3/5
A történet akár még érdekes is lehetne. Bár gyerekként sosem akartam balerína lenni, mint a letgöbb lány ismerősöm, attól függetlenül érdekesnek tartom azt a világot. Csak tőlem távolállónak.
Főhősnőnk Marigold, aki egy balettársulatban táncol, és épp a nagy lehetőség előtt áll, amikor egy baleset miatt eltöri a lábát és kénytelen egy időe felfüggeszteni a táncot. Erre az időre hazaköltözik gyermekkora helyszínére, a családi házba. Régi ismerősök, és érzelmek bukkannak fel az életében...
Őszintén szólva nem estem hasra a történettől. A főszereplő abszolút nem került közel hozzám, pedig alapvetően én is gyakran hozok meg úgy döntést, hogy másokra vagyok tekintettel. De! Ha egyszer elhatároztam magam valami mellett, akkor amellett kitartok, még akkor is, ha az másnak már nem tetszik. És nem jól tűröm azt sem, ha valaki a saját arcára próbál engem formálni. Marigold mind ezt birkatürelemmel elviseli, és bár felvetődik benne a gondolat, "hogy ez nem is tetszik annyira" még sem tesz semmit ellene.
A másik, ami "érdekes" volt számomra, az a házasodási láz. Mint valami szappanoperában: "nem veheted el őt, mert nem megfelelő a származása, ezért elhívunk egy számodra megfelelő személyt és azzal összeboronálunk". Na meg ki megy férjhez egy olyan emberhez, akit majd 2 hete ismer? Nem vagyok ellene a szerelem első látásra dolognak, bár én még sosem tapasztaltam, de ezt mégis csak túlzásnak éreztem.
Isabell zsarnokoskodása, és villámgyors érzelmi változásain kívül nem sok mindent mutat fel. Akárcsak Rafe, aki ugyan úriember, de a jövendőbelijét képes lenne belekényszeríteni egy általa elképzelt női szerepbe, anélkül hogy tényleg érdekelné, a másik mit szeretne.
Az egész történetben Conrad, a férj jelölt, és Fritz tetszett. Bár tény, hogy Conradnak nincs olyan sok szerepe az elején, mégis. Talán vonzott az, hogy még benne volt a legtöbb lehetőség, voltak érdekes megnyilvánulásai, és figyelt a főhősnőnkre.
Fritz ételkölteményeit pedig nagyon szívesen megkostoltam volna :).
Mindezek ellenére a történet olvastatja magát, az más kérdés hogy közben az olvasó mit gondol magában. A végén pedig van egy olyan csavar, ami olvastán még én is csak pislogtam. Még nem sikerült eldöntenem, hogy is álljak hozzá, mert hát a szerelem győz mindenek felett, de azért vannak határok...
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 704
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése