Minden ember macska nem lehet...

Gwen Cooper: Homér - Egy varázslatos vak kismacska története
5/5
Nem véletlenül lettem biológus, imádom az állatokat. Amióta csak a tudatomra eszméltem, mindig voltak állataink. Kutyák, a környék macskái, aranyhalak, teknős, hörcsög, mókus, és most saját macska. Némelyikre már nem emlékszem, csak halvány képekben, mint hogy testvériesen megosztoztam vele a kakaós csigámon, vagy szülői elbeszélésekből, miszerint azt is zokszó nélkül tűrte, amikor kiskanállal próbáltam megoperálni a szemét (mentségemre legyen mondva nem lehettem 3 éves sem). Így majdnem minden állatos történet jó fogadtatásra számíthat tőlem. Ám ez...
Homér Fortuna kegyeltje már egészen kiskorától kezdve, hiszen beviszik egy fiatal orvosnőhöz, aki meglátja benne az értéket, és megmenti az életét, bár szemeit elveszti. Aztán pedig találkozik Gwennel, aki egy szakításon van túl, van 2 macskája, és nincs saját háza. Mégis. Úgy dönt, hogy Homér megérdemli az esélyt arra, hogy éljen, és hogy jól éljen...
A könyvet két nap alatt elolvastam (köszönet érte csengának), és hol nevettem, hol élénken bólogattam, hogy ez bizony így van, hol pedig könnyekkel küzdve reménykedtem a dolgok jobbra fordulásában. Homér talán jobb helyzetben van, mint jó néhány ember. Őt nem szembesítették azzal, hogy: Figyelj haver, te vak vagy, szóval ezt és ezt nem csinálhatod meg. Na meg nem is látta az akadályt, amit le kellett győznie. Így aztán olyan dolgokat is megtett, amit mi emberek lehetetlennek gondoltunk volna. És mindezek mellé az a hatalmas szeretet, ami benne volt. Ezt csodálom az állatokban, hogy feltétlenül tudnak szeretni...ilyesmire nem vagyok képes, bár nagyon igyekszem...de hát minden ember macska nem lehet, pedig a macska tudja csak, a nagy titkokat...:).
Jó volt olvasva látni azokat a dolgokat, amiket én is megtapasztalok a saját macskámmal, azokat az apró kis harcokat, amiket néha nap, mint nap meg kell vívni velük, az ő érdekükben. Szerettem minden percét ennek a könyvnek.
Állatbarátoknak, és nem csak macskakedvelőknek (!) ajánlom. Én nem állok egyik pártján sem, éppúgy szeretem a kutyákat, mint a macskákat. De talán azok, akik úgy gondolják, hogy a macskák nem szeretnek, és inkább a tárgyakhoz ragaszkodnak, mint az emberekhez, nos nekik is érdemes lenne elolvasni a könyvet. Mert én minden nap tapasztalom ennek az ellenkezőjét. De ők is bepillantást nyerhetnek egy macska életébe. :)

Kiadó: K.U.K Könyv- és lapkiadó
Oldalak száma: 296