Egy varázslatos világ

J. K. Rowling: Harry Potter
5/5

Újra olvastam a sorozatot. Úgyhogy most egy ideig még szerintem Harry Potter lázban fogok égni, és mindenről az fog eszembe jutni. Csak a környezetem bírja :).
Emlékszem, hogy gyerekként mennyire vártam a magyar megjelenését minden kötetnek. Mivel általában télen hozták ki, nagyanyám karácsonyi ajándéknak megvette, én pedig "roppant meglepődve" bontottam ki a csomagolásból az újabb és újabb köteteket.

Más volt felnőtt fejjel olvasni. Most is elbűvölt, magával ragadott. Hiába tudtam, nagyjából mi fog történni, ugyanúgy izgultam a szereplőkért. De. Már észrevettem a túlzásokat, a várható fordulatokat. És nem Harry volt az egyetlen kedves szereplőm.
7 kötet, melyben egy fiú izgalmas, és egyben veszélyes kalandjait követhetjük végig a varázslóvilág keretein belül, ahol nincsenek lehetetlenek. Találkozunk barátsággal és ellenségeskedéssel, békével és háborúval, reménnyel, élettel és halállal. A szereplők fejlődnek, ahogyan nőnek. Gyermeki ártatlanságot átveszi a tinédzserek hirtelen érzelmi hullámvölgyei, majd a fiatal felnőtt érettebb döntései.
Mindenki megtalálja azt szerepet, ami ráillik, aminek hatására saját maga kerül bele a történetbe. Ez talán az egyik legnagyobb vonz ereje.

Persze nem tökéletes, ahogyan talán egy ember által készített mű sem lehet az. A jó és rossz küzdelmét dolgozza fel, akárcsak más történetek. Vannak kliséi: örök szerelem, hirtelen pálfordulások, kedves személyek halála okozta katarzis...
Sokak szerint túl erőszakos, amolyan "gyerek horror". Értem mire gondolnak alatta. De szerintem még mindig mesésebb kabátba van csomagolva, és értelemmel ellátva, mint jó néhány mesefilm, melyet a mai gyerekek néznek, vagy játék melyet játszanak. Én ezzel a történettel együtt nőttem fel. Nem hiszem, hogy súlyos károsodásokat szenvedtem volna tőle. Nem rosszabb, mint mondjuk egy-egy esti mese. (Kicsiként  Kékszakállútól sokkal jobban féltem, mint Voldemorttól :D). Szerintem ha a gyerekem elmúlna 11 és érdekelné, gondolkozás nélkül odaadnám neki. Esetleg elolvasás után átbeszélném vele.

Lehet szeretni, lehet utálni. De egyszeri elolvasásra mindenkinek ajánlom. Olyan világ tárul fel előttünk, mely remekül ki van dolgozva, hasonló a miénkhez mégis más.

Kiadó: Animus
Oldalak száma: 316, 398, 674, 754, 624, 624 (résztől függően)

Mit olvasunk, és vajh miért?

Az olvasás 7 hete eseménynek a 6. hete :D.
Témák:
Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

Van itt miről írni. Lássuk hát szép sorjában.

Klasszikusok kontra kortárs irodalom. Sokan esküsznek vagy erre, vagy arra. Az én véleményem az, hogy akkor lesz teljes az ember ismerete, ha mind a kettőt kipróbálja. Hiszen honnan tudnád, hogy szereted vagy utálod, ha sosem olvastál még olyat? A klasszikusok lehetnek éppoly érdekesek mint a kortársak, és a kortársak között is találhatunk oly gyöngyszemeket, mint a régi nagy művek között. De ízlés válogatja nyilván, ki mihez fog jobban ragaszkodni. De rögvest nem érdemes elutasítani egyiket sem.

Ugyanez a véleményem a magyar és a külföldi irodalomról. Vannak jó írók mind a két táborban, és persze kevésbé jók is. Az azonban tény, hogyha bemegyünk egy könyvesboltba, sokkal több külföldi tollából kikerült könyvet találunk, mint magyarét. A jobb reklám teszi? Talán. Vagy ők tehetségesebbek? Ezt már nem hiszem. Jobbak a lehetőségeik, amelyet kihasználhatnak. Nem egy olyan írást olvastam már amit nem adtak itthon még ki, pedig van olyan jó, sőt jobb, mint néhány amerikai társa. Remélem, majd változni fog a dolog, és az emberek többségének nem csak a kötelező olvasmányok jutnak eszébe (már ha egyáltalán olvasta azokat) a magyar irodalom hatására.

Ha valamit olvasni kell, akkor inkább regény párti vagyok. A novellák nekem túl rövidek. :D. És nagyon gyorsan a végére érek. Persze van, amelyik még így is magába szippant, de jobb szeretem azokat a történeteket, amelyek több napon keresztül fogva tartanak. A novellánál mire belehelyezném magam a történetbe, addigra már vége is van. Persze ez csak az én véleményem.

Irodalom óra. Hm. Egyrészt nagyon tanár függő. Nekem több magyar tanárom is volt, váltások miatt, de csak egyre mondanám azt, hogy igazán élveztem az óráit. Ha nem élvezi a diák, akkor meg keresztet lehet vetni rá. Emlékszem még arra, amikor a középiskolában Az arany embert csak 2-en olvastuk el a 30 főből, és hogy végig kúsztam az osztályon, hogy megsúgjam a válaszokat a kis kérdésekre a többieknek. Én mondjuk a kötelező olvasmányok nagy részét szerettem. Kettő kivételével: Szent Péter esernyője, és Anyegin. Minden mást élveztem. Nem tudom mivel lehetne rá venni a gyerekeket arra, hogy olvassanak többet. Ha otthon nem ezt látják, ha az órákat nem élvezik...és lássuk be, a könyvek sose lesznek annyira pörgő tempójúak mint a filmek, vagy gépes játékok...Pedig így egy olyan örökségről mondanak le, mely egészen régóta kíséri az embereket.

Olvassunk valamit...

Az ötödik héthez értünk, lassan közeledik a vége :(.
De addig is...lássuk az e heti témákat!
Témák:
Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben?


Kedvenc műfajok bemutatásával világ életemben élet-halál harcot vívtam :), ugyanis én mindenevő vagyok és szeretek mindenbe bele kóstolni. A polcom is ennek hatására elég vegyes felhozatalt mutat. De talán a fantasy, sci-fi, és önéletrajz, ami a leginkább érdekel, a többi pedig hangulatomtól függően jut előnyhöz vagy épp hátrányhoz. A fantasy kicsi koromból maradt meg, mindig elvarázsoltak azok a mesék, ahol tündérek, sárkányok, és más mesebeli lények voltak a szereplők, jó pár visszaköszön a saját írásaimban is. Sci-fi...ez egyértelműen Star Trek hatás, tiniként kirobbantani sem lehetett a tévé elől, ha ez ment benne. Mindig is piszkálta a fantáziámat az, hogy más bolygón milyen élet, társadalom alakulhat ki. (Tipikus biológus...:P). Önéletrajz...phü. Szeretem megismerni az embereket, talán ezért szeretek annyira barátkozni is. A másik személy érzéseit, gondolatait mindig nagy becsben tartom. A legtöbb ilyen témájú könyvem háború alatt íródott, vagy épp egy súlyos betegség miatt stb. Ezek olyan helyzetek, amikben én magam személy szerint nem voltam még (nem is szeretnék, és másnak sem kívánom), kíváncsiságomat tehát valaki más szemein, emlékein keresztül tudom kielégíteni.
Hogy ezek alapján mire tud valaki következtetni a személyiségemre? Fogalmam sincs, hiszen ezenkívül még sok-sok műfaj árnyalja a képet. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan dolgok, amikből tényleg lehet következtetni a személyiségre, de ez vagy bejön, vagy nem. Azért mert mondjuk horrort/trhillert olvasok, nem biztos hogy pszichopata gyilkos leszek, vagy elkorcsosult lélek vagyok (mindkettőt megkaptam már). Egyszerűen csak szeretem.

Könyvek, amik megváltoztattak, hatottak rám? Kicsit minden könyv megváltoztat bennem valamit. Ha jól van megírva. Ami látszik rögtön, az a szóhasználatom, mondat alkotásaim. Az aktuális olvasmányhoz hasonulnak :). Például Stephen King-et olvasva, rövidebb, lényegre törőbb mondatokban írok, beszélek, ellenben egy szépirodalmi könyv után sokkal hosszabb, terjengősebb mondatokat alkotok.  De ezenkívül a gondolkodásban is vannak változások. Sok olyan könyvet olvastam az utóbbi időben, ami után egyértelműen úgy gondoltam, hogy azok a problémák, amik nekem vannak, néha nem is olyan hatalmasak. Mert lett egy viszonyítási pontom. És még sok mindenben szokott hatással lenni rám, függ a könyv mondanivalójától, témájától. De ami teljes változást okozott volna? Olyan még nem volt. Néhány példa, amik nagyon elgondolkodtattak: Szkafander és pillangó, Ewing-kor a young korban, Száz évig élni, Csernus könyvei :D...és még sorolhatnám.

Utolsó téma. Könyv írás. Hű. Én csupán rövid történetek írásában próbáltam ki magam, mert ha hosszabba fogtam bele, valahogy mindig túl sokat szerettem volna belezsúfolni, vagy nem volt türelmem befejezni stb. De mindig fantasy volt a műfaj. Talán mert itt szabadon szárnyalhat a képzelet, olyan lényeket alkothatok meg, melyek nincsenek. Mondjuk ilyen szempontból akár sci-fivel is próbálkozhatnék...
De egyelőre maradok a meséimnél, és a nálam tehetségesebb ismerőseimre hagyom az írás eme mély vizeit :).

Gyógyszerek és mérgek

MaryRose Wood: Méregnaplók
3/5

Nekem egy kicsit csalódás volt a történet. Sokan dicsérték, és talán ezért vártam sokat.
Na nem mintha nem volna jó az alapötlet...de nekem nem volt teljes valahogy a történet. Hiányérzetem támadt, miután becsuktam a könyvet.

De voltak részek, amelyek megfogtak. Egyrészt a hangulat, másrészt ahogy a különböző növényeket bemutatta. Oleander herceget szinte láttam magam előtt.
De a szereplők maguk nem kerültek közel hozzám, ahogyan maga történet sem.
Talán mostanában túl sok könyvet olvastam, melyek a nálam fiatalabb korosztályt célozták meg és csömört kaptam. Talán. Vagy csak nem voltunk kompatibilisek ezzel a mesével.

Kiadó: Lybrum
Oldalak száma: 220

Mert molynak lenni jó

A negyedik hét témái:
Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjút, ki/kik lennének a kiválasztottak?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése

A védőbeszédem/beszédeim nem lesz(nek) hosszúak, nem akarom túlragozni a dolgokat.
Személy szerint én úgy gondolom, mindkettőnek meg van a maga helye és ideje az ember életében. A szépirodalomnak éppúgy, mint a szórakoztatónak. Bár nekem már néha azt is nehéz eldöntenem, melyikhez mi tartozik, hiszen nem élesek a határok, és ami nekem az egyik kategória, az lehet a másiknak már a másik kategória.
Nem azért kell szépirodalmat olvasni, mert sok a műveltség alapját képezi. Mert ez ugyan igaz, de én sem ezért kezdtem el őket előkeresni a polcról, hanem mert olyan témát, érzést jártak körül, mely érdekelt. Vagy olyan hangulatot teremtettek, mely magába olvasztott. Mert soknak többrétegű mondanivalója van, amin elgondolkozol, akár napokig. S mert letűnt világok nagyjainak gondolkodását, érzéseit ismerheted meg, egy világot láthatsz más szemein keresztül. Tanulhatsz belőle.
A szórakoztató irodalomból is vannak olyan könyvek, melyekre a fent felsoroltak igazak, de náluk elsődleges cél az, hogy rövidebb időre elrángassanak a környezetemből, pihenést biztosítva. Ha magam alatt vagyok, nem a Nyomorultakat veszem elő, hanem egy Fable-t, "limonádé" történetet, mely biztosítja a nevetést, hogy ideig-óráig elfelejtem a saját problémáimat.
Mindkettőre szükségem van és szükségem is lesz.

Moly. Ehhez a közösséghez én még kevesebb, mint egy éve tartozom, szóval gyermek vagyok még. De akárcsak a valódi gyerekek, én is rengeteget tanultam erről a világról, a többiekről, és magamról is. Mindezt persze a "nagy öregek" irányító szárnyai alatt. :) Egy olyan közösséghez tartozom itt, akiket ugyanaz a közös szenvedély fog egybe, az olvasás. De ezenkívül annyi másról is beszélünk. Együtt sírunk, és nevetünk, közösen szenvedünk ha vizsgaidőszak van, drukkolunk a másiknak ha szükséges.
Nem tudom hogy szavakba foglalni az érzést, hogy milyen az, mikor az ember egy ekkora család tagja. Család, (vannak, akik konkrét családfával rendelkeznek, én ilyen kiváltságot nem tudhatok magamnak :) ), mert odafigyelünk egymásra, segítséget adunk és kapunk. Néha csak egy bátorító szó formájában, máskor tárgyi formákban. Összetartunk, még úgyis, hogy néha összezörrenünk valamin, vagy nem értünk egyet bizonyos dolgokban. De ez így van a való életben is.
Sokkal többet kaptam ettől a társaságtól, mint azt valaha is vártam volna. Barátokat az ország minden részéről, és minden korosztályból. És rengeteg, rengeteg közös, felejthetetlen élményt. Biztonságot, hogy van egy hely, ahol mindig meghallgatnak majd. És persze sok-sok tippet arra, mit olvassak legközelebb.
Köszönöm nektek.

Múlt ködéből feldereng

Jean M. Auel: A barlangi medve népe
4/5

Amikor gyerek voltam, sokkal jobban elbűvöltek azok az ismeretterjesztő filmek, melyek a föld régenmúlt korait próbálták bemutatni, mint azok, amelyek a jövőjét (ezalól kivételt a Star Trek képez, de az más téma :D). Imádtam a dinoszauruszos, vagy jégkorszakos világokat. Na és persze az őseink életét bemutató filmek is előkelő helyen szerepeltek. Sokszor próbáltam magam a helyükbe képzelni, egy olyan világba, ahol a 20 év már idős, ahol a mindennapi életben maradásért komoly küzdelmet kell folytatni. Így ez a könyv nagy érdeklődést váltott ki belőlem.

Ayla, akit egy földrengés megfoszt a családjától a végelgyengülés határán van, amikor a törzs megtalálja, és Iza kérésére magukhoz veszik. S bár nem hitték, de sikerül összeszednie magát, és igyekszik ő is a törzs tagjává válni. Ami nem egyszerű, hiszen ő más, "idegen". Ami a külső megjelenésében és a viselkedésében is meglátszik. Mégis, mindent megtesz, hogy olyan legyen, mint a szerettei Iza, Uba, Creb. De a beolvadás nem teljesen tökéletes. És ezek sok-sok bonyodalom alapját képezik...

Az írónő hihetetlenül aprólékosan dolgozta ki a törzs hitvilágát, a rangsorokat, a mindennapi élet legapróbb mozzanatait is. Nyílván vannak benne kitalált elemek, hiszen az ásatások ugyan sok mindent elárultak az akkor élő ősök életéről, de nem mindent, Ezeket a hézagokat mindenki a saját fantáziájával tudja kitölteni. Amit itt olvasunk, nem biztos, hogy az igazság, de semmivel sem rosszabb, mint bármilyen más elképzelés. És nekem tetszett, ahogy a mogur a közös tudatot előhívva olyan emlékeket idézett meg, melyek már-már elveszettnek tűntek.
A földrajzi viszonyokhoz nem tudok hozzászólni, mennyire lehetséges az, amit leírt.

A személyiségek is jól eltaláltak voltak. Brun, aki bár nem szerette az új dolgokat, mégis igyekezett mindig igazságos döntést hozni, és a törzs jó létét biztosítani komoly tiszteletet ébresztett bennem, főleg az utolsó oldalaknál. Az elején nagyon kimértnek, közömbösnek éreztem.
Ayla a szívemhez nőtt, sok mindenen ment keresztül, és mégsem törték meg. A személye talán azért is került közel hozzám, mert én is sokszor próbáltam meg olyanná válni, mint mások, ami nemegyszer idegen volt a lényemtől...kíváncsi vagyok sikerül-e neki megtalálni végül a helyét.
Broun az a férfi, akit csak az érzelmei vezetnek (ismerünk ma is ilyeneket), csak a saját kis fájdalmát és bosszúját dédelgeti, semmi mást nem vesz figyelembe. Nagyon szeretném tudni, mi lesz vele, vajon képes lesz-e felnőni a feladatához, vagy nem. Ez utóbbi esetben remélem, elnyeri méltó büntetését (nem vagyok vérszomjas,ááá nem).
Iza, Creb. A támaszok, szülők. Akik csak remélni tudják, hogy megadtak mindent a "gyermeküknek", ami ahhoz szükséges, hogy a helyes úton járjon. Azt hiszem, ezt ma sem érzik másképp azok, akiknek gyerekük van.

Engem elvarázsolt a világ, melybe belekerültem. Vadásztam mamutra, menekültem hiúz elől, fáztam, féltem, reméltem. Pont úgy, ahogyan a törzsbeliek is. Aki szereti a múltba visszanyúló történeteket, azoknak csak ajánlani tudom, azzal a kitétellel, hogy nem feltétlenül valós minden szava. De egyfajta lehetőség, hogy akár ilyen is lehetett.

Kiadó: Magyar Könyvklub, Ulpius
Oldalak száma: 460, 592 (Kiadástól függ)

Könyvekről, blogokról és minden mi jóról :P

A a témák:
Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (Pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki)
Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?

Mióta olvasok, sok-sok könyv megfordult a kezeim között. Sokat ajándékba kaptam, vagy a kezembe nyomták azzal a felkiáltással, hogy olvassam el, nekem való. De a legtöbbet saját magam választottam ki. Amikor gyerek voltam, akkor leginkább a borító volt az, ami megfogott. Esetleg egy-egy cím. Ma már sokat számít az is, hogy épp milyen stílusra vágyok, na meg a vastagsága is. Ez nem azt jelenti, hogy a vékony könyvek nem jók, de nagyon gyorsan olvasok, így egy 100 oldalas könyv, nekem nem tart ki sokáig... Ezenkívül van egypár olyan ismerősöm, mind a városokban, ahol élem a hétköznapjaimat, mind a Molyon, akiknek a véleményére sokat adok, mert nagyon hasonló az ízlésünk, és a véleményalkotásunk, így ami neki tetszett, jó eséllyel nekem is tetszeni fog. Persze vannak isteni ihletésű választásaim is, amik vagy bejönnek vagy nem :).

Először főként mások blogjait olvasgattam, érdekelt, ki mit olvas, mi arról a véleménye. És sok mindent meglehet tudni az emberről a blogján keresztül, mert a saját lényét adja bele. Így közelebb kerültem hozzájuk, jobban értettem egy-egy választást. Ahogy telt az idő, úgy szerettem volna kipróbálni azt, vagyok-e olyan jó, hogy én is vezessek egy blogot. Mármint képes leszek-e úgy fogalmazni, hogy az ne csak egy kuszaság legyen, és élvezhető formát adjak neki. Közben elmélkedtem azon, lesz-e egyáltalán olyan, aki olvasni fogja, vagy csak magamnak fogom írni...de rájöttem, hogy ez nem annyira fontos. Ez is egy önkifejező forma, és emellett ha másoknak segít egy-egy könyv kiválasztásában, az csak plusz ráadás. És szeretem csinálni. Szeretem azt, hogy még egyszer átgondolom a gondolatokat, érzéseket, amiket kiváltott bennem az adott olvasmány. És utána leírom. Remélem mások is értékelik :D. Természetesen továbbra is figyelem a többi bloggert, és hatnak arra, ahogyan írok, amiket olvasok. Rám.