Diamond Dogs

Luca Di Fulvio: Álmok Bandája
5/5

A borító, a fülszöveg...minden arra akart rávenni, hogy azon nyomban szerezzem meg a Maxim ezen könyvét magamnak. Nem teljesen sikerült a dolog, mert végül könyvtári példányt olvastam, de legalább olvastam. És hű. A kivett könyvek közül vitathatatlanul ez vitte a pálmát.

"-Anya, Sal szeret téged, tudtad? - kérdezte Christmas egy kis idő múlva.
-Igen, kincsem - felelte halkan Cetta.
-És honnan tudod, ha egyszer soha nem mondta?
Cetta felsóhajtott, és megsimogatta Christmas szőke tincsét.- Tudod mi a szerelem? - mondta neki.- Látni azt, amit senki más nem lát. És hagyni, hogy a másik lássa azt, amit senki másnak nem akarsz megmutatni."

Ennél a könyvnél féltem, hogy kapni fogok egy giccses, agyon szirupozott szerelmi történetet. Nem így volt, és ez kellemes csalódást jelentett. Már az első oldalak után tudtam, hogy ez bizony más lesz, mint amit vártam. Cettát hiába próbálja meg az anyja elcsúfítani, hogy megmentse a gazda érdeklődésétől, így is erőszak áldozata lesz, s Christmasnak más életet szán, mint neki volt. Így elindulnak az amerikai álom felé. Csakhogy az álom nem egészen úgy teljesül, ahogy azt a lány képzelte volna. Ő az utcai lányok életét éli, míg Christmas az utcakölykök között tölti az életét. Vajon eltudja-e kerülni, hogy valamely banda beszippantsa, és siker kitörnie ebből a világból? És sikerül-e Ruth iránt érzett szerelmét megőriznie?

A könyv hihetetlen. Anélkül, hogy hosszabb ömlengésbe kezdenék leginkább ennyit tudok mondani. De tényleg. A szereplők élnek, kilépnek az oldalakról. Cetta, aki minden helyzet ellenére igyekszik a legjobbat megadni a fiának. Sal, aki ugyan kemény életmódot folytat, mind banda tag, de mégiscsak van benne valami emberi. Christmas, aki ha néha el is téved, de igyekszik a megfelelő ösvényen menni, és ember maradni, minden körülmény között. Ruth, aki úgy érzi egész életére megbélyegezték, s próbálja megtalálni önmagát.
És ezek mellett a különböző szegény negyedek emberei, akik hittek egy jobb élet reményében, aztán belekeseredtek, belenyugodtak abba, ami jutott nekik.
Vagy a gazdagok, akik mindent evidensnek vesznek, s észre sem veszik a szegényebb réteg polgárait...

A szerelmi szálak, mert tulajdonképpen kettő alakulását is végig követhetjük nincsenek eltúlozva, éppolyan emberiek, mint kell hogy legyenek. Nincsenek nagy megvilágosodások, színpadias vallomások. Botladozások vannak, könnyek, harag, megbocsátás.
És emellett nem egy értékes gondolat. Minden térén az életnek.

Nem is tudom, mely részek voltak a kedvenceim. Mind. Érdekes volt a bandák életét követni, vagy épp a gazdagok nem egyszer éppoly mocskos kis titkait feltérképezni.

Csak ajánlani tudom. Ezt muszáj olvasni.
Kiadó: Maxim
Oldalak száma: 590

Az árnyak útján

Brent Weeks: Az árnyak útján
4/5

Nem tudom, miért vonzódom a drabális méretű könyvekhez, de tény, hogy engem először a könyv vastagsága fogott, meg, aztán a borító és a fülszöveg. Elég vegyes értékeléseket hallottam róla, és ilyen esetben ez csak még jobban csigázza a kíváncsiságomat, hogy vajon én melyik csoportba fogok tartozni? Végül sikerült a könyvtárban levadászni, pedig cselesen eldugták :D.

Durzo az orgyilkosok közül is az egyik legjobb, akit észrevenni, elkapni lehetetlen. Egy utcakölyök, Azoth a tanítványa akar lenni, remélve, hogy ha belőle is orgyilkos lesz, akkor többet senkitől és semmitől nem kell félni. De vajon ez így van? És képes lesz-e minden elvárásnak megfelelni, amit a mestere támaszt elé? És nem utolsó sorban képesek lesznek-e a politikai összeesküvések hálójából épp bőrrel megmenekülni?

Nekem összességében tetszett. Az biztos, hogy az író sosem úgy fejez be egy csavart, ahogy az olvasó várja, és még az utolsó oldalakon is derülnek ki olyan dolgok, hogy én csak lestem. Maga a történet sodró lendületű, nem egyszer elég véres és erőszakos, szóval ha valaki az ilyen elemeket nem szereti, vagy nem bírja, akkor nem feltétlenül ez lesz a kedvenc kötete. Mert itt a gyilkosságtól kezdve a kínzáson át a nemi erőszakig minden van. Lehet válogatni. Ezt még megspékelik némi árulással, és rengeteg összeesküvéssel, hogy már mi magunk is bele zavaradunk, hogy ki kivel van. A legegyszerűbb, ha úgy fogjuk fel, hogy mindenki mindenki ellen, és akkor kevesebb meglepetés fog érni minket :D.
Keylar és Durzo alakja volt a legszimpatikusabb, annak ellenére hogy orgyilkosok voltak, még ha azt művészien is végezték.
Kifejezetten ötletesnek tartottam azt, hogy a legjobbaknak van egy kis mágiával megspékelt képességük. Erről még szívesen olvastam volna többet is, remélem a következő részekben mélyebben fogja fejtegetni ezt az író.
A sokszor komor, sötét hangulatot nem egyszer feldobja a humor, irónia. Ez nálam mindig nyerő párosítás. És lássuk be, egy ilyen világban amúgy sem lehetne mindent rózsaszínben ábrázolni.

Ha szereted a pörgő eseményű, kicsiny mágiával átszőtt, nagy volumenű történetet, akkor nyugodtan próbálkozz meg vele.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 670

A galambok őrizői

Alice Hoffman: Galambok őrizői
5/5

A könyvet már akkor kinéztem magamnak, amikor megláttam a borítóját a Maxim kiadó tervezetei között. Végül sikerült némi herce-hurca után a könyvtárból hozzájutnom a kötethez.

Őszintén bevallom, az első jó pár oldal nekem hatalmas csalódás volt. Yael alakja, gondolkodásmódja és viselkedése olyan szintig hidegen hagyott, illetve ellenszenvet váltott ki, hogy még magam is meglepődtem rajta. Már-már kezdtem azon aggódni, ha az egész könyv ilyen lesz, hogy fogom tudni végig rágni magam rajta? De szerencsére bekövetkezett az áttörés, amikor Yael és édesapja elérkeztek Masadába. Még Yaelt is itt tudtam megkedvelni, bár kedvenc alakom Shirah volt.

A történet bepillantást enged egy szükségből létrejött város életébe, ahol a lakosok feje felett feledhetetlen kardként lebeg a római katonák jelenléte, akik bármikor elindulhatnak Masada ellen, hogy bevegyék, és példát statuáljanak vele. S lehet, hogy kezdetben maga a mennyei ország, később azonban itt is előtérbe kerülnek az emberi és természeti problémák. Mindezek mellett még rálátást kapunk az abban az időszakban élt nők életére is.
Az írónő mesterien szövi a történet fonalát, mágiával, szerelemmel, harccal, hittel keverve, és mindezt egységes egészként tárja az olvasó elé. Az elején kissé furcsa lehet a mondatok kidolgozottsága, díszítettsége, de szerintem igen szerves részét adja annak a hangulatnak, ami az egész könyvet körül lengi.
Egy történet, ahol mindenkinek meg van a maga titka, fájdalma, ahol mindenki megpróbálja a lehetőségekhez mérten megtalálni a boldogságot. S ahol a végén mi magunk is csak pislogunk.
Amellett, hogy elvarázsolt, el is gondolkoztatott. Vajon miért lételeme az embernek a pusztítás, gyilkolás? Ha egy "nemes" cél érdekében teszünk elmondhatatlan dolgokat, akkor azok tényleg igazolva lesznek? Milyen jogon dönt valaki más élete fölött, vagy hogy rabszolga legyen vagy sem....és még rengeteg más dolog.
A vége elolvasása után én csak ott ültem, és néztem ki a fejemből, miközben az agyam ezerrel járt. Vajon én képes lettem volna arra, amire ezek az emberek?
Miről mesélnének nekem ezek a falak, ha közöttük járnék? Hallanám-e az elmúltak árnyainak visszhangját?

A szereplők...hm. Yael édesapja egyértelműen nem lett a kedvenc alakom, még a vége ellenére sem. Yaellel magával végül egészen megbékéltem, bár azért voltak néha furcsa dolgai számomra.
Revka alakjával nem volt különösebb gondom, őt szinte elsőre megkedveltem, és reméltem, hogy neki és unokáinak a végén rendeződik az élete. Na és Shirah...erős, önálló nő, bár a szerelem még nála is erősebb volt. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi volt az, ami megfogott benne, de az ő róla szóló részek voltak a kedvenceim.

Igazából tényleg csak ajánlani tudom a könyvet.
Kiadó: Maxim
Oldalak száma: 512

A széthullott birodalom 1.

Mark Lawrence: Tövisek hercege
4/5

Már tavaly kinéztem magamnak eme könyvet, de szokás szerint csak most sikerült hozzá jutni, s most is könyvtárból.

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Nem egy esti mese az biztos. Jorg épp egy falut rombol porig, lakóit pedig kardélre hányja, amikor mi belecsöppenünk a történet sodrásába. Főleg az ő szemén keresztül látjuk a történetet, és az ő gondolatait figyelhetjük meg. Hogy ez jó-e vagy rossz...nos azt mindenkinek magának kell eldöntenie. :D
Igazából minden tette ellenére én kedveltem a herceget. A néhol morbid, néhol ironikus humorát, a győzni akarását. Tény, hogy nem éppen humanista beállítottságú, de egy ilyen világban, ilyen múlttal és apával megáldva nem csodálom.
A banda tagjait annyira nem tudjuk megismerni, pedig némely alakra kíváncsi lettem volna. Jó, minden fejezet elején van egy kis megjegyzés róluk, de nah. Többet akarok! :D.

Ugyanez a bajom a háttérvilággal is. Sok minden sejtetődik, de konkrét dolgokat nem kapunk. Hova lettek a múlt emberei? Miért süllyedt az emberiség vissza egy ilyen középkori felépítésű társadalomba? Miért robbant ki a háború, amit Jorg elhivatottan megakar nyerni?

Úgyhogy a sok vér, káromkodás és halál ellenére nekem tetszett a történet és rengeteg kérdést vetett fel, vagyis muszáj lesz elolvasni a folytatását is.

Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 328

Egy ötlet, ami megváltoztatja a világot

Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete
5/5

Még karácsony környékén figyeltem fel a könyvre, és kezdtem el érdeklődni iránta. De csak most jutottam el odáig, hogy a könyvtárból meg tudjam szerezni.

„A világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”
Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…
Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…
Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább másik három valakinek. A kis Trevor szerint, ha mindenki átveszi az „add tovább” elvet, akkor előbb-utóbb a Föld minden emberéhez el kell, hogy jusson a segítségnyújtás.

Végy egy tanárt, aki felad egy házi feladatot a diákjainak: Találjanak ki egy ötletet, amivel megtudják váltani a világot. Persze ő is érzi, hogy ez nem valószínű, hogy bekövetkezzen, de ha már legalább elgondolkoznak rajta, megpróbálják...már elért valamit. Ám az osztályból csak 3 gyerek kezd el ezzel foglalkozni, ezek egyike Trevor, akit édesanyja egyedül nevel, miután apja egy éve eltűnt valamerre. Egy egyszerű ötletet próbál megvalósítani. Segít 3 embernek, akik nem fizetnek érte, hanem csak újabb 3 embernek adják tovább valamilyen formában a segítséget. És mi történik, ha ez a lánc nem szakad meg? Egy kisebb csoda. De vajon képes e az ember kilépni az önzőség, és csak magára gondolás megszokott falai közül, és segíteni másoknak? Vagy hamvába hal ez a kezdeményezés is?

Nekem tetszett. Habár a regény maga nem tökéletes, mert például Trevor alakja nem igazán a korosztályának megfelelően viselkedik. Mégis, valahogy magába szippant. Ott szurkoltam, hogy az emberek tovább adják a kapott segítséget, és éppúgy elkeseredtem mint főhősünk, amikor úgy nézett ki, ez nem fog bekövetkezni. Komoly csalódás, amikor először jövünk rá, a világ egyáltalán nem olyan, mint kicsiként gondoltuk, és hogy a felnőttek világa sokszor kegyetlen, és hideg. Aztán éppolyan boldog voltam, amikor kiderült, hogy az ötlet nem halt el, sőt, mozgalommá fejlődött! De most komolyan. Nem volna jó dolog, ha teszem azt, lerobban a kocsink, és valaki teljesen ismeretlen odajön és segít. Csak mert annak idején ő is segítséget kapott valakitől. Szép volna. Most az első gondolatunk az, ha megállunk, nem támad-e meg, nem rabol-e ki stb. A bizalom, önzetlenség mintha kiveszőben lenne fajunkból.
S a vége...alapvetően szeretem, ha happy end egy történet, de néha kellenek az ilyen befejezések is. Hogy ne felejtsük el, legyen valami, amiben olyan mértékig tudunk hinni, hogy akár az életünket is áldozzuk érte.
 A főbb szereplők közül egyértelműen Trevor volt a kedvencem. Még úgyis, hogy olyan gondolatai, szavai voltak, amiket szerintem célszerűbb lett volna egy idősebb szereplőnek adni. Vagy talán a naivitás volt a vonzereje? Ki tudja.
Az édesanyja és a tanár közti kapcsolat engem annyira nem hozott lázba, s a huzavona már-már idegesített, de hál istennek egy határt sose léptek át.

Ha valaki szeretne egy keserédes, elgondolkodtató történetet olvasni, annak csak ajánlani tudom. Ha jól tudom, filmet is készítettek belőle, amit ezek után szeretnék megnézni.

Kiadó: Lazi
Oldalak száma: 296

A kör trilógia 1.

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A kör
3/5

Ezzel a könyvvel már megjelenése óta szemezek. Egyrészt a fülszövege is csábított, másrészt elég jó értékeléseket kapott. Már-már mindenki ezt olvasta, én meg csak csorgattam a nyálam. Muszáj megszereznem érzés bekapcsolt, és végül sikerült szert tennem a molyon keresztül egy darabra. Kapcsolatunk ekkor kezdett mélyrepülést...

Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…

Igazából elég in medias res kezdést kapunk, Elias, akit az első oldalakon követünk öngyilkosságot követ el...De vajon tényleg az? Vagy valaki/valami segített neki? Még nem volt a kezemben úgy könyv, hogy már az első oldalon kinyírjon egy főszereplőt, akit igazán nem is ismerek. :D De most már ilyet is olvastam.
A többi oldalon egy-egy szereplő szemein keresztül látjuk a történéseket, az ő érzéseikbe és gondolataikba nyerünk bepillantást, miközben megpróbálják a saját képességeiket megérteni, elfogadni, hogy együtt egy csapatot alkotnak, és rájönni ki róbálja meg őket egyenként levadászni.

Őszintén szólva én többet vártam a történettől. Talán azért, mert olyan rég szerettem volna hozzájutni. Mindenesetre nem estem hanyatt tőle. A félelmetes, ijesztő légkör nekem hiányzott. Nem mondom, hogy néhol nem kacsintott be, de nem volt folyamatos, nem remegtem azért, hogy vajon a következő oldalakon mi fog történni a szereplőkkel. Akik közül a legtöbbet nem sikerült annyira megkedvelnem, ha mégis, azt nem sokkal később eltették láb alól...ez az én formám :D.
Mindegyik lánynak vannak problémái az életben, és nem feltétlenül az, hogy kiderült, boszorkányok. De mivel sok időt egyik szereplő mellett sem töltünk egy huzamban, én nehezen tudtam beleélni magam az életükbe. Mire sikerült volna jött a váltás és egy újabb élethelyzettel kellett szembe néznem.
Aztán ott volt a Tanács, akivel folyton riogatták őket. De nekem leginkább egy hatalomra éhes, amúgy teljesen életképtelen csoportnak tűnt, legalábbis így, első olvasatra. Akik félnek attól, nehogy valaki nagyobb hatalommal rendelkezzen mint ők, és ráadásul a befolyásuk alól is mentes legyen, ám azt sem akarják, hogy a Föld elpusztuljon. Ez ám a fogas probléma, gyermekeim, nem igaz? Hagyják, hogy a lányok sötétben tapogatózzanak...ennyi idő alatt akár ki is irthatták volna az összeset.

A vége mondjuk egészen jóra sikeredett, még engem is magába szippantott. Kár, hogy csak az utolsó 30 oldal érte el ezt a hatást, amit én az egész könyvtől reméltem.

Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 549

Jane Eyre eset

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset
4/5

Nem igazán tudtam, mire számítsak, amikor belekezdtem a könyvbe. Egyrészt a címe, a fülszövege fogott meg, illetve ismerősök egészen pozitív visszajelzései is erősítették az érdeklődésemet. Míg végül sikerült elolvasni.

Egy alternatív világba lépünk be, ahol különböző kis csoportok igen bizarr cselekményeket felügyelnek, az időutazástól kezdve a különböző irodalmi művek hamisításáig. Főhősnőnk, Thursday Next az irodalmi vonalon tevékenykedik, míg egy könyvlopás miatt valami sokkal nagyobba és sötétebbe nem tenyerel. Miközben igyekszik megakadályozni, hogy emberek halljanak meg, megváltozzon az oly sokak által szeretett Jane Eyre, és Acheron-t végre elkapja, Thursday megpróbálja a magán életét is kézben tartani, és elfogadni azt, hogy az egyes könyv szereplői talán nem csak a könyvben képesek élni...

Az alapötlet nagyon jó. A háttér és a világ megteremtése is, és ha jobban belegondolok még az emberek ábrázolásával sincsenek gondok. Hogy miért adtam csak 4 pontot rá? Mert ez mégis csak egy krimi lenne valamilyen szintig, és azt a megfeszített izgalmat nem éreztem olvasás közben. Jó volt, szórakoztató, de semmi több. Szóval ha valaki szórakozásból szeretné olvasni, hajrá. Ám ha nagyfokú izgalmat szeretne kapni, nem feltétlenül ezt ajánlom.

Tetszettek a fejezetek elején lévő idézetek, amik mindig kicsit előrevetítették, hogyha új szereplő lépett be, vagy az adott rész mi körül fog forogni.
És a világ...én nagyon szívesen eltöltenék egy kis időt ebben az Angliában, és tuti kisírnék magamnak egy dodót, vagy valami más kihalt állatfajt (most komolyan, mennyivel egyszerűbb lenne úgy vizsgázni menni, ha az ember lánya mellett egy kardfogú tigris lépdel? :D). És ha valaki biztosítani tudná, hogy nem maradok örökre fogja a regénynek, akkor néhány könyvbe is belépnék. :D A könyvmolyok ilyetén felhasználásának ötlete elképesztő volt :D, beszélő molyokat is akarok XD.

Acheron azaz igazi, öntelt, zseni, aki biztos abban hogy mindent megúszhat, és lássuk be, igen jó úton is halad. Viszont a végén volt egy rész, amit nem igazán értettem vele kapcsolatban, de lehet, hogy bennem van a hiba. (Nem, nem írom ki ide, mert az spoiler lenne.)
Thursday alakját alapvetően kedveltem, a kicsit dilis családja és a szerelmi életének problémái engem mondjuk néha untattak, bár tény, hogy Mycroft ötletei elég érdekesek voltak :D.
Góliátosok...őket utáltam és kész. Ők azok, akik azt hiszik, a pénzzel mindent megoldhatnak, mindent megúszhatnak és őket is csak ez érdekli. Az ilyen embereket én sosem tudtam megérteni.

Szóval nekem tetszett, és ajánlani tudom. :)

Kiadó: Láva
Oldalak száma: 382