2015. január 12., hétfő

Menon Club

Benedikty Béla: Menon Club - A Teleki-merénylet

5/5

"Benedikty Béla örvénylő történelmi regényt írt a világot mozgató láthatatlan erőkről, az államok kiszolgáltatottságáról, az államférfiak végzetéről és a civilizációnkat irányító titkos gondolatról. Magyarország, 1941. A Trianon revízióját szem előtt tartó „vonakodó szövetséges" és a jugoszlávok „örök barátja" pengeélen táncolva próbál kívül maradni az Európát feldúló háborúból. Hiába, az ország miniszterelnöke, Teleki Pál öngyilkosságot követ el. De valóban öngyilkosság volt? És ha nem, ki állhatott a talán nem is igazán váratlan merénylet mögött? Kiváló hírszerzők (a titokzatos Menon Club tagjai) Európában és a Közel-Keleten nyomozva próbálták elhárítani a magyar állam vezetőit fenyegető veszélyt, miközben fényt derítettek a kontinens sorsát a háttérből irányító pénzemberek európai és közel-keleti terveire is."

Nem tudom, ki hogy van vele, én világéletemben nagyon kíváncsi személy voltam, és nem egyszer kívántam azt, bár ott lehettem volna, és láthattam volna élőben az adott eseményt, személyt. Vagy legalább tudnám, miért történtek meg bizonyos dolgok, mi volt a hátterükben. Sokszor volt ez így a történelmi tanulmányaim közben is, épp ezért érdeklődve vettem a kezeim közé a könyvet, vajon mit tud nyújtani? Lesz-e annyira hiteles, izgalmas, hogy úgy gondoljam, igen, ez így is történhetett.

Engem meggyőzött az író, és a könyv is. Egy sodró lendületű, izgalmas krimit kaptam, ami úgy mozgatta a szálakat, és olyan mélységeket mutatott meg, hogy néha beleszédültem. Itt mindenki megfigyel mindenkit, és olyan körök érdekei mozgatják a szálakat, melyektől az ember megborzong. Nem a legjobb értelemben.
És ami a legrosszabb, hogy tényleg eltudom képzelni, akár így is megeshetett. (Ami kalap emelés az író felé, és lesújtó vélemény az emberiségre nézve.)

Tetszett az elképzelés egy ilyen szuper titkos csoportól, amiről persze mindenki tud, és mindenki tagja kíván lenni. Bár én egészen biztos alkalmatlan lennék erre a szerepre. Ennyire logikusan dönteni, néha már-már érzelemmentesen cselekedni, nos az nem az én asztalom.

A szereplők elég színesek, és sokrétűek, nem egynél jártam úgy, hogy azt hittem, ő az, akit utálni kell, aztán a végén csak pislogtam, mert közel sem ő volt a fő gonosz. És a történet remek vezetéséhez hozzátartozik, hogy egy idő után, már semmit sem hiszel el nekik. Néha azon kaptam magam, hogy olvasás közben azt elemezgettem, a tetteivel mit szeretett volna elérni, és mekkora esélyei voltak arra nézve, hogy sikerüljön is. (Enyhe paranoia megjelenésén senki se lepődjön meg, és azon se csodálkozzon, ha pár napig mindenhol összeesküvéseket fog látni. Teljesen normális reakció.)
Azt hiszem a legvégére Croy alakját kedveltem meg a legjobban, és az elmélkedéseit a női nemről (némelyik végkövetkeztetéssel csak egyetérteni tudok).

A hangulat illik a sodró cselekményhez, feszült, tempós, néha szinte száguld, hogy csak kapkodni tudjuk a fejünket.
A kissé sötét hangvétel mellett azonban rendre felcsillan a humor szikrája is, és a reményé, ami teljessé tette az egészet. Néha kellett, hogy valami feloldja azt a kemény gombócot a gyomromban, ami az olvasás közben keletkezett. 

Ami még pluszt jelentett nekem, hogy elgondolkodhattam azon, vajon tényleg, mennyire látunk mi, hétköznapi emberek bele a dolgok sűrűjébe? Azt hiszem semennyire, sokszor csak azt látjuk, amit láttatni akarnak. Dühített, és megrémisztett a gondolat, hogy bizonyos érdekek mindig felül fogják írni a józan észt, és mások vehetik kézbe a sorsom irányítását. Na nem mintha mostanában nem ezt tapasztalnám, de egy olvasmányban valahogy ezt másként éli meg az ember, vagy legalábbis én. Aztán belegondoltam abba is, hogy vajon mennyire lennék boldogabb, ha tényleg látnám a mozgató rugókat? És ha évtizedek, évszázadok múlva valaki ezt az időszakot nézi, mit fog találni?
 
Összességében nézve én elégedett vagyok a választással, megalapozta az évemet ez a könyv, és magas lécet állított a többi elé.
Ha krimit keresel, ami nem csak szórakoztat, de el is gondolkodtat, és nem zavar a több szál mozgatása, valamint az összeesküvések halmaza, és az elkerülhetetlen vérontás, akkor ezt a könyvet olvasnod kell.

A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése