2013. január 6., vasárnap

Csak egy kis figyelem kell, nem több

Sarah Dessen: Figyelj rám!
5/5

Karácsonyra kapott könyvecske, aminek egészen gyorsan a végére értem. Szeretem Sara könyveit, mert olyan problémákról ír, amik napjainkban sajnos elég gyakoriak, főleg ebben a korosztályban. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy cseppet sem érzem erőltettetnek.
Annabel életét mindenki tökéletesnek hiszi. Szép lány, akit rendszeresen kérnek fel modellkedésre, nagy családja van, ahol elvileg minden rendben.
De a valóság teljesen más. Egy nyár alatt sikerült mindenkitől elszigetelődnie, mindössze egyetlen este után, ami kitörölhetetlenül beleégett a memóriájába. Vajon talál kiutat a saját maga épített falak mögül?

Az összes szereplő közül viselkedésileg Annaebel alakja áll hozzám a legközelebb. Talán ezért is tetszett annyira ez a történet, mert teljesen beletudtam magam képzelni a helyébe. Én is az a csöndes, mindig mindenkinek megfelelni vágyó, a saját problémáit/vágyait elrejtő ember vagyok. Aki nem hazudik, csak nem mondja el a teljes igazságot.
Ezért nagyon szorítottam, hogy képes legyen kibújni ebből a viselkedésből, és nyitni mások, de legfőképp a saját családja felé.
A problémák, amik itt megvannak pendítve, sajnos elég gyakoriak. (Nem mélyednék bele jobban, mert pont a lényeget lőném, le, de ha tudni szeretnétek, akkor olvassátok el.) És sokszor tényleg nem merünk, tudunk beszélni róla másoknak, pedig anélkül hogy tudnának segíteni nekünk? Mert ugyan megmenteni magunkat csak mi magunk tudjuk, de nem árt, ha tudjuk, igenis mellettünk állnak, és ha kell segítenek. Enélkül mi értelme lenne az egésznek?

A szereplők olyanok, mint mi, hétköznapiak, ismerős problémákkal. Na jó, mondjuk talán ritka, hogy egy családon belül ennyiféle gond akadjon, de így legalább széleskörű gondolkodni valót kap az olvasó.
Owen alakja kifejezetten szimpatikus volt, és akárcsak főhősnőnk, én is irigyeltem azért, hogy mindent milyen őszintén képes elmondani. Nem bunkón, de akkor is elmondja amit gondol. Én szóban ritkán tudok ennyire szabadon fogalmazni. Mondjuk erre ott van nekem az írás. Csak ugye azt meg rajtam kívül ki olvassa? :D

Összességében kifejezetten üdítő volt végre egy olyan világba csöppenni, ahol a tinédzsereknek nincsenek különleges képességeik, nem kiválasztottak, hanem egyszerű, hétköznapi emberek, akik ugyanúgy küzdenek problémákkal, mint mi. Mindez nem szálybarágósan elmondva, és a megoldás sem egycsapásra következik be, hanem szép lassan.
Ha gyerekem lesz, biztos a kezébe nyomom majd. Hogy tudja, néha mennyit jelent csak figyelni a másikra. Remélem mondjuk ezt én is megtudom mutatni neki személyesen, de azért sosem árt, ha van az ember kezében egy B terv.

Kiadó:Kelly
Oldalak száma: 316

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése