2015. január 27., kedd

Báthory Anna élete

Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

5/5

Már egy ideje szemezek az írónővel, de eddig még elkerültük egymást. Ám karácsonyra ez a kötet landolt párom jóvoltából nálam, és így a vizsgaidőszak után időm is jutott elolvasni. Hol volt eddig ez a könyv?

Alapvetően szeretem a történelmi alakokat bemutató regényeket, mert kíváncsi vagyok, vajon milyen volt, hogyan élt, mitől félt. Persze tudom, hogy egyik történet sem fogja visszaadni a teljes igazságot, de biztos vannak olyanok, amik azért közelítenek felé.
Ha ráadásul ez a főszereplő egy nő, aki olyan korban élt, ahol sok szava a saját sorsára nézvést nem lehetett, pedig amúgy értelmi képességeiben hiba nem volt, ráadásul sokan irigyelték is, akkor még inkább kíváncsi leszek.

Báthory Anna életéről csak nagyon alapdolgok villantak be, és abból is leginkább a perek, és a boszorkányság vádja. Ez nem túl sok, úgyhogy érdeklődéssel vártam, milyen női alakot fest elém az író.
Egy erős, intelligens nő, akit több dolog is fogságban tart: a neve, a neme és talán a szerelem is. Nem volt könnyű gyermekkora, és már akkor sem figyeltek rá igazán. Ez akkor sem változott, amikor a testvére lett a fejedelem, mert értéke ugyan megnőtt, de csupán mint egy eszköz, hogy barátságokat, támogatást, hatalmat vehetnek általa. Bájos, nem? Ráadásul ezt nem is csak egyszer gondolják eljátszani, hanem másodszor is ők szeretnék férjhez adni. Nem éppen erről álmodozik egy lány, amikor a férjhez menésre gondol.
 Persze amikor a saját feje után megy, akkor sem minden sül el tökéletesen, de azt legalább az ember magának csinálja (már ha ez vigasz), nem pedig rá mérik.

Sajnáltam, hogy nem találta meg igazán a helyét sehol sem. Hogy sokan csak a prédát, a vagyont, a veszélyt látták benne, az érző embert nem.
Hiába szeretett, az sem teljesülhetett be, részben saját hibából, részben mert túl nagy volt köztük a társadalmi szakadék a rang tekintetében, és mert a férfi hatalomra vágyott inkább. Na ez utóbbi volt az, amit nem tudok megbocsátani neki, hiába a sok jó tett.
Azt pedig elképzelni sem tudom, milyen lehetett úgy élni, hogy a gyermekedtől távol vagy, mert csak ezzel tudod megvédeni, és a hazádba többé vissza sem térhetsz.

A szereplők éltek, lélegeztek. Nem csak jók, vagy rosszak voltak, és a legtöbb esetben megtudhattuk azt is, mitől lettek olyanok, amilyennek mi már ismerjük őket. Sokszor csak így maradhattak talpon, amit elfogadok, még ha nem is szeretek. Báthory Gábor egy gyerek volt, aki hatalomra tett szert, nem tudom, hogy jó fejedelem lett volna, ha több ideje van, mert amennyit itt látunk belőle, az leginkább egy, a békét igencsak kiélvező, nő faló férfi, aki ezt megunva még több hatalomra törne, csak nem túl jól.
Bethlen Gábor alakja eddig mindig pozitív szerepű volt, most meg is lepődtem, amikor egy törtető, a másikat hátba támadó férfit kaptam. Hogy kinek van igaza, nem tudhatom, mindenesetre érdekes volt ez a szemszög is.

Hogy mennyire hiteles, nem tudom. Ráadásul nem is túl hosszú (ezt fájlaltam is), így nyilván mindenbe nem mehet bele a maga teljességével. Viszont a hangulata, a nyelvezete, a stílusa az, ami megfogja az embert, és szórakoztatja. Elviszi egy másik időbe, másik helyre.

Úgyhogy egy kérdésem maradt, hol a folytatása?

Kiadó: Libri
Oldalak száma: 350

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése