4/5
Amikor gyerek voltam, sokkal jobban elbűvöltek azok az ismeretterjesztő filmek, melyek a föld régenmúlt korait próbálták bemutatni, mint azok, amelyek a jövőjét (ezalól kivételt a Star Trek képez, de az más téma :D). Imádtam a dinoszauruszos, vagy jégkorszakos világokat. Na és persze az őseink életét bemutató filmek is előkelő helyen szerepeltek. Sokszor próbáltam magam a helyükbe képzelni, egy olyan világba, ahol a 20 év már idős, ahol a mindennapi életben maradásért komoly küzdelmet kell folytatni. Így ez a könyv nagy érdeklődést váltott ki belőlem.
Ayla, akit egy földrengés megfoszt a családjától a végelgyengülés határán van, amikor a törzs megtalálja, és Iza kérésére magukhoz veszik. S bár nem hitték, de sikerül összeszednie magát, és igyekszik ő is a törzs tagjává válni. Ami nem egyszerű, hiszen ő más, "idegen". Ami a külső megjelenésében és a viselkedésében is meglátszik. Mégis, mindent megtesz, hogy olyan legyen, mint a szerettei Iza, Uba, Creb. De a beolvadás nem teljesen tökéletes. És ezek sok-sok bonyodalom alapját képezik...
Az írónő hihetetlenül aprólékosan dolgozta ki a törzs hitvilágát, a rangsorokat, a mindennapi élet legapróbb mozzanatait is. Nyílván vannak benne kitalált elemek, hiszen az ásatások ugyan sok mindent elárultak az akkor élő ősök életéről, de nem mindent, Ezeket a hézagokat mindenki a saját fantáziájával tudja kitölteni. Amit itt olvasunk, nem biztos, hogy az igazság, de semmivel sem rosszabb, mint bármilyen más elképzelés. És nekem tetszett, ahogy a mogur a közös tudatot előhívva olyan emlékeket idézett meg, melyek már-már elveszettnek tűntek.
A földrajzi viszonyokhoz nem tudok hozzászólni, mennyire lehetséges az, amit leírt.
A személyiségek is jól eltaláltak voltak. Brun, aki bár nem szerette az új dolgokat, mégis igyekezett mindig igazságos döntést hozni, és a törzs jó létét biztosítani komoly tiszteletet ébresztett bennem, főleg az utolsó oldalaknál. Az elején nagyon kimértnek, közömbösnek éreztem.
Ayla a szívemhez nőtt, sok mindenen ment keresztül, és mégsem törték meg. A személye talán azért is került közel hozzám, mert én is sokszor próbáltam meg olyanná válni, mint mások, ami nemegyszer idegen volt a lényemtől...kíváncsi vagyok sikerül-e neki megtalálni végül a helyét.
Broun az a férfi, akit csak az érzelmei vezetnek (ismerünk ma is ilyeneket), csak a saját kis fájdalmát és bosszúját dédelgeti, semmi mást nem vesz figyelembe. Nagyon szeretném tudni, mi lesz vele, vajon képes lesz-e felnőni a feladatához, vagy nem. Ez utóbbi esetben remélem, elnyeri méltó büntetését (nem vagyok vérszomjas,ááá nem).
Iza, Creb. A támaszok, szülők. Akik csak remélni tudják, hogy megadtak mindent a "gyermeküknek", ami ahhoz szükséges, hogy a helyes úton járjon. Azt hiszem, ezt ma sem érzik másképp azok, akiknek gyerekük van.
Engem elvarázsolt a világ, melybe belekerültem. Vadásztam mamutra, menekültem hiúz elől, fáztam, féltem, reméltem. Pont úgy, ahogyan a törzsbeliek is. Aki szereti a múltba visszanyúló történeteket, azoknak csak ajánlani tudom, azzal a kitétellel, hogy nem feltétlenül valós minden szava. De egyfajta lehetőség, hogy akár ilyen is lehetett.
Kiadó: Magyar Könyvklub, Ulpius
Oldalak száma: 460, 592 (Kiadástól függ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése