(Hammarby sorozat 2.)
4/5
"Egy csendes őszi estén kezdődött. Stockholm egyik elhagyatott külvárosi részében Petra Westman rendőrnő kocogás közben véletlenül egy megrongálódott babakocsira bukkan a bokorban, benne egy súlyosan beteg csecsemővel. Néhány méterre tőle egy halott nő fekszik, az arcát a felismerhetetlenségig összeverték. Valahol nem messze pedig egy hároméves kislány várja haza a szüleit, bezárva egy lakásba, teljesen egyedül. Conny Sjöberg nyomozó és csapata lát neki a gyilkosság felgöngyölítésének, a holttest személyazonossága azonban ismeretlen, az óra ketyeg, a kis Hanna pedig felfedezi a telefont, és egy idegen bácsi felajánlja neki, hogy a megmentésére siet… Carin Gerhardsen sorozatának második részében a svéd társadalom végletesen elszigetelt rétegeibe vezeti az olvasót: alkoholista anyák, erőszakos apák és elhanyagolt tinédzserek világába, ahol a gyerekszobákban elsuttogott rettenetes titkok nem múlnak el nyomtalanul. Hátborzongató és letehetetlen, a skandináv krimi legjobbja."
Az írónőhöz eddig még nem volt szerencsém, a sorozat első kötetét sem olvastam, de ezután a könyv után azt hiszem szerét ejtem annak is. Nem mintha anélkül nem lett volna érthető, félreértés ne essék. A történetet gond nélkül tudtam követni, és a szereplők esetén sem volt igazán hiányérzetem. Egyszerűen csak kíváncsi lettem, mi lehetett az első ügy. Na de lássuk, eme könyv esetén mit is kap az olvasó, ha felnyitja a lapokat.
A történet két fő szálon mozog, és ezek köré csoportosulnak sok kisebbek. Viszont, az, hogy hogyan fognak végül egy nagy egésszé összekapcsolódni, csak a legvégén derül ki. Ezt egyrészt imádtam, mert ezer és egy elképzelésem volt arra nézvést, hogyan és ki által fog ez az egész értelmet nyerni. Hadd ne mondjam, nem lett igazam. Másrészt viszont a végén talán pont ez volt az, ami a leginkább idegesített is, mert már annyira tudni szerettem volna mi lesz a végkifejlet. Ha így nézzük, ez tulajdonképpen egy remek húzás az írótól, mert el nem tudtam volna képzelni, hogy félbehagyjam a történetet, mert akkor sose tudom meg, mi a mozgatórugó, így hát olvastam, és olvastam.
A hangulat itt is elég komor, sokszor feszült, fojtogató. Ez nem csak a műfajnak köszönhető, bár nyilván nem egy rózsaszín történetet vár az ember, ha krimit akar olvasni. Hanem a hátteret adó helyek, szereplők, viselkedésük és helyzetük együttese az, ami igazán megfog, és rád telepedik. Az én első gondolatom ezzel kapcsolatban az volt, hogy mennyi beteg ember él a bolygónkon. És ez egyszerre szomorú és ijesztő. Pláne a mai felgyorsult világunkban, amikor sokszor magunkra sincs időnk, nem hogy a szomszédra, vagy az utcán látott furcsán viselkedő emberre. Pedig nem egy esetben (és ez érvényes a könyvre is), rengeteg szenvedés megspórolható volna, ha észrevennénk dolgokat, és tennénk is ellenük.
A szereplők közül egyet sem tudnék igazán kiemelni, sokan voltak, és mindről kaptunk információkat, de egy sem került igazán közel hozzám. Talán azért, mert folyamatosan azt fürkésztem, ő mit rejteget. Mindegyikük életében voltak, vannak sötétebb részek, amiket nem szívesen osztanak meg másokkal, néha még a rendőrséggel sem, sőt a rendőrök egymással sem.
Talán Hanna volt az, akiért a leginkább izgultam, hiszen ő volt a legfiatalabb, a legvédtelenebb.
Jennifer és Elise alakja, életvitele tőlem nagyon távol áll, és bár sajnáltam őket, a dolog valahol itt el is akadt.
Persze a gorcső alól nem maradhatnak ki a nyomozást végző rendőrök sem, őket is megismerjük, és nálunk sincs minden rendben. Kíváncsi vagyok, az ő sorsuk merre fog haladni, mert nem egy bizony komoly választás előtt áll.
Összességében ez egy jó, izgalmas, érdeklődést folyamatosan fent tartó könyv, így ha valaki krimi témában keres valami olvasnivalót, akkor csak ajánlani tudom.
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum Kiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése