4/5
A sorozat utolsó, záró kötete, a 12/b utolsó féléve a gimiben. A nagy hajrá, az érettségi, a bankett, a felvételi és búcsúzások, na meg új kezdetek ideje.
Ha már eddig végig követtem őket, evidens volt, hogy ezt a kötetet is elolvasom, habár sejtettem, ugyanúgy lesznek ellentéteink. Lettek. Továbbra sem értem, hogy a szülőket szegényeket miért kell ennyire nem is tudom, éretlennek ábrázolni. Az osztálytársak habár némileg finomodtak, azért egy-egy embertípust testesítenek meg, és ebből egyszerűen nem tudtak kilépni most sem. Reni még mindig többet nyavalyog a kelleténél, legalábbis az én ízlésemnek. Ahelyett, hogy leülne az illetékesekkel és megbeszélné, ő csak szorong és mindenfélét elképzel. Aztán meglepődik, ha másoknak rosszul esik, hogy nem beszél a problémákról...és persze megoldják azokat helyette. Illetve miért kell még Virágnak ennyire idiótának lennie? Miért??
Na de, ha ezeket leszámítjuk, és tulajdonképpen ennyi könyvön keresztül már meg is szokhattam volna, akkor annyira nem volt rossz ez a befejező rész. Voltak várható dolgok benne, mert hát elképzelhetetlen, hogy Cortez ne legyen ennyire tökéletes (és ha valaki az elkövetkező hónapokban különféle néven fogja hívni a csókokat, azt megcsapkodom), vagy hogy a 12/b ne csináljon valamiféle balhét, de voltak olyan megoldások, amik tetszettek. Például, Máday és az osztály bankettje, kapcsolata. :D. Na meg a hangulat. Akartam, vagy sem, de felidézte a saját utolsó évemet a középiskolában, a félelmeket, a reményeket, a végső hajrát, a felszabadult érzéseket, miután sikerült mindent megcsinálni. És ha már ezt elérte, annyira nem lehet rossz.
Tény, hogy nem én vagyok a célközönség, ezért annyira nem tudom imádni, mint mások. De nem is baj. Olvastam ennél rosszabb könyveket is, és itt azért voltak jó ötletek, sokakat rávett arra, hogy megpróbáljanak barátkozni a szépirodalommal, és hibái ellenére addig, amíg olvastam tényleg elszórakoztatott. És be kell valljam, némi szomorúsággal engedtem el a szereplőket, mert azért mégiscsak hozzászoktam, hogy van mit várni. És én mondjuk kíváncsi lettem volna hogyan boldogulnak az egyetemeken, főiskolákon, képzéseken. De ne legyünk telhetetlenek. :D
Szóval, ha van egy középiskolás korú lányod, vagy szeretnéd kicsit felidézni azokat az éveket, és nem idegesítenek a korábban felsorolt dolgok, akkor hajrá. A Szent Johanna Gimi csak rád vár.
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 774
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése