5/5
"Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet."
Már az AdAstránál felfigyeltem az írónőre, de még eddig nem volt érkezésem tőle olvasni semmit. Úgyhogy amikor megláttam ezt a könyvtárban, nem haboztam lecsapni rá. Már maga a külseje is elrabolta a szívemet, ezt csak tetézte az, hogy a fejezetek előtt is kis rajzokat találunk.
Gyerekként imádtam a meséket hallgatni, és ha elfogyott az olvasnivaló, akkor magam találtam ki újabbakat. Aztán ez csupán mesefilm nézésre redukálódott az évek során (erről nem tudok és nem is akarok lemondani), és csak néha-néha veszek a kezembe meséket. Eme könyv után úgy érzem, ez elég nagy kár. Nem csak a gyerekeknek, de az idősebbeknek is remek szórakozást fog nyújtani a történet. Úgyhogy felkerült a meg kell szereznem listára is :D.
Már főhősnőnk neve - Szeptember- is furcsa, előrevetítve, hogy bizony nem csak a megszokott mesei elemekkel fogunk találkozni. De mindenki megfogja találni a neki leginkább tetszőt. Tündérkirálynők, cserélt gyermekek, könyvgyíkok, társaik várnak arra, hogy elvarázsolják a hallgatóságot.
Hamar megszerettem Szeptembert, és reméltem, hogy különösebb sérülés nélkül fog majd a mese végén hazaérni, már ha haza akar. Mert valljuk be, ha nekünk ajánlanák fel, hogy elrepítenek minket egy másik világba (méghozzá egy leopárd hátán), akkor mi se nagyon igyekeznénk vissza, a szürke és sokszor kegyetlen, kiábrándító valóságba. Ám hiába tűnik az elején minden szépnek és jónak, hősnőnkkel együtt rájövünk mi is arra, hogy nincs minden rendben ebben az új világban, és bizony ennek is megvannak a maga sötét oldalai. És minden tettnek meg lesz a maga következménye, akár akarjuk, akár nem.
Mind a nyelvezete, mind a világa megfogott, és nem eresztett, amíg el nem olvastam az utolsó oldalakat. Utána is csak egy problémám volt vele: miért lett vége? Tudni akartam, mi történt az ott maradtakkal a lány hiánya alatt, hogy vajon az édesanyja rájött-e arra, a gyermeke bizony elveszített valamit...úgyhogy kénytelen leszek hamarosan a folytatást is kézre keríteni, mert bizony az is van ;).
Különösképpen tetszett a vége történetnek, amikor kiderül a Márkinő miért is lett olyan, amilyen. Ez az a faramuci helyzet, amikor a fő gonosszal hirtelen együtt érzel, s ha jobban belegondolok, lehet én sem lettem volna jobb az ő helyében.
Mindenesetre ha egy tényleg igényes és jó mesét szeretnétek olvasni, nyitottak vagyok az új ötletetekre, akkor feltétlenül vegyétek a kezetekbe és olvassátok el :).
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 274
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése