2013. április 21., vasárnap

A penge maga

Joe Abercrombie: A penge maga
4/5

Jeh, egy újabb sorozat első kötete. Ráadásul szép vaskos, még jó, hogy könyvtári, mert különben leszakadna alatta a polcom :D. Ami pedig még elgondolkodtat, honnan a fenéből lett ez a címe??

Oké, szintén egy monumentális darab került a kezembe, mind a vastagságot tekintve, mind a történetet. Kicsit olyan érzésem volt, mint A tűz és jég dala sorozatnál, hogy fogalmam sincs, ennek lesz-e valaha vége :D. Még az utolsó oldalon is kapunk új szereplőket, folyamatosan újabb és újabb cselszövésekre, árulásokra bukkanunk. Sose tudhatjuk, ki az ellenségünk vagy éppen a barátunk. Ilyenek talán nincsenek is, mert mindenki akar valamit.

A szereplőket én nehezen tudtam megkedvelni, mert mire végre belerázódtam volna az adott helyzetbe, jött a következő szereplő és az ő élethelyzete. Ráadásul elég In medias res kezdéssel van dolgunk, szóval kapásból egy harc kellős közepén lépünk be a történetbe. És nekem eltartott egy darabig, amíg sikerült utána mindent a helyére rakni...de lehet hogy csak én tévedtem el ennyire a szálak között.
Ez a történet sem szűkölködik vérben, kínzásban (helló kedves Inkvizíció), halálban és harcban. Vannak itt északiak, mágusok, inkvizíció tagjai és sok egyéb lény, akik mind egymás életére tőr.
Azt hiszem a három főbb szereplő Logan az északi, Jezal az elkényeztetett aranyifjú, és Glokta az inkvizíció tagja, akivel nem szeretnék rossz kedvében találkozni. Sőt, semmilyen formában sem szeretnék találkozni vele, ha már itt tartunk. :D.
Mondjuk engem leginkább az Első Mágus, Bayazz fogott meg :D. Tetszik a pasas, kíváncsi vagyok mit akar elérni pontosan.

Úgyhogy, ha szereted a nagy, hosszú, véres történeteket, hajrá.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 630

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése