2013. április 7., vasárnap

Egy ötlet, ami megváltoztatja a világot

Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete
5/5

Még karácsony környékén figyeltem fel a könyvre, és kezdtem el érdeklődni iránta. De csak most jutottam el odáig, hogy a könyvtárból meg tudjam szerezni.

„A világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”
Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…
Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…
Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább másik három valakinek. A kis Trevor szerint, ha mindenki átveszi az „add tovább” elvet, akkor előbb-utóbb a Föld minden emberéhez el kell, hogy jusson a segítségnyújtás.


Végy egy tanárt, aki felad egy házi feladatot a diákjainak: Találjanak ki egy ötletet, amivel megtudják váltani a világot. Persze ő is érzi, hogy ez nem valószínű, hogy bekövetkezzen, de ha már legalább elgondolkoznak rajta, megpróbálják...már elért valamit. Ám az osztályból csak 3 gyerek kezd el ezzel foglalkozni, ezek egyike Trevor, akit édesanyja egyedül nevel, miután apja egy éve eltűnt valamerre. Egy egyszerű ötletet próbál megvalósítani. Segít 3 embernek, akik nem fizetnek érte, hanem csak újabb 3 embernek adják tovább valamilyen formában a segítséget. És mi történik, ha ez a lánc nem szakad meg? Egy kisebb csoda. De vajon képes e az ember kilépni az önzőség, és csak magára gondolás megszokott falai közül, és segíteni másoknak? Vagy hamvába hal ez a kezdeményezés is?

Nekem tetszett. Habár a regény maga nem tökéletes, mert például Trevor alakja nem igazán a korosztályának megfelelően viselkedik. Mégis, valahogy magába szippant. Ott szurkoltam, hogy az emberek tovább adják a kapott segítséget, és éppúgy elkeseredtem mint főhősünk, amikor úgy nézett ki, ez nem fog bekövetkezni. Komoly csalódás, amikor először jövünk rá, a világ egyáltalán nem olyan, mint kicsiként gondoltuk, és hogy a felnőttek világa sokszor kegyetlen, és hideg. Aztán éppolyan boldog voltam, amikor kiderült, hogy az ötlet nem halt el, sőt, mozgalommá fejlődött! De most komolyan. Nem volna jó dolog, ha teszem azt, lerobban a kocsink, és valaki teljesen ismeretlen odajön és segít. Csak mert annak idején ő is segítséget kapott valakitől. Szép volna. Most az első gondolatunk az, ha megállunk, nem támad-e meg, nem rabol-e ki stb. A bizalom, önzetlenség mintha kiveszőben lenne fajunkból.
S a vége...alapvetően szeretem, ha happy end egy történet, de néha kellenek az ilyen befejezések is. Hogy ne felejtsük el, legyen valami, amiben olyan mértékig tudunk hinni, hogy akár az életünket is áldozzuk érte.
 A főbb szereplők közül egyértelműen Trevor volt a kedvencem. Még úgyis, hogy olyan gondolatai, szavai voltak, amiket szerintem célszerűbb lett volna egy idősebb szereplőnek adni. Vagy talán a naivitás volt a vonzereje? Ki tudja.
Az édesanyja és a tanár közti kapcsolat engem annyira nem hozott lázba, s a huzavona már-már idegesített, de hál istennek egy határt sose léptek át.

Ha valaki szeretne egy keserédes, elgondolkodtató történetet olvasni, annak csak ajánlani tudom. Ha jól tudom, filmet is készítettek belőle, amit ezek után szeretnék megnézni.

Kiadó: Lazi
Oldalak száma: 296

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése