2012. augusztus 19., vasárnap

Kémia felhasználása kicsit másként

Simon Beckett: A halál kémiája
5/5

Újabb krimi. Kicsit lassabb, mint az eleddig olvasottak, de ennek ellenére tetszett.

David Hunter egy nyugodt kis faluban él, mint háziorvos, amikor egy nő holttestét gyerekek fedeznek fel. És a közösség élete gyökerestül felfordul, Hunter dokit pedig kísérteni kezdi a múltja...

Ami nagyon tetszett, azaz, ahogyan a kémiai ismereteket és a különféle vizsgálatokat elmagyarázza nekünk az író, méghozzá úgy, hogy az a laikusnak is érthető legyen. Persze elég sok gusztustalan rész is van benne, de ha jó gyomra van az embernek, akkor ez nem okoz komolyabb problémát.
Jól le van írva szerintem az is, hogy mitörténik egy ilyen pici közösségben akkor, ha úgy néz ki, a gyilkos köztük van. Megindulnak a találgatások, a bizalom szétfoszlik, és sokan a saját kezükbe veszik az ítélkezést. Na meg egyesek ezt a felfordulást használják ki.

David alakja szimpatikus volt, bár néhol a végén már idegesített a sok nyavalygása. Mondjuk ilyen helyzetben nyilván másként viselkedik az ember, mint általában.
A történet összeszedett, jól kidolgozott, és számomra a végén csavart is hozott, hogy csak pislogtam. Úgyhogy kifejezetten kellemesen csalódtam a  regényben.

Kiadó: Partvonal
Oldalak száma: 328

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése