Háború teremtménye

Dalton Trumbo: Johnny háborúja
4/5

A történet főszereplője Johnny, aki mit sem sejtve, a hazájáért indul háborúba. Amikor magához tér, egy kórházi ágyban fekszik. Elveszíti mindkét kezét, lábát, arca nagy részét. Magatehetetlen, ám éppúgy érez és gondolkodik mint egy normális ember. Mi pedig a gondolataiba nyerünk bepillantást.

A történet engem részben emlékeztetett a Szkafander és pillangó című könyvre. A főszereplő ott is a saját testének fogja, miközben mindent pontosan felfog a környezetében történtekből, gondolkodik. Ott is eltart egy darabig, míg sikerül megértetni a környezetével magát. Innentől kezdve azonban eltérnek egymástól.
Johnny tehetetlenségét a háborús sérülései okozzák, bár erről komolyabb felvilágosítást nem kapunk, mi is csak akkor jövünk rá. hogy valamelyik része hiányzik, amikor ő maga.

Ez a történet nem a nagy történések könyve, legalábbis akció tekintetében nem. De ettől függetlenül komoly témát feszeget. Mert lássuk be, amíg ember él, valószínűleg lesznek háborúk. És amíg van háború, lesznek sebesültek. Mind fizikai, mind szellemi tekintetben. És ők lesznek az igazi vesztesei a harcnak, függetlenül attól, hogy a nyertes, vagy a vesztes oldalon álltak.

Tetszett a könyv, mert elgondolkodtatott. Hiszen mivel engem, és környezetemet közvetlenül nem érinti háború veszélye (legalábbis erőteljesen remélem), nem is nagyon gondoltam bele, milyen lehet egy harctéren sérült embernek az élete. Jó, nyilván az író erőteljes túlzással élt, de a lényeget így sem tagadhatjuk. És pont ezért igyekszünk az ilyesmit a szőnyeg alá söpörni, ahol nem látszik.
Vagy az, ahogy szép lassan egyre többet tudtunk meg Johnnyról, a múltjáról, félelmeiről és vágyairól.
Ami nem tetszett, hogy néhol hirtelen én sem tudtam eldönteni, mikor emlékezik vissza valós, a múltban megtörtént dolgokra, és mikor álmodik. Ami rendjén is van egy ideig, hiszen a lázas, beteges időszakban maga a beteg sem tud különbséget tenni. De amikor már nem volt annyira rossz az állapota, sem tudtam élesen elkülöníteni a kettőt, és ez engem zavart.
Illetve az is ellenkező hatást érte el nálam, ahogy a főszereplő az ágyban elkezd mindenféle magasztos fogalom mibenlétéről gondolkodni. Ezt némileg már erőltettetnek  gondoltam.

Ennek ellenére ajánlani tudom, ha egy vékonyabb, ám annál elgondolkodtatóbb könyvet keresel olvasásra. Borongós hangulathoz nem ajánlom, mert azon csak tovább ront (tapasztaltam)

Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 204
 

Ismét 11 kérdés

Nos, újabb 11 kérdést kaptam, ezúttal @monalisa jóvoltából.

11 dolog rólam:(ha valami lenne a másikban, bocsi, nem emlékszem már pontosan rá, mit írtam abban le)

1. Télen a kedvenc folyadékom a forró csoki, nagy adag tejszínhabbal és csokiöntettel...egy-egy ilyenért a lelkem eltudnám adni :D.
2. A fenti italt leszámítva nem szeretem a telet.
3. Imádnék francia ágyon heverészni, ha lenne elég hely a szobámban, hogy legyen egy ilyen ágyam...
4. Mindig könyvet veszek, pedig már inkább polc kellene, ahol tartani tudnám az új szerzeményeket
5. Igyekszem minden molyos író ismerősömnek a könyvét megszerezni :D
6. Szeretek rajzolni, hímezni
7. Mostanában kezdek rákapni a sorozat nézésre, pedig eddig ez nem nagyon volt jellemző rám.
8. Amióta dolgozom, átérzem az "Utálom a hétfőt" mondat jelentését
9. Imádok mesefilmeket nézni, még úgyis, hogy 22 vagyok.
10. Ha valakit nagyon kedvelek, és fogalmam sincs, mit csináljak neki ajándékba, akkor verset írok neki :D
11. Imádom a lepkés dolgokat.

Kérdések:
1.Olvastál-e könyvet amiatt, mert tetszett a filmes adaptációja? Ha igen, mit vagy mi volt a legutóbbi?
Nem. Én mindig előbb olvasom a könyvet, mint ahogy megnézem a filmet. Sokszor kellett emiatt várni egy-egy filmnek, hogy megnézhessem, de ez nálam már csak így megy.
2. Megnéztél egy filmet azért, mert tetszett könyvben? Ha igen, mit vagy mi volt a legutóbbi?
Sokszor. Legutóbbi? Húha...Csúcshatás. Azt néztem meg legutóbb.
3. Van-e könyvespolc a hálószobádban?
A lakásban egy szoba teljesen az enyém, így igen. Az ágyam mindkét vége egy-egy könyves polcra néz, és még azon kívül van másik 3 is a szobámban.
4. Melyik a legnagyobb becsben tartott könyved otthon?
Így konkrétan egy nincs. Több van, ami fontos nekem. Az utolsó Harry Potter könyv, amit még nagyanyámtól kapott pénzen vettem, meg, nem sokkal a halála után. Vagy azok a könyvek, amiket a barátaimtól kaptam.
5. Szoktál-e kölcsönadni könyveket, mik a tapasztalataid?
Szoktam, bár amióta moly vagyok, lényegesen nagyobb mennyiségben, mint előtte. Eddig mindig visszakaptam, maximum sokat kellett rá várni :D.
6. Elutaznál-e egy olyan helyre, melynek leírása tetszett könyvben?
De még mennyire...csak sajnos nem igazán lehet.
7. Mi a legnagyobb könyv-hiányosságod, amely még elolvasásra vár?
Nem tudom, igyekszem folyamatosan haladni az alapműveltségnek tartott könyvekkel is. Idei évben szeretnék belekezdeni a Nyomorultakba, és a Háború és Békébe, de ezen kívül is van még, amit olvasni szeretnék.
8. Volt-e olyan könyv a kezedben, melynek olvasása közben azt gondoltad „bárcsak sose lenne vége”?
Gyűrűk Ura, Harry Potter anno. Mostanában annyi könyvet olvastam, és olyan gyorsan, hogy nem is volt nagyon érkezésem ilyenen gondolkodni. Talán @Serene könyve: Kísértés Rt.
9. Volt-e olyan kötelező olvasmány, amelyet szerettél olvasni?
A többségét szeretettem, csak kettő volt, amit nem.
10. Milyen gyakorisággal veszel magadnak könyvet?
Ahogy a pénztárcám engedi. Évente kétszer-háromszor biztos, ez a szülinap, névnap stb. Ha dolgozom, akkor az első fizetésemből egy részt is arra szoktam eltenni. Most egy elvileg tartós munkahelyen töltöm az elkövetkező évet, amíg nem lesz nyelvvizsgám és vissza nem mehetek az egyetemre, és a fizetésemből havi egyetlen 1 könyv vételét szeretném kispórolni, ha tudom.
11. Mikor kaptál utoljára könyvet és mi volt az?
Utólagos szülinapi ajándék volt barátnőmtől, előző hét szombatján. Ralston Aron: 127 óra 

Kémia felhasználása kicsit másként

Simon Beckett: A halál kémiája
5/5

Újabb krimi. Kicsit lassabb, mint az eleddig olvasottak, de ennek ellenére tetszett.

David Hunter egy nyugodt kis faluban él, mint háziorvos, amikor egy nő holttestét gyerekek fedeznek fel. És a közösség élete gyökerestül felfordul, Hunter dokit pedig kísérteni kezdi a múltja...

Ami nagyon tetszett, azaz, ahogyan a kémiai ismereteket és a különféle vizsgálatokat elmagyarázza nekünk az író, méghozzá úgy, hogy az a laikusnak is érthető legyen. Persze elég sok gusztustalan rész is van benne, de ha jó gyomra van az embernek, akkor ez nem okoz komolyabb problémát.
Jól le van írva szerintem az is, hogy mitörténik egy ilyen pici közösségben akkor, ha úgy néz ki, a gyilkos köztük van. Megindulnak a találgatások, a bizalom szétfoszlik, és sokan a saját kezükbe veszik az ítélkezést. Na meg egyesek ezt a felfordulást használják ki.

David alakja szimpatikus volt, bár néhol a végén már idegesített a sok nyavalygása. Mondjuk ilyen helyzetben nyilván másként viselkedik az ember, mint általában.
A történet összeszedett, jól kidolgozott, és számomra a végén csavart is hozott, hogy csak pislogtam. Úgyhogy kifejezetten kellemesen csalódtam a  regényben.

Kiadó: Partvonal
Oldalak száma: 328

Görög istenek napjainkban

Rick Riordan: Villámtolvaj
3/5

A sorozat első kötete öcsém polcáról vándorolt ideiglenesen hozzám. Ha már veszem neki, el is kellene olvasni, hogy tudjam miről szól, nem?

Percy Jackson 12 éves, és a tanárai, valamint volt iskolái szerint igen problémás gyerek. De mi van, ha problémái nem is olyan egyszerűek, mint azt elszeretnék vele hitetni? Amikor már többször is az életére tőrnek, Pecy kezdi sejteni, hogy valami nem stimmel. De még mennyire nem. Kiderül, hogy az ókori görög istenek nem tűntek el, hanem napjainkban is köztünk élnek, és bele-bele szólnak az ember életébe...

Az alapötlet jó. Én kisebbként imádtam a görög mitológiát, számomra sokkal jobban elképzelhetőek voltak az emberszerűen viselkedő istenek, mint az az egy, aki mindent lát és hall. Kedvenc istennőm Athéné volt. Így kíváncsian vágtam bele ebbe a könyvbe. Sok rosszat hallottam róla molyos ismerőseimtől, míg az ismeretségi körömben mások az egekig dicsérték.

Az első, és legnagyobb problémám az volt, hogy Percy elviekben 12 éves, de viselkedése, gondolkodása sokkal idősebb egyénre utal. Ezen mindig fent akadtam :D. Azon már meg sem lepődtem, hogy az olümposzi istenek Amerikában székelne, ami állítólag a "nyugati tudás" őrzője napjainkban. Aham...csak szerényen emberek, csak szerényen XD. Végülis a világon nincs is más ország ezenkívül...
Ami még szó szerint fárasztott, az a folyamatos történések sorozata. Egyik helyzetből a másikba estünk, nem is volt időnk szusszanni sem. Bár ez valószínűleg azért van, mert a kiszemelt korosztály ezt igényli. 14 éves ismerősöm mondta, hogy őt untatják azok a könyvek, amikben nem történik szinte semmi. A számítógépes játékokon és filmeken felnevelkedett gyerekeknek nyilván szükséges, hogy folyamatosan történjen valami, különben elkalandozik a figyelmük. Sajnálom őket, mert nagyon sok jó könyvről lemaradhatnak, ha csak az akciódús könyveket fogják szeretni...
Azt már csak úgy mellesleg említem meg, hogy a szereplők szinte sose lepődtek meg semmin, vagy nagyon hamar túltették magukat rajta. Percy helyében én sokkal rosszabbul fogadtam volna a tényt, miszerint egy isten fia vagyok. De lehet hogy csak én vagyok ilyen rugalmatlan.

Mondjuk mindezek ellenére azért lekötött a történet. Nem tudom, mit várjak a folytatásoktól, de azért remélem lesz némi javulás, mert rengeteg lehetőség van ebben a történetben.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 372   

Zombik kis hazánkban

Lengyel Dávid - Kuba Richárd: Holtak világa - A jóslat
4,5/5

Egy magyar szerző páros első megjelent könyve. Az írókat molyról ismerem, így nagy kíváncsisággal fogtam neki a még könyvhéten beszerzett kötetnek.

Magyarországon vagyunk, amikor a jól ismert világban fordulat következik be, és mindent elözönlenek a zombik. Elindul a harc az életben maradásért, kialakulnak a különféle táborok, ahol a túlélők együtt próbálnak megoldást találni a helyzetre. A történet kezdetét egy naplóból tudhatjuk meg, mely Kozma András nevű fiatal férfié, s melyet egy csapat katona talál meg és kezd el olvasni...

Annak ellenére hogy első kötet, nekem tetszett. Olvastatta magát, és a végén sem éreztem elégedetlenséget, csak abban a tekintetben, hogy azonnal kell a folytatás. Persze nem tökéletes, de nem hiszem, hogy lesz valaha olyan regény, ami az lenne.

Ami engem zavart, az az elején volt leginkább. A hírek, melyek zavargásokról szólnak, nekem még személy szerint semmi különlegeset nem jelentettek, míg főhősünk rögvest zombit kiáltott, és igen vakmerő tettekbe kezd. Értettem én, hogyha igaza van, akkor minden időre szüksége van, hogy feltudjon készülni, de kicsit bővebben lehetett volna kifejteni, hogy pontosan mire is alapozta a feltevését, hogy azok ott zombik. Persze, ott a jóslat, de nekem kicsit hiányérzetem volt. A másik, hogy kettőt pislantottam, és az amerikai zavargások után már kis hazánkat is elözönlötték az élőhalottak. Jó gyors volt. :D. Néhol még a szóismétlések zavartak, de nem túlzottan. Nah ennyit a problémáimról.

Ami tetszett, hogy magyar helyszíneken, magyar emberekkel történtek a dolgok. Bár ez az elején szokatlan volt, mivel nagyon hozzászoktam a külföldi helyszínekhez, de hamar belerázódtam. Tetszett az alapötlet is, hogy jóslat jelzi az embereknek a bajt, csak erről nem kaptam túl sok információt.
A szereplők szerethetőek, illetve utálhatóak. Én szurkoltam a lányoknak és Andrisnak, és élénken utáltam Szabit, amikor egy felfuvalkodott hólyaggá vált.
Amit szintén értékeltem, hogy a főhősünk nem tökéletes, követ el hibákat, néha megfutamodik stb. Szóval hihető személyiség.
 Nem tudnám eldönteni, hogy melyik részt szerettem jobban, amikor Andrist követtük nyomon, vagy amikor a jelenben voltunk a katonákkal. Mindkettő érdekes volt.

Szóval, összességében egy igen ígéretes történet ez, némi hibával, de sokkal több pozitívummal. (Fiúk, csak én éreztem úgy, hogy Andris alakja Dávidra hajaz? :D)
Úgyhogy ide a folytatással! :D

Kiadó: Ad Librum
Oldalak száma: 252

Egy zárt világban

Emma Donoghue: A szoba
4,5/5

Jack 5 éves, és ezen éveit végig a Szobában töltötte édesanyjával. Eddig nem is sejtette, hogy amit a tévében látott, vagy amikről a könyvei szóltak, az mind valóság, a külvilágban megtalálhatóak. Egy biztonságos "burokban" élt. Ám a helyzet változik, és kénytelen ráébredni, hogy a világ sokkal, de sokkal nagyobb a Szobánál. Vajon képes lesz ebbe az új helyzetbe beilleszkedni?

A történet nem ismeretlen számunkra, hiszen már sok hasonlót hallottunk a hírekben. Jack édesanyját még 19 évesen rabolja el a férfi, bezárja egy kerti helyiségből kialakított atom biztos szobába. Ide születik Jack, akinek próbált mindent megadni a szűkös keretein belül.

El sem tudom képzelni, milyen lehet ezt megélni, és hogy tudja valaki épp ésszel elviselni. A fogság talán kicsit könnyebb a gyereknek, hiszen ő sosem ismerte a kinti életet, ellentétben a nővel. Kettejük kapcsolata szívet melengető, hiszen képesek a félelmeiket legyőzni, azért hogy segítsenek a másiknak. Így szökik meg Jack is, és talál segítségre. Ám a kinti életbe mindkettejüknek nehéz beleszokni. Más-más okokból. A fiú a biztonságát, a napi rendjét veszíti, vagyis szinte mindent amit ismer. Az édesanyja pedig próbálja bepótolni az elmaradt éveket. Itt mondjuk engem zavart, hogy mennyire nehezen viselte el, hogy a fiának hiányoznak a régi napok, de azt hiszem ilyen helyzetben senki sem tud mindig jól dönteni, és viselkedni.

Elgondolkodtató könyv. Egyrészt az, hogy emberek hogy képesek ilyen tettekre. Illetve hogy képesek ilyen helyzetben életben maradni. Másrészt magával ragadó is, ahogyan az 5 éves szemén keresztül látjuk a történteket. Nagyon jól van megírva, tényleg úgy éreztem, hogy egy kisgyermek az, aki meséli a történteket, nem pedig egy idősebb személy.
Érdekes is volt látni, hogy a rokonok, más emberek hogyan reagáltak a felbukkanásukra. Ki jobban, ki rosszabbul.

Ajánlani tudom csak, bár aki nehezen bírja az agressziót, és kegyetlenséget, hiszen ez is annak egy fajtája, akkor nehéz olvasmány lehet.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 388

Pillantás egy életbe

Gátay-Günther Ferenc: A becsület ára
4/5

A könyvet barátomnak köszönhetően olvashattam, a nyaralás során (mert olyankor sem nyugszik a moly) kaptam tőle. A nagyapja meséli el benne az életét, születésétől kezdve a nyugdíj napjaiig.

Mivel személyesen már nem lesz lehetőségem találkozni az íróval, így kétszeres kíváncsisággal fogtam bele az olvasásába.
Érdekes a történelem könyvben tanultakat, más könyvben olvasottakat így olvasni, olyan valakinek a szemén keresztül, aki azt teljesen meg is tapasztalta. Nem volt könnyű élete, és a megéltek után (szovjet fogság, stb.) őszintén csodálom, hogy igyekezett mindig pozitívan gondolkodni.

A stílusa sem volt rossz, és nem egy olyan gondolatot találtam benne, amivel egyetértettem, vagy meg tetszett. Ami néha zavart, azaz, hogy sokszor ismételte a dolgokat. De persze lehet, hogy ez csak az én problémám, hogy rosszul tűröm a könyvekben a dolgok sokszor hangoztatását. :D. Mindezek ellenére nem rossz könyv. Szerintem kedveltem volna, bár ki tudja, azért mert tetszik a stílusa, a gondolkodása, nem biztos hogy élőben is így lett volna...

Szerintem sok családban van legalább egy rokon, aki hasonlókat tapasztalt meg, de ha nincs is, érdekes lehet a múltat, a mi múltunkat megismerni, bár nyilván mindenki másként élte meg azokat az éveket, de sosem árt, ha az ember több nézőpontot ismer.

Kiadó: Pixelgraf Bt.
Oldalak száma: 471