Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjút, ki/kik lennének a kiválasztottak?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése
A védőbeszédem/beszédeim nem lesz(nek) hosszúak, nem akarom túlragozni a dolgokat.
Személy szerint én úgy gondolom, mindkettőnek meg van a maga helye és ideje az ember életében. A szépirodalomnak éppúgy, mint a szórakoztatónak. Bár nekem már néha azt is nehéz eldöntenem, melyikhez mi tartozik, hiszen nem élesek a határok, és ami nekem az egyik kategória, az lehet a másiknak már a másik kategória.
Nem azért kell szépirodalmat olvasni, mert sok a műveltség alapját képezi. Mert ez ugyan igaz, de én sem ezért kezdtem el őket előkeresni a polcról, hanem mert olyan témát, érzést jártak körül, mely érdekelt. Vagy olyan hangulatot teremtettek, mely magába olvasztott. Mert soknak többrétegű mondanivalója van, amin elgondolkozol, akár napokig. S mert letűnt világok nagyjainak gondolkodását, érzéseit ismerheted meg, egy világot láthatsz más szemein keresztül. Tanulhatsz belőle.
A szórakoztató irodalomból is vannak olyan könyvek, melyekre a fent felsoroltak igazak, de náluk elsődleges cél az, hogy rövidebb időre elrángassanak a környezetemből, pihenést biztosítva. Ha magam alatt vagyok, nem a Nyomorultakat veszem elő, hanem egy Fable-t, "limonádé" történetet, mely biztosítja a nevetést, hogy ideig-óráig elfelejtem a saját problémáimat.
Mindkettőre szükségem van és szükségem is lesz.
Moly. Ehhez a közösséghez én még kevesebb, mint egy éve tartozom, szóval gyermek vagyok még. De akárcsak a valódi gyerekek, én is rengeteget tanultam erről a világról, a többiekről, és magamról is. Mindezt persze a "nagy öregek" irányító szárnyai alatt. :) Egy olyan közösséghez tartozom itt, akiket ugyanaz a közös szenvedély fog egybe, az olvasás. De ezenkívül annyi másról is beszélünk. Együtt sírunk, és nevetünk, közösen szenvedünk ha vizsgaidőszak van, drukkolunk a másiknak ha szükséges.
Nem tudom hogy szavakba foglalni az érzést, hogy milyen az, mikor az ember egy ekkora család tagja. Család, (vannak, akik konkrét családfával rendelkeznek, én ilyen kiváltságot nem tudhatok magamnak :) ), mert odafigyelünk egymásra, segítséget adunk és kapunk. Néha csak egy bátorító szó formájában, máskor tárgyi formákban. Összetartunk, még úgyis, hogy néha összezörrenünk valamin, vagy nem értünk egyet bizonyos dolgokban. De ez így van a való életben is.
Sokkal többet kaptam ettől a társaságtól, mint azt valaha is vártam volna. Barátokat az ország minden részéről, és minden korosztályból. És rengeteg, rengeteg közös, felejthetetlen élményt. Biztonságot, hogy van egy hely, ahol mindig meghallgatnak majd. És persze sok-sok tippet arra, mit olvassak legközelebb.
Köszönöm nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése