2012. február 4., szombat

Kardok vihara

George R. R. Martin: Kardok vihara
5/5

Ezt a könyvet nem lehet vizsgaidőszak alatt olvasni. Vagy olvasol, vagy tanulsz. :D Kettő együtt nem megy, én próbáltam. Na, de csapjunk a közepébe.
Én naiv, azt hittem, nem lehet több embert megölni, mint az előző kötetben. Ekkora pofára esést...de, lehet. Ráadásul a szívemnek kedvesebb szereplők kezdtek el hullani, mint a legyek, miközben azok, akik tényleg megérdemelték volna, egész jól érezték magukat. Egy ideig. Azért a vége felé az író kedveskedett az igazságérzetemnek is, végre valahára.
Továbbra is vannak olyan szereplők, akiket nem kedvelek, pedig mások bírják őket. Sansa továbbra is idegesít, bár már kezd kicsit alakulni a jelleme, de még mindig túl naiv, túl hiszékeny, és mindig úgy meglepődik az emberi gonoszságon. Én is képes vagyok álomvilágban élni, de ha a szükség úgyhozza, azért összekapom magam, és ezt még nem látom rajta. Ellentétben a húgával, akit talán a vadsága, és talpraesettsége miatt szeretek.
Vannak olyan szereplők, akiket nem tudok még hova helyezni, például a Lannisterek. Jamie változáson megy keresztül, de nem tudom, meddig fog kitartani, és azért egy teljesen új személyiséget cska nem tud növeszteni. Tyriont szeretem, mert annak ellenére, hogy törpe, és emiatt saját családja is megveti, igyekszik bizonyos elvekhez hű lenni. Bár néha letér erről az útról. Nem tudom mi lesz a sorsa végül, de kívánom, hogy meglelje a békét, melyet úgy hiányol.
Daenerys...jó királynő akar lenni, de igazából még gyerek. Nem tudom mit hoz majd ki belőle a történet.
Havas Jon pedig abszolút kedvenc. Ebben a kötetben az ő személye került hozzám a legközelebb.

Rengeteg harc, még több árulás, vér és halál kísért a könyv szinte minden lapján. Emberi gyengeségek kerülnek felszínre, néha a legrosszabb pillanatban, és ezt rendszeresen a szereplők ellen fordítja az író. Én valószínűleg hamar meghaltam volna egy ilyen világban, ahol még önmagamban is folyton gyanakodni kellene. Az embernek szüksége van barátokra, szeretetre, de ezeket oly könnyű ellenünk fordítani, és gyengeségként értelmezni. Félelmetesen jól megszőtt mese ez, felnőtteknek. Csak ajánlani tudom, de a sok erőszak miatt inkább az erősebb gyomrúaknak.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 1214

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése