J.D. Robb: Meztelenül a halálba

4/5

Nora Roberts írásaival úgy vagyok, hogy hangulat kell hozzájuk. Legalábbis a romantikus műveihez. Ám Olvasónapló bejegyzéseit nézegetve kedvet kaptam, hogy megpróbáljam a krimi műfaj keretein belül is, mit tud nekem nyújtani. Több hónapnyi várakozás után végre sikerült bent lelnem a könyvtárban a kötetet, és belekezdtem az olvasásába.

"Eve Dallas, a New York-i rendőrség hadnagya egy könyörtelen gyilkos után nyomoz. Tíz év tapasztalatával a háta mögött tudja, hogy ha túl akarja élni, csak az ösztöneiben bízhat. És minden figyelmeztetés ellenére belehabarodik Roarke-ba, egy ír milliárdosba – aki egyben gyanúsított is abban az ügyben, amiben Eve nyomoz. De a szenvedélynek és a csábításnak sajátosak a törvényei. Eve annak a férfinak a karjai között találja magát, akiről semmit sem tud – kivéve azt, hogy mindennél fontosabb számára a közelsége."

A történet egy sorozatgyilkos után nyomoz, aki a profi prostituáltak között szedi az áldozatait. Eve-nek nem elég, hogy rá kell jönnie ki a tettes, lehetőleg minél hamarabb, ugyanis a gyilkos igencsak sok mindent tud hősnőnkről, de még az első áldozat nagyapjával is meg kell birkóznia, ami nem egyszerű, tekintve hogy a papa szenátor, és mindent kézben akar tartani. Na meg persze ott van a gazdag, jó képű, és titokzatos Roarke, aki akár a gyilkos is lehet...

Igazából meglepően jó volt a könyv. Kellően izgalmas, és kifejezetten tetszett, hogy a nem túl távoli jövőbe helyezte el a történetet. Furcsa belegondolni, hogy mindaz, amit mi ma ismerünk, és használunk, netalán félünk tőle, az elkövetkező koroknak maximum érdekes lesz, egy ereklye, semmi több.
Eve elég kemény, talpraesett nő, de nem éreztem azt az erőltetést, amit néha lehet, mikor az író nagyon kemény és tökös főhősnőt akar nekünk írni. S minden keménysége, biztonságot nyújtó fala ellenére Eve is csak ember. Amit néha-néha mi magunk is megpillanthatunk.
Roarke aki szintén fontos szerepet kap, nekem kifejezetten tetszett. Pláne a tragikus hozzáállása a szabályokhoz, pontosabban azok betartásához. :D.
Viszont a többiek...nos nem annyira árnyaltak. Legalábbis én nem igazán éreztem őket annak. Például a szenátor egy felfuvalkodott, öntelt, hatalmának és pénzének tudatában lévő férfi, aki mindent és mindenkit irányítani akar...és ennyi. Semmi több.
Ami még nem tetszett annyira, hogy szinte ahogy meglátják egymást a férfival, rögvest vágyni kezdenek a másikra, mindent semmibe véve, s nagyon hamar ragaszkodni kezdenek egymáshoz. Szerintem egy ilyen kapcsolat sokkal több idő alatt alakulna ki.
De mindösszesen ezek voltak csak amik zavartak. Az igazi gyilkosra a legvégéig nem jöttem rá, úgyhogy elégedett voltam. Nincs annál rosszabb, mint mikor kb a 10. oldal után tudod, ki volt az elkövető.
 Azt hiszem keresni fogom a folytatásokat is.
Mondjuk a borítótól nem estem hanyatt :D.

Kiadó: Gold Book
Oldalak száma: 382

Cirkuszi világ, kicsit másként

Sara Gruen: Vizet az elefántnak
4/5

Meg sem lepődök, egy újabb könyv, amiből film készült. Ilyenkor jobb szeretem először olvasni a könyvet, így kölcsönkértem egy ismerősömtől, hogy el tudjam olvasni.

Jacob miután tudomást szerez szülei haláláról, és arról, hogy tulajdonképpen semmi pénze nincs, az állatorvosi egyetemet otthagyva elindul a nagy világnak. Útja egy cirkuszhoz vezeti, ahol állást kap, mint megbecsült állatorvos, feladata, hogy biztosítsa a fellépő állatok egészségét. Ám nem csak az állatokra figyel, hanem Marlena-ra is. A baj csak az, hogy a hölgy férjnél van, és a férj nem egészen beszámítható. Mindezek mellett még ott van a cirkuszi világ is, ami lehet, hogy kívülről csodás és csillogó, ám közelről már egyáltalán nem annyira az.

Érdekes volt a könyv, még ha kedvenc nem is lett. Kifejezetten tetszett az idős Jacob által bemutatott részek, és a visszaemlékezések. A szerelmi szál engem annyira nem fogott meg, de lehet, hogy csak kezdek immunis lenni rá, mert lassan minden regény ilyennel operál. Sokkal jobban érdekelt az, milyen hierarchia van a munkások és az artisták között, hogyan bántak a torzszülöttekkel és az állatokkal. Rosie kedvenc lett...kell egy elefánt nekem is :D.
Mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy tényleg képesek voltak a már nem kellő embereket a mozgó vonatról ledobálni?? O.o

Egyszer olvasandó, akkor szórakoztató történet.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldlak száma: 384

Elmúlt nyarak emlékét idézem...

Emylia Hall: Nyarak könyve
5/5

A könyvre még Olvasónapló egyik régebbi bejegyzésében figyeltem fel, igaz akkor még az eredeti nyelvű könyvet olvasta és dicsérte. A véleménye és a fülszöveg na meg a borítója rögvest arra sarkalt, hogy elolvassam. De mivel az angol nyelvű listámat rendszerint megelőzi a magyar, egyre csak tolódott, míg néhány hónappal ezelőtt megtudtam, a Park könyvkiadó megjelenteti magyarul is. Nem volt kétséges, hogy nekem ezt olvasni kell.

Elisabeth Lowe egy nem várt csomagot kap, méghozzá Magyarországról. Már maga a csomag jelenléte emlékeket kavar fel, ám a tartalma az, ami végül minden gátat ledönt. Beth édesanyja, Marika szívrohamban meghalt, s egy általa készített fotóalbumot küldött el neki az élettársa. A képeket nézegetve Beth és mi magunk is visszakerülünk azokba az időkbe, amikor a magyarországi nyarak tökéletesek voltak, és mindent jelentettek. Szemeink előtt a nyári hőségben, vagy épp egy eldugott erdei tó hűs vizében bontakoznak ki a történet szálai, és a titkok, melyek a múlt kitörléséhez vezettek.

Azt kell mondanom, hogy engem a könyv mindenestől megvett magának. A nyelvezete, a hangulata, a szereplők, és persze a történet. Ez az a fajta könyv, amit kinyitsz, és csak órák múlva fogsz felpillantani belőle, és csalódottan veszed észre, hogy nem Esztergomban vagy, és nem Marika hangját hallod, amint ebédelni hív. Pillanatok alatt magával ragadott, és csak faltam a sorait. Azokon az utakon jártam, ahol ők, az ő festményeiket láttam, velük úsztam, rájuk vártam. 7 nyárral lettem gazdagabb, csupán 2 nap alatt.
7 nyár, amit elfelejteni nem lehet, hiába tesznek meg mindent érte. Ebben az albumban elrejtve emberek, elfeledett tájak, csókok és ízek, könnyek és titkok vannak. Tamás, Zoltán, Marika, egy ország, ami az angolok számára egyszerre furcsa és vonzó, a felnőttéválás amúgy sem egyszerű időszaka. Kapcsolatok, hibák és megbocsájtások. Remények.

Nekem kicsit furcsa volt ez a fajta véglegesség, ahogy Elisabeth megpróbálta kitörölni életéből ezeket az emlékeket, de talán csak azért, mert én szeretek minél hamarabb kibékülni mindenkivel. De azért jó volt, hogy a legvége a könyvnek reményt adott arra, hogy lehet valami még a romok alatt, amit a titok hagyott maga mögött. Marika és Zoltán és a ház pedig az a környezet, amit azt hiszem mindannyian kívánunk magunknak, ahol eltudjuk képzelni a nyarakat.

Igazából csak ajánlani tudom. Felnőtteknek, mert emlékeket idéz fel. Tinédzsereknek, mert az első csók, szerelem, és egyéb más érzések vannak benne megfogalmazva, amik őket is közel hozzák a történethez, és Erzsihez.
Remélem lesz még könyve az írónőnek, mert ez nagyon jól sikerült, és nem csak azért mert a hazámról írt, bár ez sem utolsó szempont. Pláne, hogy mennyi szeretettel beszél róla.

A könyvért köszönet illeti a Park Könyvkiadót.

Kiadó: Park Könykiadó
Oldalak száma: 344

Egyetlen nap...

David Nicholls: Egy nap
4/5

Hm, mostanában csupa olyan könyvbe futok bele, aminek van már filmesített változata is. Legalább meg lesz, hogy nyáron miket fogok nézni :D.

Na de, ez a könyv kölcsönpéldányként került a kezeim közé. A fülszöveg nem volt rossz, az ismerősöm pedig dicsérte, így aztán úgy gondoltam egye-fene.

Emma és Dexter az egyetemen ismerkednek össze, és egy együtt töltött éjszaka után szétválnak útjaik, ám barátságuk megmarad. Hol szorosabban, hol lazábban vesznek részt egymás életében, ám teljesen sosem veszítik szem elől a másikat. Vajon lehet ebből évek múltán több is, mint barátság, vagy talán elkéstek?

Oké. A könyvről vegyes érzésekkel tudok csak beszélni. Tetszett az alapötlet, a végén behozott visszaemlékezős rész pedig kifejezetten tetszett. De Emma és Dexter alakja... Na jó, lássuk. Dexter egy öntelt, gazdag, arrogáns, jó képű, szoknyavadász seggfej. De komolyan. Emma helyében én jó néhányszor simán kidobtam volna a lakásomból, sőt az életemből is. Az a típus, aki nem tudja jó dolgában, hogy mihez is kezdjen, mindent kipróbál, főleg minden káros dolgot, és ha a szerencséje úgy hozza, hogy híres lesz, akkor a személyiségének legrosszabb vonásai kerülnek előtérbe. Minden, ami megtörtént vele megérdemelt, és valljuk be, igen sokért elég sokat is tett.
Emma...ő talán azért idegesített, mert sok mindenben hasonlított rám, és ki szereti ha a legrosszabb tulajdonságaival szembesítik? Senki. Bár nagyon remélem, én nem fogok odáig eljutni, mint néha ő. Bár legalább a végén sikerült elérnie az álmát, és ez is valami...de addig, hát elég kacskaringós úton tette meg.

Szóval hőseinket hol utáltam, és legszívesebben megráztam volna őket, hogy helló, térjetek már magatokhoz és kezdjetek valamit az életetekkel! Hol pedig egészen kedveltem, és szurkoltam, hogy sikerüljön megállapodniuk.

Mondjuk a beharangozott nagyon megható, és sírást kiváltó rész engem annyira nem fogott meg, de lehet hogy csak bennem van a hiba.

Mindenesetre annyira felkeltette a figyelmemet, hogy a belőle készült filmet megakarjam nézni majd egyszer. Nem tudom, vajon ott kedvelni fogom-e Em-et és Dex-et. De egy esélyt érdemelnek.

Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 506

A történet vége

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 8. - Örökké
4/5

A sorozat utolsó, záró kötete, a 12/b utolsó féléve a gimiben. A nagy hajrá, az érettségi, a bankett, a felvételi és búcsúzások, na meg új kezdetek ideje.

Ha már eddig végig követtem őket, evidens volt, hogy ezt a kötetet is elolvasom, habár sejtettem, ugyanúgy lesznek ellentéteink. Lettek. Továbbra sem értem, hogy a szülőket szegényeket miért kell ennyire nem is tudom, éretlennek ábrázolni. Az osztálytársak habár némileg finomodtak, azért egy-egy embertípust testesítenek meg, és ebből egyszerűen nem tudtak kilépni most sem. Reni még mindig többet nyavalyog a kelleténél, legalábbis az én ízlésemnek. Ahelyett, hogy leülne az illetékesekkel és megbeszélné, ő csak szorong és mindenfélét elképzel. Aztán meglepődik, ha másoknak rosszul esik, hogy nem beszél a problémákról...és persze megoldják azokat helyette. Illetve miért kell még Virágnak ennyire idiótának lennie? Miért??

Na de, ha ezeket leszámítjuk, és tulajdonképpen ennyi könyvön keresztül már meg is szokhattam volna, akkor annyira nem volt rossz ez a befejező rész. Voltak várható dolgok benne, mert hát elképzelhetetlen, hogy Cortez ne legyen ennyire tökéletes (és ha valaki az elkövetkező hónapokban különféle néven fogja hívni a csókokat, azt megcsapkodom), vagy hogy a 12/b ne csináljon valamiféle balhét, de voltak olyan megoldások, amik tetszettek. Például, Máday és az osztály bankettje, kapcsolata. :D. Na meg a hangulat. Akartam, vagy sem, de felidézte a saját utolsó évemet a középiskolában, a félelmeket, a reményeket, a végső hajrát, a felszabadult érzéseket, miután sikerült mindent megcsinálni. És ha már ezt elérte, annyira nem lehet rossz.
Tény, hogy nem én vagyok a célközönség, ezért annyira nem tudom imádni, mint mások. De nem is baj. Olvastam ennél rosszabb könyveket is, és itt azért voltak jó ötletek, sokakat rávett arra, hogy megpróbáljanak barátkozni a szépirodalommal, és hibái ellenére addig, amíg olvastam tényleg elszórakoztatott. És be kell valljam, némi szomorúsággal engedtem el a szereplőket, mert azért mégiscsak hozzászoktam, hogy van mit várni. És én mondjuk kíváncsi lettem volna hogyan boldogulnak az egyetemeken, főiskolákon, képzéseken. De ne legyünk telhetetlenek. :D

Szóval, ha van egy középiskolás korú lányod, vagy szeretnéd kicsit felidézni azokat az éveket, és nem idegesítenek a korábban felsorolt dolgok, akkor hajrá. A Szent Johanna Gimi csak rád vár.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 774

Agave hírek

Nos, szedjük csokorba, mik zajlanak a kiadó háza táján :):

1) Április 25-én jelenik meg a huszonötödik Philip K. Dick-kötet a gondozásunkban. Az utolsó szimulákrum ismét egy ízig-vérig klasszikus regény a sci-fi aranykorának legnagyobb szerzőjétől.

A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd magához térni a kábaságból, egyre többet kérdez, egyre inkább tudatára ébred helyzetének és erejének.

2) Christopher Moore két újabb regényt jelentett be, a jövő évben érkező könyve a Fool folytatása lesz, míg az azt követő a Mocskos meló történetét viszi tovább.
Ősszel pedig a Sacré Bleu könyve fog megjelenni a kiadónál, ahol a nyomozópáros Vincent Van Gogh "állítólagos" öngyilkosságának rejtélyét próbálják meg felgöngyölíteni. 

 3) Két akciónk is fut jelenleg a webshopban. Vasárnap éjfélig minden történelmi krimi 40% kedvezménnyel vásárolható meg. Rengeteg Steven Saylor- és C. J. Sansom-regény, illetve sok más szerző remekművei szerezhetőek így be most olcsóbban, itt: http://www.agavebolt.com/29-

Emellett jövő szerda éjfélig 35% kedvezménnyel lehet előrendelni Az utolsó szimulákrumot Philip K. Dicktől, ráadásul limitált mennyiségben lehet vásárolni egy második könyvet is a szerzőtől féláron. Az akció itt vehető igénybe: http://www.agavebolt.com/778-az-utolso-szimulakrum.html Ha valaki csak az új regényt szeretné előrendelni, azt itt teheti meg: http://www.agavebolt.com/777-az-utolso-szimulakrum.html

4) A napokban véglegesítettük a könyvheti megjelenéseinket, hivatalos bejelentés és sok-sok szép borító várható a hónap végén! 

A penge maga

Joe Abercrombie: A penge maga
4/5

Jeh, egy újabb sorozat első kötete. Ráadásul szép vaskos, még jó, hogy könyvtári, mert különben leszakadna alatta a polcom :D. Ami pedig még elgondolkodtat, honnan a fenéből lett ez a címe??

Oké, szintén egy monumentális darab került a kezembe, mind a vastagságot tekintve, mind a történetet. Kicsit olyan érzésem volt, mint A tűz és jég dala sorozatnál, hogy fogalmam sincs, ennek lesz-e valaha vége :D. Még az utolsó oldalon is kapunk új szereplőket, folyamatosan újabb és újabb cselszövésekre, árulásokra bukkanunk. Sose tudhatjuk, ki az ellenségünk vagy éppen a barátunk. Ilyenek talán nincsenek is, mert mindenki akar valamit.

A szereplőket én nehezen tudtam megkedvelni, mert mire végre belerázódtam volna az adott helyzetbe, jött a következő szereplő és az ő élethelyzete. Ráadásul elég In medias res kezdéssel van dolgunk, szóval kapásból egy harc kellős közepén lépünk be a történetbe. És nekem eltartott egy darabig, amíg sikerült utána mindent a helyére rakni...de lehet hogy csak én tévedtem el ennyire a szálak között.
Ez a történet sem szűkölködik vérben, kínzásban (helló kedves Inkvizíció), halálban és harcban. Vannak itt északiak, mágusok, inkvizíció tagjai és sok egyéb lény, akik mind egymás életére tőr.
Azt hiszem a három főbb szereplő Logan az északi, Jezal az elkényeztetett aranyifjú, és Glokta az inkvizíció tagja, akivel nem szeretnék rossz kedvében találkozni. Sőt, semmilyen formában sem szeretnék találkozni vele, ha már itt tartunk. :D.
Mondjuk engem leginkább az Első Mágus, Bayazz fogott meg :D. Tetszik a pasas, kíváncsi vagyok mit akar elérni pontosan.

Úgyhogy, ha szereted a nagy, hosszú, véres történeteket, hajrá.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 630