal az ösztöne, amikor arra a következtetésre jut, hogy itt valami rémisztő dolog készül, és figyelmeztetésére beindulnak a hatalmas titkosszolgálati gépezetek. Az olvasó pedig hamarosan rájön, hogy a világ alig változott valamit a hidegháború óta, legfeljebb a James Bondok őszültek meg közben…
A Németországban élő, de magyar nyelven író William G. Winkler A pénzváltó és A 210-es izotóp után harmadik regényével is bizonyítja: a politikai kalandregény műfajában a legjobbak közé tartozik, de ő az, aki mindenkinél frissebben reagál a világpolitika aktuális eseményeire."


Alapvetően nem vagyok nagy krimi rajongó, és a politikai krimi meg aztán tényleg nem volt a keresett műfajok között. De a 210-es izotóp után úgy gondoltam, felülvizsgálom ezt a hozzáállásomat. Így, amikor az új könyvről kaptam hírt, kíváncsian vágtam bele, sikerül-e megint megfogni.
És azt kell mondanom, igen.

Ezúttal is igen nagy fába vágjuk a fejszénket, a CIA tagjaival együtt. Megakadályozni egy újabb csapást az Amerika Egyesült Államok ellen. Kezdetben csak a megérzéseik, később félmondatokat kapnak, melyek a közelgő vészt jelzik, ám nem lelik a megfelelő nyomokat, miközben az idő vészesen ketyeg.

Az író nagyon érdekesen tudja átadni a történéseket, a különféle adatokat, évszámokat, történelmi vonatkozásokat, így még akkor is érdeklődve olvastam, amikor nem épp a nyomvadászatot taglalta. Ami nem rossz, tekintve, hogy általában a különféle hidak pontos adatai nem éppen a kedvenc olvasmányaim.
Egy szavam sem lehet a különféle hatalmi játékok roppant szemléletes leírásával szemben sem. Ismét csak kapkodtam a fejem, hogy ki kivel és miért. Persze a végén leginkább mindenki mindenki ellen, de ezen már addigra meg sem lepődtem. A szálak mozgatása, és az emberek kijátszása minden oldalon megjelenik, és gazdagítja a történetet, néhol nem is tudtam ez vajon épp kinek fog segíteni.
Hogy ezekből vajon a valóságban mennyi az igaz, nem tudom, és ezután a könyv után azt hiszem nem is akarom tudni. Egy ilyen játékban labdába se rúghatnék, szerintem genetikailag alkalmatlan lennék egy ilyesfajta megtévesztéshez, és az ellenfél kiismeréséhez.
A politikusok között meg meg sem lepődtem azon, hogy egyesek csak kiadják az utasítást, és azt, hogy mindezt hozzájuk nem lehet kötni. De azért belegondolva szörnyű, hogy az igazi "tettesek" ritkán kerülnek kézre...

Itt ismét képbe kerül ugye a vallási fanatizmus hatására elkövetett öngyilkos merénylet, terror csoportok. Ez egy érdekes, és azt hiszem elég kényes terület még napjainkban is. Én személy szerint nem tudom megérteni, hogy hogy képes valaki a saját életét feláldozni azért, hogy másokban kárt tegyen. Ez a fajta elhivatottság tőlem messze áll. Itt is értetlenül olvastam. Velem egykorú, vagy pár évvel idősebb, tanult fiatalok, akik a nagyvilágot is ismerik valamennyire. Előttük az élet, és még sem azt választják. Elgondolkodtató, és kissé ijesztő.  

Ebben a történetben a szerelmi szál erősebben volt jelen, engem különösebben nem zavart. Egyesek viselkedésére okot adott, meg kissé talán közelebb hozta hozzánk a szereplőket.
Ha már a szereplőknél tartunk, itt éreztem egyedül némi hiányosságot. Az elején megismerjük McGeary börtönbekerülését, megmenekülését. De sem akkor, sem később nem sikerül őt jobban megismernünk. Ugyanígy a felállított team tagjait sem ismerjük meg behatóbban, csak néha felbukkannak a történetben. Talán még Kevin lesz az, akiből a legtöbbet kapja az olvasó. Ezt kicsit sajnáltam, kíváncsi lettem volna a többiekre is. De ezt leszámítva egy szavam sem lehet a történetre.

Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a könyvben leírtakból ma mit lehetne így megvalósítani...

Ha valaki szereti a politikai játszadozásokat, a kémkedést, egy grandiózus terv kibontakozását végig követni, az ezt a történetet is szeretni fogja. Aki pedig nem, annak csak azt tudom mondani, adjon egy esélyt neki.

A könyvért köszönet illeti az Atlantic Press Kiadót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése