5/5
Mit tennél, ha mindennapi életedet egyszercsak egy villámcsapásszerű hír felborítaná? Hogy tudnád elviselni a tudatot, hogy a gyermeked egy rosszindulatú betegségben szenved?
Sok olyan könyvet olvasok, amik nem túl vidámak, és valóságalapjuk van, naplók, önéletrajzok...De ezek közül ez volt talán az egyik legmegrázóbb, amit olvashattam. Adott egy nagyon tehetséges, életvidám 16 éves lány. Egy szerető család. És egyszer csak a szörnyű hír. Ewing-sarcoma. Ez a betegség az egyik legrosszindulatúbb rákbetegségek egyike, mely a csontokat támadja meg és főleg gyermekeknél jelentkezik. Nehezíti az is az időbeli felismerését hogy ebben a korban akár attól is fájhat a csontja a gyereknek, hogy hirtelen növésnek indul. Ki gondolna másra?
Szasz, amikor megtudja betegségét blogolni kezd, hogy hasonlóan járt társakra találjon, támaszt leljen. Rendszeresen jelentkezik, és elmondja a vele történteket. A könyv édesanyja szemszögéből íródott, de sokszor idéz a blogból. Végig követhetjük a lány megpróbáltatásait a kemoval, a reménykedést, majd az összeomlást is.
Nekifogtam az olvasásnak, de mire eljutottam a végéig...nos maradjunk annyiban, hogy egyhuzamban 4 oldalnál többet nem tudtam olvasni. Kisebb megszakításokkal ugyan, de eljutottam a végére is, és bárhogy is reménykedtem, nem változott meg. Én nem ismertem személyesen a lányt, és eddig nem is hallottam róla. Mégis megsirattam. Hogy pontosan miért hullottak a könnyeim? Nem tudom. Talán azokért az álmokért, vágyakért, amik már sosem teljesedhetnek be. A reményért, ami mégiscsak cserbenhagyta őket. A fájdalmas küzdelemért, az élni akarásért, ami még sem volt elég. Egy életért, ami befejeződött, mielőtt egyáltalán igazán elkezdődhetett volna.
Az édesanya és még jó néhány ember létrehozott egy alapítványt, az ilyen betegségben szenvedő gyerekekért. Én ilyet nem tudok tenni. Csak egy valamit. Emlékezni. Emlékezni egy olyan lányra, akit személyesen sose ismerhetek meg.
Kiadó:Ad Librum
Oldalak száma: 288
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése