2014. június 12., csütörtök

Serena

Ron Rash: Serena

4/5

"A New York Times az év egyik legjelentősebb könyvének választotta. A díjnyertes bestsellerszerző, Ron Rash a kapzsiság, a korrupció és a bosszú gótikus meséjét varázsolja elénk, amelynek középpontjában egy könyörtelen, erős és feledhetetlen asszony áll. A cselekmény az 1930-as évek Amerikájában, az észak-karolinai hegyvidék vadonjában játszódik, hátterében az épp kibontakozóban lévő környezetvédelmi mozgalommal."

Igen, igen. Újabb szerintem kifejezetten szép borító, érdekes fülszöveg, úgyhogy elvesztem.
Persze, ha az ember lánya a vizsgaidőszakban fog neki egy ilyen történetnek, akkor két dolog történhet: 1. Nem tanul semmit, ellenben jól halad a könyvvel. 2. Tanul ugyan, de jutalomként alig várja hogy újabb oldalakat olvasson el, ám így kissé darabossá teszi a cselekményt.
Nos, nálam a második pont lépett életbe, így az elején nehezen tudtam belépni a történetbe. Itt hívnám fel a figyelmét mindenkinek, hogy ugyan nem egy gyors tempójú történet, de érdemes végig olvasni. Szóval ha valaki nem kedveli a lassabban kibontakozó történeteket, itt egy, amivel akár kivételt is tehetne.

Pemberton és felesége azért mondjuk elég hatásos módon lép be a történetbe. Nem szokatlan az, ha vérontás és halál jelenik meg a történetben, de hogy ennyire korán? Mindenesetre az első ütős felhang után kíváncsian olvastam tovább, már csak azért is, mert Serena alakja kíváncsivá tett.

Habár a fakitermelő cég, a birtok, a pénz nagy része Pembertoné, ráadásul mint férfi, jobban is tud érvényesülni ebben a világban (elméletileg), az igazi főszereplő itt a nő. Egészen eddig azért nyafogtam, hogy valaki adjon egy okos, erős, önálló női karakter a könyvben, aki nem arra vár hogy a két-három férfi aki rajong érte megmentse, hanem a saját kezébe veszi az irányítást. Na ezt itt most megkaptam, még kissé sok is volt. Viszont hiányzott számomra a motivációja. A múltjából is csak cseppeket kapunk, de még ez alapján sem sikerült megértenem, miért lett az aki.Pedig nagyon kíváncsi lettem volna arra, mi volt az, ami ennyire megkeményítette, mi vonzotta őt a veszélyben és kihívásban? Miért nem félt a haláltól? És főként, miért nem értékelte az életet? Főleg másokét. Igazából ez volt az, ami miatt a végére úgy döntöttem, hiába az erős női karakter, az ész, neki bizony vesznie kellene.
A férje viszont nem lett a szívemcsücske. Mindig is gyűlöltem azt, ha valaki többnek, jobbnak gondolta magát, csak mert több pénze, magasabb rangja volt. Mind a való életben, mind a könyvek esetében ilyenkor ellene szurkolok. Arról nem is beszélve, hogy a saját hibáját nem vállalja fel, és amikor kellene, akkor sem mond az asszonynak ellent. Hanem csak becsukja a szemét. Lehet, hogy lassan majd el kell kezdenem imádkozni az erős férfi karakterekért is? :D

Aki még személy szerint megfogott, az a rendőrfőnök, McDowell alakja volt. Tetszett, hogy nem tört meg, nem lehetett lefizetni, és a rangoktól sem ájult el. Igazságot akart. És emellett emberi is volt, főleg amikor a kisfiúról volt szó.

Rachel és a kisfiú alakja nem került közel hozzám. Természetesen drukkoltam nekik, de nem azért, mert annyira kedvesek lettek volna számomra, hanem mert ők képviselték a reményt. Hogy nem mindig győz a rossz.

A munkások voltak azok, akik színt vittek a dologba, hol enyhítettek a légkörön, hol még komorabbá tették azt. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor egy-egy brigád életébe pillantottunk be.

A történet sok mindent érint, bár az igazságtalanság kerül az előtérbe leginkább. De megláthatjuk, hogy hogyan is kezdődött a környezetvédelem - nem ment könnyedén -, hogyan viszonyultak az emberek ehhez a kérdéshez. Érdekes, hogy itt azért ma sincs oly sok változás. Na és persze még ott a hatalom, a bosszúvágy, a nyereségvágy. Azt hiszem, mindenki talál magának tetsző vonalat.
Mindezt nem túl cicomázott nyelvezettel, sokszor naturisztikusan és lényegre törően  tárja elénk az író. Mégis, képes elénk festeni a havas völgyeket, a lecsupaszított tájat, a veszélyeket.

Mindenképpen adnék neki egy esélyt, még ha elsőre nem is feltétlenül kívánkozik a kezünkbe. És figyelemmel fogom követni, milyen új történettel fog majd előrukkolni a későbbiekben.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.Seren

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése