5/5
Nem is tudom erről mit írjak. Máté Angi nevével szintén a molyon találkoztam először. Sokan dicsérték, így én is kíváncsi voltam az írásaira. Könyvtárból sikerült hozzájutnom ehhez a könyvhöz is, és szinte egy óra alatt felfaltam.
Aztán csak ültem felett és próbáltam rendszerezni róla a gondolataimat.
Első benyomásom az volt, hogy ez nekem nem tetszik. Aztán ahogy olvastam tovább, megszoktam a stílust, és a néző pontot, hiszen egy gyermek szemszögéből látjuk a világot. Ez a kettő együtt más volt, mint amihez hozzászoktam, és nem volt könnyű a váltás. De megérte.
Mamónál lakó kicsilány meséli el, milyen is az élete, hogy látja ő a világot, a dolgokat. Mennyire másként gondolkozunk gyermekként, mint felnőttként, s bizony erről néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Ez a történet azonban visszaidézi azokat az időket, amikor mi magunk is óriások között jártunk, és sajátos módon értelmeztük a viselkedésüket, és az életet.
Sosem éltem Mamónál egy kicsiny kis kék házban, de az olvasás közben a saját gyerekkorom vonult fel előttem. És amikor vége lett a könyvnek, olyan volt, mintha másodszorra is felnőttem volna. Visszakerültem a felnőttek világába, egy olyan tájról, melyre csak ritkán téved az ember.
Nem is tudom kinek ajánljam. Talán mindenkinek, hiszen mindenki volt gyerek.
Oldalak száma: 114
Kiadó: Koinónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése