Roman Dirge: Kokik 1-23,5/5
Lenore a cuki halott kislány történeteit olvashatjuk ebben a 2 képregényben. Szintén a morbid humor kategóriában fut, bár annyira nem fogott meg mint Tim Burton.
De van benne fantázia. És már az előszóban azzal kezdi az író, hogy ezek a kezdeti szárnypróbálkozásainak eredményeit tartalmazzák kissé felújítva, így látok reményt arra, hogy lesz ez még jobb is, mert sok mindent ki lehetne hozni belőle.
Nagyjából ugyanaz a problémám vele, mint Lencsilánnyal. Jók a rajzok, néhol szinte azok viszik a történetet, amely nem egész kerek. Nyilván nem regényt kell kerekíteni egy-egy rövid kis meséből, de akkor is. Valami eleje és vége legyen már. Még akkor is, ha értem, hogy milyen poénra akarta kihegyezni a dolgot.
Ezt leszámítva nem volt olyan rossz. Megismerkedtem Lenore-vel, akit sosem engednék semmilyen háziállat közelébe, Hű úrral, akinél tényleg megállapítható, hogy a szerelem vakká tesz, vámpírral és sok más lénnyel.
A második kötetet valamiért jobbnak, összeszedettebbnek éreztem.
Mindezek ellenére azt hiszem, Lenore-t kedvelni fogom. :)
Szintén nem feltétlenül kisgyerek kezébe való mese. :D
Kiadó: Egmont
Oldalak száma: 63
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése