4,5/5
Egy magyar szerző páros első megjelent könyve. Az írókat molyról ismerem, így nagy kíváncsisággal fogtam neki a még könyvhéten beszerzett kötetnek.
Magyarországon vagyunk, amikor a jól ismert világban fordulat következik be, és mindent elözönlenek a zombik. Elindul a harc az életben maradásért, kialakulnak a különféle táborok, ahol a túlélők együtt próbálnak megoldást találni a helyzetre. A történet kezdetét egy naplóból tudhatjuk meg, mely Kozma András nevű fiatal férfié, s melyet egy csapat katona talál meg és kezd el olvasni...
Annak ellenére hogy első kötet, nekem tetszett. Olvastatta magát, és a végén sem éreztem elégedetlenséget, csak abban a tekintetben, hogy azonnal kell a folytatás. Persze nem tökéletes, de nem hiszem, hogy lesz valaha olyan regény, ami az lenne.
Ami engem zavart, az az elején volt leginkább. A hírek, melyek zavargásokról szólnak, nekem még személy szerint semmi különlegeset nem jelentettek, míg főhősünk rögvest zombit kiáltott, és igen vakmerő tettekbe kezd. Értettem én, hogyha igaza van, akkor minden időre szüksége van, hogy feltudjon készülni, de kicsit bővebben lehetett volna kifejteni, hogy pontosan mire is alapozta a feltevését, hogy azok ott zombik. Persze, ott a jóslat, de nekem kicsit hiányérzetem volt. A másik, hogy kettőt pislantottam, és az amerikai zavargások után már kis hazánkat is elözönlötték az élőhalottak. Jó gyors volt. :D. Néhol még a szóismétlések zavartak, de nem túlzottan. Nah ennyit a problémáimról.
Ami tetszett, hogy magyar helyszíneken, magyar emberekkel történtek a dolgok. Bár ez az elején szokatlan volt, mivel nagyon hozzászoktam a külföldi helyszínekhez, de hamar belerázódtam. Tetszett az alapötlet is, hogy jóslat jelzi az embereknek a bajt, csak erről nem kaptam túl sok információt.
A szereplők szerethetőek, illetve utálhatóak. Én szurkoltam a lányoknak és Andrisnak, és élénken utáltam Szabit, amikor egy felfuvalkodott hólyaggá vált.
Amit szintén értékeltem, hogy a főhősünk nem tökéletes, követ el hibákat, néha megfutamodik stb. Szóval hihető személyiség.
Nem tudnám eldönteni, hogy melyik részt szerettem jobban, amikor Andrist követtük nyomon, vagy amikor a jelenben voltunk a katonákkal. Mindkettő érdekes volt.
Szóval, összességében egy igen ígéretes történet ez, némi hibával, de sokkal több pozitívummal. (Fiúk, csak én éreztem úgy, hogy Andris alakja Dávidra hajaz? :D)
Úgyhogy ide a folytatással! :D
Kiadó: Ad Librum
Oldalak száma: 252
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése