4,5/5
Érezted már úgy, hogy nincs értelme tovább tenni a dolgodat? Hogy nem éri meg? Tagjaidat nehezítette már az ólmos fásultság, mellyel az új napot köszöntötted? Néztél már úgy tükörbe, hogy azt kerested a szemedben, hova tűnt az a vidám, reménykedő ember, aki voltál? Aki hitt, és terveket szövögetett? Aki a világot akarta megváltani?
A Sátántangóban egy olyan telepen járunk, ahol lassan az enyészett lesz az úr. Aki csak tudott, elmenekült, új lehetőségeket keresni. Akik ott maradtak, reménykedtek, vagy nem volt sehova sem menniük. Mára már elfásultak, próbálnak megélni, felejteni. A folyamatos eső, szürkeség, penész azonban szép lassan beszivárog az otthonukba, sőt a lelkükbe. Ám ekkor a remény felcsillan...vagy talán csak egy újabb önáltatás lenne?
Rémisztő. Felkavaró. Sajnáltam, és irtóztam attól az élettől, amit a regény alakjai éltek. Pedig napjainkban lassan igaz lesz ez a kép. Ha körbenézek, akkor sokaknál megtalálnám azt a fásultságot, a tehetetlen dühöt, amit a könyvben olvashattam. És ez talán még ijesztőbb.
Amikor az ember úgy érzi, már nem kap több esélyt...saját tapasztalatból tudom, hogy az csak még inkább lejjebb húzza az embert hangulatilag. Még inkább tehetetlen lesz, nem tud kibújni a saját fogságából, a maga szőtte bilincsből. Ördögi kör ez.
Persze mindig voltak, és lesznek is olyan emberek, akik ebből akarnak hasznot húzni. Irimiás a saját szerencséjét szeretné megcsinálni, és ehhez az elkeseredett emberek utolsó reményét is képes lenne beáldozni. Mert nekik ő a "megváltó", akinek halálhíre hamis volt, és azért jött vissza, hogy rajtuk segítsen. Talán, egy kicsit segített, hiszen valamiben újra tudtak hinni. De vajon nem lesz-e ez egy újabb fájdalmas tapasztalat?
Talán Futaki alakja állt hozzám a legközelebb. Sokszor én is épp azért nem teszek meg valamit, mert félek, mi lesz. Mi történik, ha nem jön össze? Ha nem úgy sül el, ahogy terveztem? Pedig a változás néha nem árt. Még ha fájdalmas is.
A befejezés pedig...nos. Nem lövöm le a végét, de engem megfogott. Utána órákon azon pörögtem még :D. Így kell engem megfogni na.
Ez a könyv pont egy olyan helyzetben talált meg, amikor egy nagyobb változás előtt állok. Ami így, vagy úgy, de bekövetkezik. És lehet hogy fájni fog, ezt majd csak fél hónap múlva tudom meg. És akárcsak Futaki, szívem szerint én is valahol, biztonságban bújnék meg. De végül szembe fogok vele nézni. És akárcsak a regény szereplői, én sem tudom, mit fog hozni végül nekem. Jót? Rosszat?
Kiadó:Magvető
Oldalak száma: 334 (bár ez kiadásonként változik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése