2015. június 8., hétfő

A kór

Guillermo del Toro - Chuck Hogan : A kór

5/5

Wow. Még régebben olvastam erről a kötetről egy másik könyves blogon, és akkor ugyan feljegyeztem magamnak, de szokás szerint addig-addig tolódott a dolog, hogy végül kiment a fejemből. De nem olyan régen ismét elébem került a történet, és ezúttal bele is kezdtem. Aztán földre esett állal olvastam tovább.
Az elképzelés egészen furcsa, de kifejezetten tetszett, eddig szerintem ilyen megoldással még nem is találkoztam.
Szóval adott egy nagyon jó ötlet, de lássuk, hogyan debütál a világban, ahova beillesztették. Azt kell mondanom: jól. A reakciók, még ha a legtöbb esetben idegesítettek is, sajnos teljesen reálisaknak tűntek. Annyira önteltek vagyunk, arra nézvést, hogy velünk aztán semmi rossz nem eshet meg (max a szomszéddal, de velünk?), hogy mire észbe kapnánk, már rég késő lenne. Ehhez hozzá jön, hogy mindig lesznek olyanok, akik nyerészkedni akarnak a helyzeten. Vagy azért, mert tényleg képesek egy ideig meglovagolni az új hullámot, vagy annyira hülyék, hogy elhiszik, hogy sikerülhet. Ha ehhez még pénzük is van, és kapcsolataik...akkor szinte több rosszat tehetnek, mint az eredeti probléma. És igen, nagyon remélem, hogy ezen szereplő irgalmatlanul hamar elnyeri "méltó jutalmát", és az részletezve lesz. Mert ha nem, akkor problémák lesznek.

Mindezek mellett még van egy csapat remek karakter. Jók, és rosszak egyaránt. A rosszat nem kell részleteznem :D.
A jók közül kicsi szívem egyértelműen a biológusok/orvosok kombóért dobog. (Khm, igen, így kell levenni egy egyetemista biológust a lábáról.) De Abraham is kifejezetten érdekes személyiségnek tűnik, ám úgy érzem, ő még tartogat néhány titkot magában. Így azért némi távolságtartással kezelem.

Jó ötlet, hihető történések, jó karakterek. És még egy érdekes, ám egyelőre elég titokzatos világ, aminek felépítését épp csak meglebbenti a szemünk előtt az író páros. Kifejezetten kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni a későbbi részekben. Érzésem szerint az emberiségre nézvést semmi jó.

A hangulat komor, véres, és feszült. Néha felcsillan a remény, amikor mi magunk is azt hisszük, igen, még megtudják állítani a dolgot, még van remény. Aztán rájövünk, hogy nem. Ebből nem lesz kiút...én legalábbis így érzem. Aztán lehet, hogy meglepődöm. :D.

Mindenesetre egy olyan könyv volt, ami magába szippantott, ami nagy szó, mert egy elég izgalmas-hisztis időszakban került a kezembe, tehát meg kellett dolgoznia azért, hogy a teljes figyelmem az övé legyen. De sikerült. Úgyhogy aki szereti a komor hangulatú könyveket, nem utálja a horror műfajt, és bírja az erőszakot, annak csak ajánlani tudom.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 592

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése