2011. szeptember 19., hétfő

Elmered-e mondani...

Kathryn Stockett: A segítség
5/5

A mostanában olvasott könyvek közül ez volt a kedvencem. Nem végig vidám, és igen elgondolkoztató, mégis...van benne valami, ami nagyon megfogott. Talán hogy kihallatszik belőle a remény, a vágy arra, hogy jobb legyen az élet. Mindenkinek.

Az írónő nem a legegyszerűbb témát választotta. A faji megkülönböztetés ma is komoly probléma a világon, maximum a célkeresztbe kerülők változtak. Ha változtak.
A történet a '60-as években játszódik Jackson-ban, ami főleg fehérek által lakott terület, és ahol még igen komolyan veszik a különbségeket ember és ember között.
Ebben a városkában van születőben egy könyv, mely talán változtat a dolgokon, talán nem, de mindenféleképpen veszélyes. Mind az írójára, mind a benne felszólalókra. Ugyanis a "fekete cselédek" mesélik el őszintén mindennapjaikat az őket foglalkoztatóknál. Vannak vicces, szeretetteljes történetek, szomorúak, vagy épp elkeserítőek.
Mindezek mellett még a főbb szereplők jelenét is figyelemmel kísérhetjük. És szép lassan rájövünk, mindenkinek meg van a maga keresztje.

Érdekes volt olyan ilyen szemszögből nézni a világot, amibe nagyon sokan beleszületünk, és alapvetőnek tartjuk. Miközben mások csupáncsak a peremre szorulva léteznek.
Alapvetően nem kenyerem a mások háta mögött áskálódás, így hát rögvest megtaláltam a legunszimpatikusabb szereplőt magamnak, akit teljes szívemből utálhattam. Mást csak sajnáltam, hogy félelem miatt, vagy mert valamit remélt, nem állt ki a másikért.
Nyilván nem volt könnyű abban az időszakban egy ilyen dolgot felvállalni, hiszen mint láthattuk, már csak a gyanú is elég volt, hogy retorziókat vonjon maga után, és ki szeret egyedül, magányosan élni? Senki.
Szeretném azt hinni, hogy szükség esetén én is képes lettem volna erre...de ki tudja? Én nem.

Azért maradt némi kíváncsiság bennem, hogy vajon kivel, mi történt azután, de talán jobb is, hogy a képzeletünkre van bízva. (Mindenesetre egy folytatásnak nem tudnék ellenállni. :D).

Ami kicsit zavaró lehet, az a beszédstílus, amiben némelyik szereplő megszólal, de hamar belerázódik az olvasó, nekem csupán néhány oldal kellett hozzá. A hangulatkeltéshez szerintem tökéletesen illet.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 590

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése