4/5
Még gyerek voltam, amikor először találkoztam Bábel történetével, a hatalmas toronyéval, mellyel az emberek az egekbe törtek, magasabbra, mint kellett volna. S büntetésük ehhez mérten nem is maradt el.
De vajon mi történt a toronnyal azután? Félbe hagyták, az őt felemelő emberek pedig eltűntek. Vajon örökre?
Érdekes volt olvasni ezt a könyvet, mert egy sokak által ismert történetet helyez más környezetbe, amolyan folytatást kapunk. Ebben a mágiával és babonasággal teli világban sok-sok idő elteltével ismét folytatni kezdik az építkezést. Persze az emberi mohóság és kapzsiság ismét felszínre tör, de talán fel sem mérhető azzal a vággyal, amit maga az épület érez, mert ő "élni" akar. És ezért bárkit és bármit képes felhasználni.
Szóval, itt egy jó alapötlet, egy kifejezetten jól megrajzolt és felépített világgal. Őszintén szólva én sokkal jobban élveztem azokat a részeket, amikor Bábelben barangoltam, és az ottani élet részese voltam, mint amikor a mi világunkban jártunk. Mondjuk nem biztos, hogy beszivárgóként is ennyire élvezném az ottlétet, de ez már más kérdés.
Meg van a jó kerettörténet, lássuk mit adnak hozzá a szereplők. Nekem itt akadt némi problémám, mert annyira egyik sem került közel a szívemhez, már pedig nehéz úgy drukkolni valakinek, ha igazán nem számít él-e hal-e.
Arzén küzd, hogy kilépjen apja árnyékából, és eközben elfelejtkezik a rábízott emberekről. Nem kifejezetten vezető alkat, de akár fel is nőhet a feladathoz, mert az alapok ott vannak benne, csak hagynia kell felszínre törnie őket. Ahogy haladt előre a történet, úgy ismertem meg jobban őt is, és talán egy fokkal szimpatikusabb is lett, mint az első pár oldal alapján tűnt.
Dávid alakját egyáltalán nem kedveltem meg, vakság ide, vakság oda, az ő viselkedése számomra elfogadhatatlan volt. Pedig ha jobban belegondolok, hányan tesszük azt, hogy csak a túlélésre játszunk? Hagyjuk megtörténni a dolgokat, és reméljük, hogy nem úgy végezzük, mint azok a szerencsétlenek. Ettől függetlenül is úgy érzem, az ő önző viselkedése több bajt okozott, mint jót.
Lívi volt talán a legszimpatikusabb az összes szereplő közül. Ő megpróbál mindenkinek segíteni, és Arzénból is a legjobbat hozza ki.
A cselekmény elég pörgős és izgalmas, nem igazán van ideje az embernek lábat lógatni, mert hol a tornyot rohanunk felrobbantani, netalán a lázadókat próbáljuk megállítani, vagy épp egy "kellemes" kínzásban veszünk részt. Nem egy rózsaszín lányregény, igazából itt mi vagyunk porondon, csak más köntösbe rejtve, így borítékolható az erőszak, vér, kínzás, cselszövések rengetege. És a vége, egyrészt elégedett voltam vele, mert nem esett át a ló túloldalára, egy habos-babos rózsaszín nyáltengerbe fullasztva az olvasót. Másrészt olyan kérdések maradtak bennem, hogy na. Kellene egy folytatás :D.
Aki szeret elmélkedni a vallásról, és arról, hogy az milyen hatással van mind az emberek hétköznapi életére, mind a világszemléletére és a társadalmi felépítésükre, valamint még emellett élvezetét leli az apróbb utalások keresésére, annak ez a könyv egészen biztos, hogy terülj-terülj asztalkám lesz. Rengeteg kérdést vet fel, amikre többnyire nincs jó válasz, de sosem lehet tudni, talán pont mi fogunk megoldást találni rájuk. Vagy legalább egy olyan nézőpontba nyerünk bepillantást, ami többé tesz minket.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 404
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése