Könyvhétre készülve

Közeledik a 84. Ünnepi könyvhét, amire nem csak az olvasni szerető emberek készülnek nagyon, de a kiadók is. Már rengeteg cím és borító került nyilvánosságra, és lehet hizlalni a pénztárcákat, készíteni a polcokat, és a serpákat, a könyvszállításra. Ennyi könyvet mindet megmutatni igen csak szép teljesítmény lenne, így csak párat mutatnék meg az elkövetkező napokban, amik az érdeklődésemet felcsigázták.

A korábbi, könyvek, amiket várok bejegyzésből az Ad Astrás Jessie Lamb testamentuma, az Ageve: Ezüstgolyó, és Fumax Az elfek tornya kötet, ami már biztosan így-vagy úgy, de a polcomon fog landolni. Ehhez még jöhetnek:

Geopen kiadó: Anthony Capella: A kávék költője
"London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit.
Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel."

 Delta Vision: Ta-mia Sansa: A menekülés éve
"A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.
Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják."

 Gabo kiadó: Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
"A Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek."

Lesz még más is, majd még szedegetem őket össze, de addig is érdemes a kiadók honlapjait nézegetni, hátha mást is találtok még magatoknak. :)

Ageve hírek

Nexus 6, másolatok, Deckard, Rachel... A nevek ismerősek, a hír pedig igaz: a hatalmas érdeklődésre való tekintettel ismét utánnyomjuk Philip K. Dick korszakalkotó regényét, amely alapját képezte Ridley Scott kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak. A kötet számos sci-fit kedvelő generáció meghatározó darabja, és úgy tűnik, hogy még mindig nagy igény van rá, így ez most remek alkalom lehet azoknak, akik még nem olvasták. Hosszú idő után kerül ismét bolti forgalomba a mű.

A megjelenés valamikor május végén, vagy június első napjaiban várható.

Indigó nyár

Antje Barendererde: Indigó nyár

5/5

"„A legelső pillanattól kezdve éreztem, hogy tele van titkokkal, amelyeket sötét mélyén rejteget. Az óceán beszélt hozzám. Ki vagy? – kérdezte.
– Smilla – suttogtam, és hirtelen sós könnyeket éreztem a számban.”
Magányos strand a Csendes-óceán partján, egy hely, amelyet megtölt a varázslat. Smilla számára ez La Push. A cserediáklány és barátai az indiánrezervátumban állítják fel sátraikat. De miért viselkedik Conrad, az egyik helyi fiatal, ilyen ellenségesen a szörfösökkel? Mit titkolhat Alec és Josh, akik már egy évvel ezelőtt is voltak itt?
Egy sorsdöntő fordulat nyomán Smilla a titokzatos Conradot egy egészen más oldaláról ismeri meg, és beleszeret. Amint ez a többiek számára is nyilvánvalóvá válik, hirtelen jeges hangulat uralkodik el a csapaton, Smilla pedig megtudja, mi is történt valójában az előző nyáron."

Nem tudom, mi fogott meg a könyvben, kint volt az ajánlós polcon, és egyszer csak a kezembe került.
Még sosem voltam a tengernél. És nehezen tudom magam elképzelni a szörfdeszkán :D. Ennek ellenére tetszett a könyv, mert nem csak arról szól, hogy egy csapat tini elmegy 3 hétre egy szörfparadicsomba.
Itt sokkal mélyebb áramlatok is folynak, amik magukkal tudnak rántani.
A kedvencem Smilla volt (már a neve is elvarázsolt), aki leszámítva egy-két esetet, végre úgy viselkedik, mint egy 16 éves lány, aki az idősebb haverok előtt be akar vágódni, de mindeközben keresi a maga útját is.
A többiek sem igazán idegesítettek, csak nem sikerült őket igazán megkedvelnem. Tipikusan az a csapat, aki előtt én ennyi idősen láthatatlan lettem volna.
Conrad...nem lehet könnyű elviselni, tovább lépni egy testvér elvesztésén. Aztán még ott van az a zsigeri ellenszenv, ami az indiánok és a fehérek között feszül. Mégis, szimpatizáltam a sráccal, mert meglepően éretten viselkedett.

Egészen komoly olvasmány, annak ellenére, hogy első ránézésre ezt nem gondolná az ember. Elgondolkodhatunk azon, mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy mások befogadjanak, vagy ne tartsanak gyávának minket. Hogy képesek vagyunk-e a gyűlöletet lerázni magunkról. Elfogadni azt a tényt, hogy mi magunk vagyunk a hibásak és nem bűnbakot keresni. És persze a szerelem, szex, útkereseés kérdéskőre sem elhanyagolható.

Azt hiszem inkább a szereplők korosztályának ajánlanám a könyvet, de mindenki nyugodtan olvassa.

Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 416

Vigyázzatok anyára

Kyung-Sook Shin: Vigyázzatok Anyára!

3/5

"Amikor a 69 éves Szonjo (So-nyo) elszakad férjétől a szöuli metróállomás forgatagában, családja kétségbeesetten indul a keresésére. Mégis, ahogy a régóta lappangó titkok és a személyes sérelmek szépen lassan napvilágra kerülnek, mindenkiben felmerül a kérdés: vajon mennyire ismerik az asszonyt, akit anyjuknak neveznek?
A szívhez szóló hangokon, a lány, a fiú, a férj és az anya szemszögéből elmesélt történet egyszerre nyújt hiteles képet a mai Koreáról és egyetemes betekintést a családi szeretet témájába."

Figyelemfelkeltő borító, érdekes fülszöveg, és az esetek felében az aranypöttyös könyvek tetszenek, így hát neki álltam keresni ezt a kötetet. Könyvtárból hozzájutván olvasni kezdtem...nem is tudom, hogy csalódtam-e vagy sem. Ilyennek képzeltem, és még sem.

Mikor az olvasó bekapcsolódik a történetbe, Szonjo már eltűnt, és a család szórólapokkal, rendőrséggel együtt keresi. Mindeközben a családtagokon keresztül egy-egy oldalát látjuk az édesanyának, aki többet akart a gyerekeinek, mint ami neki jutott. Azt hiszem ez olyan törekvés, ami minden szülőben meg van. A gyerekemnek ugyanolyan, sőt még jobb legyen, mint nekem volt. S mi, akárcsak ebben a történetben, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ezt a jólétet vajon mennyi lemondással, fájdalommal kísérve kapjuk meg.

Ami olvasás közben nagyon zavart, az a narrációs hang volt. Néha egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most az adott családtag gondolatait hallom, az édesanya gondolatait hallom?
Igazából egyikről sem tudunk meg olyan sokat, mert mire belehelyezkednénk az ő életébe, jön egy újabb nézőpont váltás, és újabb testvér életét látjuk meg. Nem is igazán tudtam letenni a voksomat egyik mellett sem, egyszerűen nem lett olyan, aki közel került volna hozzám.
Mindezek mellett egy olyan világot mutat be, ami nagyon távoli tőlem, nem csak azért, mert nem egyazon országban élünk, hanem mert én ezt a fajta szegénységet, a háborút nem éltem át. Nem is szeretném.

Pedig nem lett volna ez rossz könyv. Érdekes alapötlet. Mert tulajdonképpen mi mit tudunk, látunk a saját édesanyánkról/ból? A vigyázó szülőt, a mellettünk kitartó párt...de hol marad az ember? A lány, gyermek, nő, akinek álmai voltak? Vajon miről mondott le értünk?
Jó, remélhetőleg ennyire nem tragikus a helyzet, és érték/érik örömök most is, családban. De azért én kíváncsi lennék, milyen lehetett 30 évvel ezelőtt. És vajon az az énje mit szólna a mostanihoz?

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 246

Egy kis segítség sosem árt

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!

4/5

"Billy, az egykori ígéretes táncos már évek óta nem hagyta el a lakását. Valósággal retteg az emberektől, szavak nélkül éli az életét a négy fal között. Egészen addig, amíg egy napon az alatta lévő lakásban lakó Grace be nem toppan az életébe, hangosan és visszafordíthatatlanul. A tízéves kislány tudja, hogy az anyukája szereti őt, de a drogokat is. Ezért csak úgy tud megmenekülni attól, hogy a gyermekvédelmi hivatal nevelőszülőkhöz adja, ha az anyukája ismét tiszta lesz és az is marad. Ehhez viszont el kell tőle venni azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Ám a terv megvalósításába a ház minden lakóját be kellene vonni, ami egyáltalán nem egyszerű, mivel valamennyien magányosak, akik a saját életükkel is nehezen néznek szembe. Grace-nek azonban lehetetlen ellenállni. És erről az olvasót is meggyőzi ez a imádnivaló regény."

Ezt a kötetet is már vagy egy éve kinéztem magamnak, de vagy nem volt meg a könyvtárnak, vagy ki volt kölcsönözve. Miért mindig azt a könyvet akarják olvasni, amit én? :D De végül csak sikerült bent lelnem. Kellemes, elgondolkodtató szórakozás volt olvasni. De valami nekem még hiányzott belőle...

Vegyünk egy nem éppen túl jó negyedbeli lakóházat, ahol a szomszédok évek óta ismerik, pontosabban nem ismerik egymást. Látják a másikat néha, odaköszönnek reggel, vagy este, és élik a saját életüket. Mint mi. Mi az, ami megváltozik? Egy 10 éves lány az, Grace, aki kedvéért a ház összefog, és az emberek elkezdenek szembenézni félelmeikkel, kitőrni a falaik mögül, tágítani a határaikat. Van, aki egyszerűen csak öreg, van aki fél a tág terektől, más a bőrszíne miatt van megkülönböztetve. És mégis, mindezen problémák elhalványulnak, amikor összefognak, hogy a lány édesanyját leszoktassák a drogról. De mi történik akkor, ha ez nem is olyan könnyű, mint gondolták?

Kicsit utópisztikus a dolog, hogy hip-hop mindenki elkezd szembenézni a problémáival, és nagyjából meg is oldja őket. Tény, hogy az embert motiválni kell, mert különben mindent ráhagy, mert ugye lesz még idő, na meg kényelmesebb is. És végülis a legtöbb ember szeret jót tenni, még ha csak kicsiben is. Mégis, mindezt elnéztem volna neki, de néha Grace nem a korának megfelelően viselkedett, ami engem mindig nagyon ki tud ugrasztani a történetből. Értem én, hogy egy ilyen anya mellett a gyerek hamarabb felnő, de most akkor vagy gyermekien ártatlan, vagy érett legyen gondolkodásilag, ne ugrabugráljon a kettő között, ugyanazon vonalon, ha lehet.

Ezt leszámítva nekem végülis tetszett. Sikerült érdekes szereplőket alkotnia, nekem kedvencem Billy volt :). Nem lehet könnyű az élet, egy ilyen fóbiával. És emelem kalapom, h megpróbálta legyőzni.
Akit nem igazán kedveltem meg, az az édesanya volt. Már azt is nehezen nyeltem le, hogy gyerek mellett nem próbál meg jobban küzdeni a szer ellen. De hogy aztán még a lányt is elzárja a barátai elől? Kedvem lett volna megcsapkodni valami nehéz tárggyal, hogy ébresztő, ezzel nem fogod a lányod szeretetét, bizalmát visszaszerezni.

Hm...milyen jó volna, ha nekem egy olyan szomszédom lenne, aki spanyolul tanítana meg beszélni. Amúgy ezt is ötletesnek tartottam, hogy mindenkitől tanult valamit, kapott valamit Grace. Szép külsőt, figyelmet, idegen nyelvet, tánc tudást, biztonságot....olyasmiket, amiket mi is megkapunk, csak általában a családtól. Ha azt nézzük, a lakóház is lehetne egy nagy család, csak túlzottan félünk, és túlságosan bezárkóztunk a mai világban, még azok elől is, akiktől csak egy fal választ el.

Ajánlani tudom, kicsit nevetős, kicsit komor, de alapvetően szórakoztató olvasmány.

Kiadó: Pioneer
Oldalak száma: 360

Húgom nyomában

Rosamund Lupton: Drága Tess!

5/5

"A „Drága Tess!” idehaza a tavaly ősszel indult – és máris több sikerkönyvet listáján tudó – Carta Light-sorozat részeként jelenik meg. Elbeszélője a New Yorkban élő angol Beatrice, akinek vasárnapi ebédjét riasztó hír szakítja meg: édesanyja telefonál Londonból, és közli, hogy Tessnek, Beatrice húgának néhány napja nyoma veszett. A „Drága Tess!” óriási sikerének legfőbb titka az, hogy a regény egyszerre feszültségteli, érzelemgazdag családi dráma és fordulatos, gyomorszorítóan izgalmas detektívtörténet, e két eleve népszerű műfaj igen eredeti és páratlanul ügyesen kivitelezett ötvözete."

Lupton-nal már ismerősek vagyunk, olvastam tőle könyvet, ami nem volt rossz a maga nemében, de...nem is volt olyan hű. Ennek ellenére már hónapok óta kajtatom ezt a könyvet a könyvtárban, és végül kitartásom megjutalmazott. És azt kell mondanom, megérte.

Ez a történet is egy csapással a mély vízbe dobja az olvasót, mert megtudjuk Beatrice az egyik fontos eleme a húga gyilkosának tárgyalásában. Na de, hogy jutottunk el idáig?
Szerencsére maga Bee az, aki minden nap felidézi nekünk a történtek egy kis részét, amik egy telefonhívással kezdődtek, s ő megtudta, hogy eltűnt Tess.

Tetszett, hogy váltakozott a múlt és a jelen, és mindkettőből egyszerre csak kis adagokat kaptunk. Meglepő módon mind a két vonal lefoglalt, és vártam a folytatásokat. A nyomozást, azt, ahogy lépésről-lépésre derül ki, miért kellett valakinek ennyire fiatalon, gyermeke elvesztése után meghalnia, és azt, ahogya Beatrice élete is megváltozott, és ő maga is.
Nekem az új Bee sokkal szimpatikusabb volt, mint a régi, pedig sok tekintetben én is hozzá hasonló vagyok. Lehet, hogy pont ezért? Én is szeretem, ha minden előre kiszámítható módon történik, s bár vágyom, egyben félek is a spontaneitástól. És habár nem mindig tökéletes a kapcsolat a testvéremmel, egyetlen percre sem tudom azt elképzelni, hogy megszűnjön létezni. Nem tudom, én lennék-e ilyen kitartó, mint a főhősünk, és szembe mennék-e a világgal. Lehet. Talán.
Tess alakja, már amennyire kirajzolódik a nyomozás közben az, aki lenni szeretnék. Egy életvidám, mindig mosolygós, az élet szépségeit mindenben meglátó fiatal nő.

A nyomozás. Míg az Azutánban nem éppen ez a rész volt az erőssége a történetnek, itt lehengerelt. Alapvetően érdekes problémát feszeget, mert persze ki ne szeretné, ha a jövőben nem lennének öröklődő genetikai betegségek, amik gyermekeink életét veszélyeztetnék...másrészről viszont az emberiség bármit is akar jóként feltalálni, valahogy mindig rosszra sikerül elsőnek használni. És a genetika az, amivel nem lenne szabad viccelni.
A gyilkos számomra komoly meglepetést jelentett, őt aztán nem vártam volna. Na ilyen egy jó krimi. A legvégéről pedig ne is beszéljünk...akkorát pislogtam, miközben az államat a földről próbáltam felvakarni, hogy csak na. Egyszóval hatalmas pozitív csalódás volt nekem a könyv.

Kiadó: Cartaphilus
Oldalak száma: 368

A történelem nem áll meg, irány a II. világháború

Ken Follett: A megfagyott világ (Évszázad-trilógia 2.)

4/5

"A megfagyott világ ott veszi fel a történet fonalát, ahol az 1. kötet abbamaradt: az öt – amerikai, német, orosz, angol és walesi – család egymásba fonódott életét ismerhetjük meg a Harmadik Birodalom felemelkedésével kezdődő, majd a spanyol polgárháborúval és a második világháború nagyszabású drámáival folytatódó, az amerikai és az orosz atombombák felrobbantásáig tartó időszakban. Vagyis az 1930-as évek elejétől 1946-ig.
A német apától és angol anyától született Carla von Ulrich egyszeriben úgy érzi, maga alá temeti a náci árhullám; óriási bátorságról tanúskodó és szomorú következményekkel járó tettre szánja el magát… Woody és Chuck Dewar, a titkokat rejtegető két amerikai fivér is ki akarja venni részét a fasizmus elleni harcban, egyikük Washingtonban, a másikuk pedig a Csendes-óceán véráztatta dzsungeljeiben… Lloyd Williams, az angol diák a spanyol polgárháború tűzkeresztségében eszmél rá, hogy a kommunizmus ellen ugyanolyan elszántan kell harcolnia, mint a fasizmus ellen… Daisy Peshkovot, az Amerikában élő milliomoslányt kizárólag a népszerűség és az élvezetek hajszolása érdekli, amíg a háború meg nem változtatja az életét, nem is egyszer, hanem kétszer is, miközben unokabátyja, Vologya olyan pozíciót harcol ki magának a szovjet hírszerzésen belül, amely az háború kimenetelére hatással lesz."

Miután az első részt élvezettel olvastam, evidens volt, hogy ezt is lekönyörgöm barátom polcáról. Oda is adta, bár nehezményezte, hogy előbb olvasom el a könyveit, mint ahogy ő hozzá jutna egy kis időhöz az olvasáshoz...de legalább nem hagyom, hogy magányosak legyenek a kis drágák. :D.

Ahogy a fülszöveg is mondja, a második kötet az előző végénél veszi fel a fonalat, és ismét az 5 család életét követhetjük nyomon, bár ezúttal inkább gyermekeik tettein keresztül.
Nagy könnyebbség ez, mert sokkal hamarabb sikerül mindenkit betájolnom, és megjegyeznem, mint az első kötetben. És így több időm volt megkedvelni is őket.
Carla, Woody, Lloyd, Daisy mind-mind közel került hozzám, és szurkoltam, hogy ilyen törékeny, és ingatag háttérben is megtalálják a boldogulást, a békét. Azt hiszem, ez utóbbira még várhatok egy darabig.
Természetesen megvannak azok az alakok is, akiket nem kedveltem, Bubi, Vologya, Greg oylan alakjai a történetnek, akik kellenek bele, ezt még én sem tagadhatom, de csak kelletlenül fogadom el.

Életek, remények, álmok egy ilyen zűrzavaros korszakban. Az első kötetben valahogy erősebbnek éreztem mind a különböző politikai irányzatok bemutatását, mind a történelmi pillanatok erős hatását. Míg ebben a kötetben inkább a családok, és a velük megesett dolgok kerültek előre. A két főbb irányzat persze itt is be van mutatva, és a fontosabb pillanatokat itt sem lehetett az ágy alá söpörni, nekem még sem voltak oly erősek.
De nem kell félni, annak ellenére, hogy ezzel a kötettel is embert lehetne ölni, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy unatkoznék, vagy elkalandoznának a gondolataim olvasás közepette.
Nagyon erős az író ha karakterek megformálásában, és hangulatteremtésben kell jeleskedni, és engem már csak e kettővel is a regényhez tapasztott.

Egy nagy problémám van csak...miért kell még ilyen sokat várni a folytatásra?

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 932