4,5/5
Életem első Wass Albert könyve volt, és ahhoz képest mennyire féltem tőle az elején, meglepően jó volt.
Nuca életét gyermekkorától kísérjük végig. Ahogy az erdőben a hegyen él Tóderikkel, majd az emberi gonoszság miatt távozni kényszerül. Láthatjuk fiatal asszonyként, anyaként, majd boszorkányként, végül látóasszonyként, és ismét boszorkányként.
Ami leginkább megfogott az az, hogy egy emberi életet mennyire meghatározhat egy jóslat, és más emberek hozzáállása. Nem tudom, vajon milyen élete lehetett volna Nucának, ha az emberek nem lettek volna rá irigyek, ha nem féltek volna a másságától, ha nem akarják megváltoztatni. Mert ezek mind-mind jellemzőek ránk. Félünk az ismeretlentől, mindent a saját képünkre akarunk formálni. Pedig néha felesleges, és csak több kárt okozunk vele, mint gondolnánk. Persze Nuca életét az sem könnyítette meg, hogy abba a korszakba született, amikor a "fejlődés" kezdett elterjedni. Lehet, ha kicsit korábban él, nem érte volna ennyi fájdalom. Ki tudja.
A leányt, a fiatal asszonyt, az anyát...egyaránt kedveltem. Ha jobban belegondolok, ezek minden lányban, nőben benne vannak. Talán nem ennyire kiélezve, mint a regényben, de az alapok, azok bennünk élnek.
Hihető szereplők, akik többsége mögött szomorú, sokszor kegyetlen múlt rejtőzött. Akik megpróbáltak felejteni, vagy épp tovább lépni.
Nagyon sok olyan gondolat volt a könyvben, ami megfogott. És mégsem kapott teljes pontszámot. Ennek egyik oka az, hogy ehhez a könyvhöz idő kell. Le kell hozzá lassulni, mert anélkül élvezhetetlen lesz. Ez pedig a mai rohanó világban nagyon nehéz. A másik, habár nagyon szépen fogalmazott a szöveg, néhol már-már túlzásnak tűnt. Értem én, hogy érzékeltetni akarja velem a táj szépségét. De az már túlzás hogy másfél oldal arról szóljon, hogy esett a hó, sötét volt és üvöltöttek a farkasok. Ezt én kb. 3 mondatban megtudom szépen fogalmazni, és nem kap az olvasó agybajt, miszerint lépjünk már tovább, elég a havas tájból.
De ezen hibáktól eltekintve tényleg jó könyv.
Kiadó: Duna International
Oldalak száma: Én a három külön kötetes verziót olvastam: 204, 200, 276
Ezt a könyvet párom kezdte el olvasni, de aztán félbehagyta. Senki nem volt hajlandó mondani semmit arról, hogy happy end lesz-e vagy sem, és úgy gondolta, nem éri meg kockáztatni. :D Engem valamiért nem igazán vonzanak a Wass Albert-művek, úgy érzem, nem tudnának megfogni.
VálaszTörlésMint a bejegyzés is mutatja, én konkrétan féltem az írótól, de végülis nem volt rossz a könyv. Tényleg kell hozzá egy hangulat, és nem árt, ha az ember szereti a szépen csavart mondatokat, melyek a táj szépségeit taglalják...hosszan :D. De ennek ellenére tetszett. Én mondjuk igyekszek minden írónak adni egy esélyt, maximum legközelebb nem olvasok tőle mást. :D
TörlésWass Alberttel én is nagyon sokáig így voltam, hogy biztos voltam benne, hogy engem nem fogna meg, mert a mai magyar politikában szokás őt valamilyen szinten ok nélkül zászlónak használni. Azt gondoltam, hogy olyan "nagyon magyar" lesz és tény, hogy elég erős a nemzettudata (az Adjátok vissza a hegyeimet olvastam, amiben van egy nagy adag Trianon), de nem éreztem azt benne, hogy ő annyira a szélsőséghez tartozna, hogy ne lehessen élvezni. Ez a könyve is listán van :)
TörlésMajd kíváncsi leszek, a véleményedre, ha elolvastad. Ebben is néhol érezni a nemzettudatot, de szerintem még nem vészes.
Törlés