5/5
"Majgull Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél.
A történet a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigány lány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból.
Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött.
Majd hetven év múltán Miriam a láger kapujában áll… Képek villannak föl előtte: a rabok szürke arca, a kenyérlopás, botozás a börtönblokkban, snájdig SS-tisztek, akasztások, Mengele mosolya és a krematórium örökké füstölgő kéménye.
Béke van. Miriam mégsem boldog. Végre eljött a szabadság pillanata. Szabad vagyok…
És ezt hogyan éljem túl?"
Próbáltál már más lenni mint aki vagy? Biztos. Én is szerettem, sőt néha szeretnék olyan ember lenni aki nem vagyok. Szebb, jobb, vagy éppen kegyetlenebb. Ideig-óráig ment is a dolog, de hamar visszatértem a megszokott viselkedéshez. Mert ez vagyok én, ez tesz engem azzá a nővé, aki szeret olvasni, imádja az állatokat, képtelen nemet mondani stb. Persze mindig küzdök és küzdünk, hogy jobbak legyünk. Ebben nincs is hiba. De vajon képesek lennénk teljesen nulláról megalkotni magunkat, egy új személyiséget? És aztán ezt az álarcot viselni évtizedekig anélkül, hogy valaha is beavatnánk mást? Mekkora erő, kitartás, fegyelem kell hozzá. És mennyi magányos és keserves pillanat okozója lehet egy ilyen döntés. Hogy más leszek, elfelejtem (legalábbis megpróbálom) aki voltam.
