Lucy Maud Montgomery: Anne új vizekre evez
5/5

"A népszerű Anne-sorozat legújabb, sorrendben negyedik kötete, Anne Shirley életének újabb állomására kalauzolja az olvasót. Hősnőnk elfoglalja élete első igazi állását: igazgatónő a summerside-i középiskolában – és ahogy azt a különlegesen fejlett beszédkészségű, élénk képzelőerejű kislánytól megszoktuk már, felnőttként is mindent megtesz, hogy színt, izgalmat vigyen a városka életébe."

Amikor egy kihívás keretén belül elkezdtem az írónőtől olvasni, még én sem gondoltam arra, hogy ennyire egymásra fogunk találni.

A sorozat eme kötetében Anne mint igazgatónő kezdi meg az évet Summerside-ban. S az átmenet nem megy épp zökkenőmentesen, ám hősnőnk meg tesz minden tőle telhetőt. Persze ahogy megszokhattuk, minden jó, ha a vége jó, vagyis nem kell túlzottan féltenünk Anne-t.

Ami igazán tetszett, hogy itt tényleg felnőttnek láttam már, s nem annak a kislánynak, aki sok-sok évvel ezelőtt megérkezett a Zöldmanzárdos házba. S habár a csodákra való nyitottságát nem vesztette el (én is így szeretném csinálni), mégis sokkal komolyabb, érettebb a viselkedése. Persze azért így is képes néha bajba keveredni, de ezen most sokkal kevesebb volt a hangsúly. Sokkal inkább a körülötte élő embereken, a kapcsolatokon, sorsokon. Úgyhogy amellett, hogy amolyan idegnyugtatóként olvastam a történetet, néha bizony elgondolkodtam. Mert van ebben mondanivaló, nem is kevés, csak annyira szépen van tálalva, hogy szinte fel sem tűnik.
A színvonal a már megszokott. Nagyon szép, élethű leírások, szerethető szereplők (még azok is, akik az elején egyáltalán nem tűnnek annak). Kedves, bájos, néha azonban szomorú történetek, vannak benne, még hozzá úgy szét szedve, hogy akár esténként egy-egy elolvasása megoldható, nem kell azon gondolkodni, hol hagyta korábban abba az ember.

Úgyhogy ha valaki egy kis nyugodt, ám kedves könyvet szeretne olvasni akkor ajánlani tudom. Akárcsak a sorozat korábbi köteteit :).

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 308

Szerethetetlen

Sherry Gammon: Szerethetetlen
4/5

"A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó."

Igen, újabb ifjúsági regény. De legyen elég csak a borítóra pillantanotok, és utána vessetek rám követ.
Ahogy azt a fülszövegben is olvashatjuk, Maggie nem éppen ideális családi háttérrel rendelkezik, és miközben azon fáradozik, hogy saját magát és anyját is egyben tartsa, illetve ne halljon éhen, akaratlanul is a nyomozók lehetséges célpontjává válik, ugyanis nagyon úgy néz ki, mint egy heroin használó. És ezen az sem segít, hogy édesanyja a helyi kispályás dílerrel ápol rendszeres kapcsolatot. Így tehát egyrészt a lány, másrészt az otthona kerül megfigyelés alá, méghozzá az iskola újdonsült sztárja, Seth által. Nah, ha most eltekintünk attól, hogy ilyen pasi nincs, csak a mesében, akkor a fiú egy kifejezetten kedvelhető alak. Hisz a lány ártatlanságában, azonnal beleszeret, megakarja védeni mindentől és még éhezni sem hagyja. Persze egy kapcsolat sem egyszerű, ha pedig eleve egy zárkózott emberrel kezdesz ki, akkor pláne. Mert nagyon nehéz megszerezni a bizalmát, és nagyon könnyű azt elveszíteni, mint ahogy azt láthatjuk majd.

A történet alapvetően nem rossz, és olyan problémát vet fel, ami napjainkban igen fontos. A drog, illetve annak az iskolákban való megjelenése komoly probléma lehet, még akkor is, ha jelenleg itthon még talán nem ölt akkora méreteket, vagy csak én nem hallottam még nagyon róla. De ettől függetlenül nem szabad szem elől téveszteni. Így dicséretes a felvetése. Akárcsak az alkohol, illetve annak hatása a szűkebb-tágabb környezetre. Na ez már inkább lehet ismerős probléma itthon is. Ez a rész ráadásul nagyon jól meg is lett írva a könyvben, mind Maggie, mind az édesanyja részéről, igaz ez utóbbi érzéseibe leginkább a vége felé, és csak közvetetten tudunk bepillantást nyerni.
A krimi szál nagyrészt rendben van, bár voltak kevésbé hihető részei számomra, vagy kevésbé izgalmasabbak. A szerelmi szál szintén vegyes érzelmeket hagyott bennem.

Maguk a szereplők kissé sablonosra sikeredtek. Vannak a jók: Maggie, Seth, Booker (nos ő igazán kedvenc lett számomra), Booker nagyapja, Cole.
És vannak a rosszak: Alan, Bill, Zack, Hillary. Ezeken a határokon belül maradnak, és innen nem nagyon mozdulnak ki. Pedig lenne bennük lehetőség.

A könyvért köszönet illeti a Maxim Könyvkiadót.

Jacob védelmében

William Landay: Jacob védelmében

5/5

"Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.
Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.
William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk."

A második könyvem így az elmúlt időben, ami a Könyvmolyképző Kiadótól van, és nagyon megfogott. Ellentétben az előző történettel, ez a mi világunkban, a jelenünkben játszódik, olyan történet, amit akármikor meghallhatnánk a rádióban, vagy láthatnánk a tévé képernyőjén.
Egy 14 éves gyerek halála, ráadásul egy viszonylag nyugodt és békés környéken, természetes, hogy megrázza az ott élőket. Mert lássuk be, a halál gondolatát a mai napig nehezen fogadjuk el, de valahogy még ijesztőbb, ha egy olyan élet vész el, akinek még rengeteg ideje lett volna. Ha pedig mindez erőszakos tett miatt történik, akkor mindannyiunk bosszút akar állni. Vajon meddig mehetünk el, hogy ezt a bosszút megkapjuk?

A történet a borító és a fülszöveg miatt keltette fel a kíváncsiságomat. Nem túl sok olyan témájú könyvet olvastam eddig, ahol gyereket vádolnak gyilkossággal. Talán mert ez egy eleve nem könnyű, és pláne nem vidám elképzelés, vagy mert alapból szeretünk úgy hozzáállni, hogy a gyermekeink csakis jók lehetnek, nem tudom. Mindenesetre üdítő változatosságot jelent egy-egy ilyen könyv, főleg ha az jól van megírva. De nem csak emiatt volt érdekes számomra a történet. Alapvetően elég keveset tudok egy-egy ilyen ügy jogi hátteréről, arról mik zajlanak a színfalak mögött, és hogy éli meg ezt a család. Ebbe is bepillantást nyerhettünk. És külön öröm volt számomra, hogy a biológia is felütötte fejét, méghozzá olyan formában, ami a valóság nagy részének megfelelt. Vagyis látszik, az író utánajárt a dolgoknak.

Maga történet egy visszaemlékezés, melyet időnként megszakít egy-egy rövid leírása egy másik tárgyalásnak. Nem túl zavaró, s csak a kíváncsiságomat erősítette, vajon mi miatt lett tanú az apa, de minderre csak a legvégén kapunk választ, de érdemes a végére járni. Jacob osztálytársát, Bent holtan találják egy parkban, ahol iskolába menet szokott átmenni. Kezdetben nem találnak semmilyen értékelhető nyomot, majd felvillan egy lehetősége egy idősebb férfinak, aki fiúkat molesztál. Ám végül a nyomok az ügyet vezető férfi fiához vezetnek. A család élete gyökeresen változik meg, egyrészt a közvélemény miatt, másrészt mert múltbeli kis titkok derülnek ki, amiket el kell fogadniuk, vagy összetöri őket. S persze el kell számolniuk azzal a lehetőséggel is, hogy mi van, ha a rendőröknek igaza van?
Jól, és meglepően érdekesen van leírva a tárgyalások minden pillanata, a mögötte húzódó munka, igaz, főleg a védelem szempontjából. Ám Andy szemein és emlékein keresztül bepillantást nyerünk a másik oldalra, ahol évekig ő is felvonult. Az ő kommentárja kíséri Neal minden egyes mozdulatát, ezáltal közelebb hozva azokat hozzánk is. Na meg persze eléggé ellenszenvessé téve számunkra a másik férfit.
Szerintem az is elég szemléletesen lett bemutatva, hogy egy család ilyenkor milyen fázisokon megy át, mit élnek át a szülők. Gondolom ilyenkor mindenkiben felmerül a hol rontottam el, mit kellett volna másként tennem, mit nem vettünk észre kérdéskör. És az igazság az, hogy sok esetben nem biztos, hogy a szülő bármit is tehetett volna. S ezt vagy sikerül elfogadni, vagy csak tovább őrlődnek.
A történetben itt vonja be az író az úgynevezett gyilkos gén teóriát. Biológus hallgató vagyok, de még nem hallottam erről a génről, így kicsit utánanéztem, és tényleg létezik a MAO-A, ami a harciasságot, agresszivitást befolyásolja az emberekben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akiben ez meg van, vagy túl működik, esetleg alul működik, az szociopata lesz és legyilkol mindenkit. Mindenesetre érdekes lehetőségeket vet fel, és elgondolkodhatunk az örök kérdésen, vajon mennyi minden függ a belénk kódolt információktól, és mennyi a neveléstől, környezettől.
Szóval már ebből is láthatjuk, hogy egy összetett, és nem egy komoly kérdést is felvető történetet tarthatunk a kezünkben.
Hogy végülis gyilkos vagy sem, azt hiszem ezt a legvégén mindenki maga fogja eldönteni. Én mindkét állítást eltudtam volna fogadni, és valószínű, hogy még napokig ezen fogok rágódni. Ami a legjobban arcul vágott, az mégis a vége volt. Amikor az ember azt hiszi, nem tud neki újat mutatni a könyv. Kis naiv. Hidd el nekem, tud. S ez a végső fordulat volt az, ami miatt még mindig megy bennem a történet. Ez megakadt bennem, és próbálom eldönteni, mit tettem volna egy ilyen helyzetben. Ugyanis nem, és nem tudom megérteni Lauire-t. Bár azt hiszem, addig jó, amíg ez így van.

A szereplők. Nos, itt azt hiszem Andy-t kedveltem meg a leginkább, bár tény, hogy ő előnyt élvez a többiekkel szemben, hiszen mégiscsak ő az elbeszélő. Mindenkit csak rajta keresztül látunk és hallunk, mint valami szűrő, úgy működik.
Laurie és Jacob alakja nekem kicsit megfoghatatlannak tűnt. És furcsa volt, hogy a nő, annak ellenére hogy ő az anya, látja a fiát veszélyesnek, míg az apa az, aki mindenképp kitart mellette. Mintha felcserélődtek volna a szerepek. És erre még a múlt sem adhat teljes mértékben magyarázatot.
Jacob, annak ellenére, hogy a történet róla szólna, nem került eléggé megfoghatóvá számomra. Egy zárkózott, magányos, tinédzsert láttam magam előtt, de semmi többet.

Összességében ez egy nagyon jól megírt, bonyolult és mégis érthető történet. Nagy leírásokat senki ne keressen benne, itt sokkal fontosabb az, ami történik, legyen az a külvilágban, a családban, vagy épp egy-egy szereplőben. Ezek viszont nagyon jól vannak megírva. Habár feleannyira sem véres, mint a rovásember, a maga módján ez is elég megrázó. Ám így is úgy gondolom, egyszer mindenkinek olvasnia kell.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót. 
  

Rovásember

Peter V. Brett: A rovásember

5/5

"Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával."

Ezzel a könyvvel Brett felkerült a radaromra, és kifejezetten követni fogom a munkásságát. Ritkán sikerül egy első kötetnek ennyire megfognia. Általában csak kíváncsivá tesznek, hogy hova fejlődhet még a dolog, s ezért várom a folytatást. Nem így, mint most. Akkor is későn volna, ha már most a kezembe foghatnám a következő köteteket. Az első néhány oldal után magába szippantott a történet, s a legvégére már tudtam, ez bizony kedvenc lett.

Az emberek élete félelemben telik éjjelente, amikor is a Magból feltörnek a magúrok, hogy a szabadban maradt, netalán gyengén védett otthonokban élő embereket elkaphassák és széttépjék. Csak egy megoldás van erre, rovás védett házakban, városokban kell remegve meglapulni, és várni a nappalt, amikor ismét biztonságban léphetnek ki a házaikból. Még ha harcolnának is, sincsen meg a megfelelő eszközük ahhoz, hogy a démonokat legyőzzék, hiába szólnak a mondák csodás erejű rúnákról, és harcosokról, no meg fényes győzelmekről. Az emberek nagy része már csak napról-napra él.
Ebbe a világba nyerünk mi magunk bepillantást három életen, ezáltal három különböző szempontból. Az első Arlen, aki elveszti édesanyját, és elveszti hitét édesapjában is. Felteszi, hogy Fullajtár lesz, s félelmei ellenére is az utakat fogja róni, üzeneteket víve egyik városból a másikba. Ám ehhez bizony hosszú tanulás vár rá, és az ezután következő élet sem mindig az, mit elképzelt, és ez bizony komoly változásokat okoz benne.
Leesha, aki sokáig úgy gondolta, a menekülés útja otthonról a férjhez menetel, nagyot csalódik a számára kijelölt fiúban, s emellett sikerül a falu gyógyfüvésze mellé bekerülnie, mint tanonc.
Rojer 3 évesen veszíti el a szüleit, és az otthonát, s így Arrick a Zsonglőr veszi magához. A fiú úgy érzi, bárkihez is kerül közel, azt a sors elveszi tőle. Ám úgy néz ki különleges tehetséget is kapott, hegedűjátékától nem csak az emberek, de ideiglenesen a démonok is megszelídülnek.
Hármuk sorsa és útja természetesen kereszteződik, és remélhetőleg a folytatásban még több közös útjuk lesz, mint amit most olvashattunk. Az én két személyes kedvencem Arlen és Leesha volt, Rojer alakjának még úgy érzem lesz mit legyőznie, hogy szívből tudjam szeretni, de meg van benne is a lehetőség rá.

A világ elég komor hangulatú, annak ellenére, hogy vannak benne kedves, aranyos, vidám részek is. De egy kis időre sem tudjuk elűzni mi magunk sem a gondolatot, hogy közeleg az éj, s vele együtt a magúrok ideje is. És persze itt is nem egyszer kell rájönnünk, hogy lehet a nappal az emberé, de vannak olyan démonok, amelyek bennünk élek, s talán még pusztítóbbak, mint a kintiek. Halál, árulás, vér, erőszak, és persze igazságtalanság szövi át az oldalakat, épp úgy, mint a valós életben. Hogy mégis, miért olvassuk tovább? Mert itt is meg a van a remény, a lehetőség, és mert a szívük mélyén azt akarjuk, hogy valaki rázza fel az embereket, fogja össze őket, és rugdossák vissza a szörnyeket a Magba :D.
Jó a ritmusa is, a kellő helyeken gyors, pörgős, még néhol kissé lelassul, helyet adva ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. Nem hinném, hogy sokszor kellene unatkoznia az olvasónak.
A világ maga nagyon jól felépített, mind az emberi, mind a démoni oldalt tekintve. És ahogy a kis ízelítőt olvastam a második részből, na meg az utalásokra figyelve ez még csak bonyolódni fog, amit én csak örömmel tudok fogadni. Maguk a tájak, városok leírásai is tetszetősek, kellően hosszúak és részletesek ahhoz, hogy eltudjam képzelni magam előtt őket, de nem túl hosszúak, hogy megunjam. És pillanatok alatt magába szív az egész, s nem ereszt, míg nem végzel vele.
Fantáziadúsak a szörnyetegek is. Nem egy démonos könyvet olvastam már, de nem hiszem, hogy sok hasonlóval találkoztam volna, mint az itt szereplők. Emelem kalapom, az újítások előtt, és még ilyet még!
Ami a szereplőkkel kapcsolatban tetszett, hogy nem egysíkúak. Sokan nagyon jóvá, vagy éppen nagyon rosszá teszik a karaktereket. Pedig sokkal élethűbb számomra az, ha ilyen is, olyan is. Valahogy emberibb. Itt is születnek rossz döntések, megalkuvások. És minden egyes alkalommal el kell fogadniuk az árat, amit fizetniük kell. Legyen jó, vagy rossz a kimenetele a dolognak.
A szerelem csak a legvégén lép képbe a főszereplőink között, én remélem hogy az is jól lesz megírva a későbbiekben, és nem lesz túlerőltetve.

Szóval, kaptunk egy jól felépített történetet, szerethető és persze utálható szereplőket, és jó pár kérdést, természetesen megválaszolatlanul. Én csak ajánlani tudom.


A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót.

Anne Shirley sorozat

Szerintem sokaknak lehet ismerős az Anne Shirley név. Vagy mert volt szerencséjük olvasni a sorozatot, vagy mert az abból készült filmeket látták. Én eddig mindkét változatot elkerültem, s csak az utóbbi pár héten mélyedtem bele Avonlea világába. Korábban már feltettem az első kötetről az értékelésemet, most egyszerre hozom a második és harmadik kötetet, mivel mindkettőre 5-5 pontot kapott. Tényleg falni lehet őket :).

"Anne Shirley, ez a vörös hajú, örökké csacsogó és álmodozásra hajlamos kislány, akinek gyermekkoráról az Anne otthonra talál című kötet számolt be, immár 16 éves ifjú hölgy. Kijárta a főiskolát, és visszatért Avonlea-be. De a visszatérés egyben új kezdet is, Anne kilép az élet iskolájába, hiszen dolgozni kezd: tanítónőként helyezkedik el abban az iskolában, ahol valaha maga is tanult. Ahogy már megszokhattuk, az élet továbbra is folyton pezseg körülötte: meglágyítja az új szomszéd, a mogorva agglegény hírében álló Mr. Harrison szívét, Levendula kisasszony személyében pedig igazi „rokon lélekre” talál. Hősünk azonban nem volna méltó az Anne Shirley névre, ha nem kerülne időről időre kisebb-nagyobb kalamajkába… A világszerte rendkívül népszerű írónő történetéből készült filmsorozat olyan sikeres, hogy a tévécsatornák újra és újra a műsorukra tűzik. Az olvasók pedig újra és újra a kezükbe veszik a magával ragadó sorozat köteteit."

A második kötet onnan folytatódik, ahol az első befejeződött. Anne elkezdi a gyerekek tanítását, miközben még ő maga is sok mindent megtapasztal. S habár nem egyszer sikerül magát kisebb-nagyobb kalamajkákba kevernie, mégis egy alapvetően boldog, elégedett életet követhetünk végig. A már ismert szereplők mellett újabbak is színre lépnek, az én kedvenc alakom Levendula kisasszony volt. :)
Kapunk mindent, ami kedves és bájos, de nem kell félni, pont a megfelelő mennyiségben. Így csömörtől nem kell tartanunk.
Továbbra is fent tartom a véleményemet, miszerint az írónő hihetetlenül szemet gyönyörködtető ábrázolásmóddal él, legye szó táj, vagy épp másik ember leírásáról, egy helyzet felettébb élethű ecseteléséről. Aki a szóvirágokhoz nincs hozzá szokva, egy kicsit idegesítőnek érezheti, de pont ez illik ehhez a történethez, és legfőképp a mi írói hajlamokkal megáldott főhősnőnkhöz.
De még mindig keveset kapunk Gilbert-ből...ez kicsit elszomorít, annyira kíváncsi lennék az ő gondolataira, viselkedésére...de csak megemlítve van néha-néha.

"Az Anne válaszúton a népszerű Anne-sorozat legújabb, sorrendben harmadik kötete az Edward-szigeti falucskába, Avonlea-be egykor árvaként érkező, különleges érzékenyésgű és különlegesen fejlett beszédkészségű kislányból időközben ifjú hölggyé változott Anne sorsát követi tovább, immár egyetemi évei során. Hallatalnul érdekes a századforduló Kanadájának egyetemi világa is, főleg, hogy akkoriban kezdett elterjedni a női hallgatók képzése. A regény azonban a diákélet színes, eseménydús leírása mellett Anne érzelmi életének bonyodalmait tárja föl. A vörös hajú, kivételesen formás orrú kamasz lány ugyancsak csinos hajadon lett. Az egyetemen nemcsak arra készül fel, milyen munkát fog végezni a későbbiekben, hanem egész életére kiható elhatározások előtt áll. Hogyan alakul Anne kapcsolata a hűséges gyerekkori baráttal, a szerelmesen és kitartóan várakozó Gilbert Blythe-tal? Vagy feledve őt, az egyetemista lányok bálványához, a dúsgazdag, ám üresfejű fiatalemberhez megy férjhez? Anne válaszúton áll: a felnőttlét első komoly döntéseit kell meghoznia. Az egyetemista Anne természetesen megőrzi jellemének tisztaságát, derűjét, és természetesen ezúttal is sorozatosan bonyodalmakat kever merő jó szándékból, segíteni akarásból. És valóban: a szándék minden átmeneti nehézség ellenére valósággá válik, ha olyan lány veszi kezébe az ügyeket, mint Anne Shirley.
Lucy Maud Montgomery (1874-1942) kanadai írónő regénysorozata igazi, tartós világsiker. A sorozat első darabjából, melyet kiadónk Anne otthonra talál címmel jelentetett meg, az amerikai Disney-csatorna tévésorozatot készített, melyet a Magyar Televízió is bemutatott. A sorozat második kötete Anne az élet iskolájában címmel kapható. Az Anne-regények alapján készült az a többrészes tévésorozat, amelyet Váratlan utazás címmel sugárzott a televízió."

Mint jelenlegi egyetemista, természetesen ez a rész nagyon érdekelt, tudni szerettem volna, hogyan élik meg az egyetemi létet a már megismert szereplők. Na meg azt a rengeteg változást, ami bekövetkezik az életükben, mindegy, hogy az otthon maradt világot érinti, vagy az újat, melybe belecsöppentek.
És persze hálát adtam az égnek, hogy nekem nem ennyi idősen kell férjhez mennem.
A történet maga még mindig nagyon szeretnivaló, ezt az ember akkor veszi elő, ha menekülni akar egy nyugodt, békés világba. Nem zavart az sem különösképpen, hogy a csavarok sokszor kiszámíthatóak, lássuk be, talán mi magunk lennénk a legjobban felháborodva, ha nem ezen az úton haladnának, mit amit mi elképzeltünk.
Itt jelenik meg igazán az, hogy egy idő után kénytelenek vagyunk kilépni a gyermekkorból, és sokkal komolyabb dolgok felé fordulunk. Család, gyerekek, vagy egy közeli ismerős elvesztése...
Persze itt sem maradhatnak el a kalandok, s új szereplők is igyekeznek megnyerni a tetszésünket.

Tényleg csak ajánlani tudom olvasásra. Csak arra kell figyelni, hogy nem bírunk betelni vele, és a következő és következő részt akarjuk olvasni.

Eredmény hirdetés

Nos, tegnap éjfélkor járt le a nyereményjáték határideje, aminek keretein belül az Elakadó lélegzet című könyvet lehetett elnyerni.
Köszönöm mindenkinek a részvételét :).

                                                             A nyertes pedig Restye Dorottya!
Gratulálok neki, nem sokára kap egy email-t is tőlem.
A többiek pedig ne keseredjenek el, mert lesz még ok játék hirdetésre, hiszen jön majd a blog szülinap, és szépe haladunk a 20.000 látogatottság felé is, ami szintén ünnepi alkalom lesz.

Agave hírek

November 14-én – jövő hét csütörtökön – jelenik meg John Scalzi Zoë története című regénye, ami a Vének háborúja-sorozat negyedik és egyben befejező kötete. Az amerikai sikerszerző tavaly május óta töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon is, amit jól jelez, hogy e négykötetes sorozatát másfél év alatt kiadhattuk. S természetesen Scalzit ezzel nem fejezték be, jövőre újabb könyvek várhatóak tőle.

"Képzeld el…
Képzeld el, hogy tizenöt éves vagy, a rég halott biológiai apád az emberiség legnagyobb árulója, a nevelőszüleid ellenben hős exkatonák és egy új gyarmat kormányzói. Képzeld el, hogy minden lépésedet két félelmetes földönkívüli testőr kíséri, és egy komplett idegen faj tanulja tőled egy csillagközi valóságshow keretében, hogy miként kell öntudattal rendelkező intelligens lényként élni.
Képzeld el, hogy örökre el kell hagynod szülővárosod és szülőbolygód egy világvégi új gyarmat kedvéért, ahol új barátokat kell szerezned vadidegen telepesek között, hogy örömeidet és gondjaidat megoszthasd valakivel. Mert az új világ mindkettőt bő kézzel méri.
Te mit tennél ebben a helyzetben?
John Scalzi nem osztott meg velünk minden részletet a Roanoke történetéből Az utolsó gyarmat című könyvében, ezért olvasóira hallgatva még egy utolsó, különleges utazásra hív minket a Vének háborúja-univerzumba és a Roanoke-ra, hogy újra átéljük a gyarmat kalandos létrejöttét."