John Scalzi: Vének háborúja
5/5
Régen imádtam a StarTrek sorozatait, amivel szüleimet az őrületbe kergettem. Elvarázsolt annak a gondolata, hogy a mi bolygónkon kívül még hány helyen lehet értelmes élet, milyen lehet a világuk, és talán egy nap felvehetjük velük a kapcsolatot.
Nos, Scalzi könyve a jövőben játszódik, és vannak az univerzumban rajtunk kívül is értelmes lények, csakhogy a kapcsolatfelvétel nem egészen úgy történik, mint a régen olyannyira szeretett sorozatomban. A könyvben harc folyik a gyarmatosítási lehetőségekért, és a már letelepedett emberek sincsenek biztonságban. Védelmükre toborozzák a 75. életévüket betöltött embereket, akik hajlandóak örökre elhagyni a Földet, megszakítani kapcsolataikat a rokonaikkal, és minimum 2, de inkább10 évig harcolni a különféle élőlényekkel szemben. És mégis hogyan képesek erre az idős emberek? Erre meg van a válasz...a kérdés az, vajon megéri-e?
Ahhoz képest, hogy (ha jól tudom) első könyve az írónak, nagyon jól sikerült. Egy teljesen logikusan és jól felépített világba, jövőbe lép be az olvasó, ami már az első pillanattól fogva beszippantja. Mindenről megfelelő mennyiségű információt kapunk, így nem vagyunk elveszettek ebben az új világban sem. A technika, a különféle idegenek, az új helyzethez történő adaptáció...mind-mind úgy van ábrázolva, hogy látjuk magunk előtt, vagy épp átérezzük.
A harc, a csodálatos változások mellett azonban komoly kérdések is felmerülnek ebben a könyvben, melyekre részben kapunk választ, de sokszor nyitva marad a kérdés, és a válasz tőlünk függ.
A szereplők is jól megalkotott figurák. Mindenkinek meg volt a saját személyisége, még akkor is, ha csak egy fejezetnyi időre volt velünk. Mondjuk vitathatatlanul John Perry nőt a szívemhez leginkább, a humorával, öniróniával, és azzal, hogy néha kételkedett abban vajon ember maradt-e még? Ettől a tépelődéstől emberibb lett, közelebb került hozzám a sok öldöklés közepette.
Szóval a könyv magával rántott, és alig várom, hogy megjelenjenek a folytatásai is, ugyanis ha jól tudom lesznek. Legyenek, mert tudni szeretném abban a világban, ahol az élet nem fenékig tejföl, mi történik velünk, emberekkel. Vajon képesek leszünk helytállni? És tényleg csak a harc marad az egyetlen fegyverünk?
Könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.
Oldalak száma: 252
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése