2013. április 21., vasárnap

Az árnyak útján

Brent Weeks: Az árnyak útján
4/5

Nem tudom, miért vonzódom a drabális méretű könyvekhez, de tény, hogy engem először a könyv vastagsága fogott, meg, aztán a borító és a fülszöveg. Elég vegyes értékeléseket hallottam róla, és ilyen esetben ez csak még jobban csigázza a kíváncsiságomat, hogy vajon én melyik csoportba fogok tartozni? Végül sikerült a könyvtárban levadászni, pedig cselesen eldugták :D.

Durzo az orgyilkosok közül is az egyik legjobb, akit észrevenni, elkapni lehetetlen. Egy utcakölyök, Azoth a tanítványa akar lenni, remélve, hogy ha belőle is orgyilkos lesz, akkor többet senkitől és semmitől nem kell félni. De vajon ez így van? És képes lesz-e minden elvárásnak megfelelni, amit a mestere támaszt elé? És nem utolsó sorban képesek lesznek-e a politikai összeesküvések hálójából épp bőrrel megmenekülni?

Nekem összességében tetszett. Az biztos, hogy az író sosem úgy fejez be egy csavart, ahogy az olvasó várja, és még az utolsó oldalakon is derülnek ki olyan dolgok, hogy én csak lestem. Maga a történet sodró lendületű, nem egyszer elég véres és erőszakos, szóval ha valaki az ilyen elemeket nem szereti, vagy nem bírja, akkor nem feltétlenül ez lesz a kedvenc kötete. Mert itt a gyilkosságtól kezdve a kínzáson át a nemi erőszakig minden van. Lehet válogatni. Ezt még megspékelik némi árulással, és rengeteg összeesküvéssel, hogy már mi magunk is bele zavaradunk, hogy ki kivel van. A legegyszerűbb, ha úgy fogjuk fel, hogy mindenki mindenki ellen, és akkor kevesebb meglepetés fog érni minket :D.
Keylar és Durzo alakja volt a legszimpatikusabb, annak ellenére hogy orgyilkosok voltak, még ha azt művészien is végezték.
Kifejezetten ötletesnek tartottam azt, hogy a legjobbaknak van egy kis mágiával megspékelt képességük. Erről még szívesen olvastam volna többet is, remélem a következő részekben mélyebben fogja fejtegetni ezt az író.
A sokszor komor, sötét hangulatot nem egyszer feldobja a humor, irónia. Ez nálam mindig nyerő párosítás. És lássuk be, egy ilyen világban amúgy sem lehetne mindent rózsaszínben ábrázolni.

Ha szereted a pörgő eseményű, kicsiny mágiával átszőtt, nagy volumenű történetet, akkor nyugodtan próbálkozz meg vele.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 670

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése