5/5
Hm. Régóta szemeztem már vele a molyon, majd egy ismerősöm roppant pozitív értékelése után úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Kölcsön is kaptam, és amint tudtam neki kezdtem. Pozitív értelemben csalódtam.
A történet1917-1945 közötti időszakot öleli fel. Kezdetben Oroszországban vagyunk és megismerjük Xénia Osszolinát, valamint családját, és az akkori fenyegető helyzetet. Láthatjuk gyorsan felnőni, mert a helyzet azt kívánja tőle, harcolni a családjáért, hogy életben maradjanak, együtt maradjanak. A gyermekből hirtelen felnőtt nő lesz.
Majd megismerjük Berlinben Max von Passau-t, a fényképészt és az ő életét is. Hogyan lett az, aki, milyen barátai vannak, szerelmét...
Kettejük élete a divat miatt fonódik össze, és bár hosszabb-rövidebb időre elválhatnak egymástól, mindig találkoznak. Egymás bűvköréből nem tudnak és nem is akarnak szabadulni, annak ellenére hogy a körülöttük lévő világ lassan, de biztosan sodródik bele a II. világháborúba.
Tetszett, hogy mindenből a megfelelő mennyiséget kaptuk. A háború szörnyűségeiből, a szerelemből, a családi problémákból, összetartásból...még a divatból is, pedig rólam sok mindent ellehet mondani, de hogy a divat érdekelne...és mégis.
Meg van a sajátos, kicsit szomorkás, néhol sötét, máshol pedig éppen hogy vidám hangulata a történetnek, ami rengeteget ad a sodró lendülethez. Nem tudtam letenni, a vége felé már az óráimra is cipeltem, mert nehéz volt kiszakadni ebből a világból.
Xénia erős személyisége, és az, hogy igyekezett a családját minden áron megvédeni nagyon közel hozta hozzám. Nem tudom, én képes lettem volna ilyen erőt találni magamban, de remélem erre sosem kell választ kapnom.
Maxnak pedig pont az az önfeledtsége tetszett, hogy képes volt gátlások nélkül, teljes szívből szeretni. Erre még én sem vagyok képes, csodáltam ezért. Ez is egyfajta bátorság az én szememben.
A könyv nem csak azt mutatja meg, milyen lehet egy családot összetartani, modellkedni. Megmutatja milyenek voltak az emberek egy olyan korszakban, ahol az üldöztetés hatalmas méreteket öltött, és a túlélés volt a cél. Az emberi értékek megváltozása, és a nép megvezetése is roppant hatásosan van ábrázolva.
Az utolsó mondat után csak ültem a kollégiumi szobában és gondolkodtam. Lényemtől távoli az, hogy valakit ennyire tudjak gyűlölni, és az, hogy az embereknek gyakran van szüksége egy bűnbakra/ellenségre akire kivetíthet mindent...nos ez megrémiszt. Ahogy az is, vajon én képes lettem volna ember maradni, és segíteni a bajba jutottakon akár az életem kockáztatásával? Vagy meghunyászkodtam volna akár a többiek?
Aztán persze a szerelemről is elgondolkoztam. Tudok-e ilyen mértékig, ilyen őszintén szeretni? Vagy mindig lesz egy fal, ami véd, de egyben el is zár a másiktól?
Szeretem az ilyen könyveket, melyek rengeteg gondolatot ébresztenek bennem, felkavarnak egy kissé, felráznak a saját kis világomból és mutatnak egy másikat.
Ajánlom mindenkinek, mert tényleg meg talál mindent benne, ami kell.
Oldalak száma: 565
Kiadó: Athenaeum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése