4,5/5
"A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal…"
Már egy ideje szemezek ezzel a könyvvel, megjelenése előtt figyelemmel követtem a sorsát. A borítója keltette fel a figyelmemet, de a fülszöveg is ígéretes volt, világ életemben szerettem a családregényeket, pláne ha több nemzedéket mutatnak be, s bár az elején kicsit meglepett a könyv, a végeredmény engem meggyőzött.
A regény narrátora Ari Spinoza, a család utolsó élő tagja, aki halála közeledtét érezve eleget tesz édesanyja utolsó kívánságának, és elmeséli családja történetét, mely évszázadokat ível át, örömmel,bánattal, tudással, hatalommal, szerelemmel telt. Ezek a történetek lassan ébrednek fel benne, emlékekként jönnek elő, felidézve a gyermekkorát, amikor még ikertestvérével együtt hallgatták nagyonnagybátyjukat, aki ugyan nem volt vér szerinti Spinoza, mégis, mintha mindent tudott volna erről a családról. Megismerünk királyi orvosokat, egyetemi tanárokat, bankárokat, forradalmárokat, megismerhetjük az örök életet adó elixír receptjét is, és a sorsokat, melyek minden nemzedékben újra és újra megjelennek.
Ami az elején szokatlan lehet az olvasónak, és nekem is az volt, hogy a történetek nem teljesen időrendben kerülnek elmesélésre. Ez az elején kicsit zavart, hozzá szoktam a lineáris történetvezetéshez, ám ahogy egyre jobban haladt előre a történet, úgy szoktam meg, és jöttem rá arra is, hogy ez a mód jobban is illik egy ember elmélkedéséhez, hiszen mi magunk is könnyen eltérülünk egy megkezdett gondolatmenettől egy másik felé.
36 nemzedék férfijai, és néhol női köszönnek vissza a lapokról, az ő életüket ismerjük meg, igaz csak röviden, pedig nem egy olyan alak volt, akinek személyét szívesen megismertem volna jobban, de akkor még mindig olvashatnám a könyvet.
Az író nagyon szépen fogalmaz, ízek, hangulatok, érzések villannak fel előttem, embereket láttam minden dicsőséges és gyarló tettükkel együtt. Tetszett, hogy mindig kereshettem az újabb történetekben az összefüggéseket, melyeket remek tehetséggel irányított a háttérből, egyszer sem éreztem azt, hogy nem illik a történetbe az adott szereplő.
Ami elgondolkodtató, és szomorú, hogy ennyi évszázad alatt sem tudott az ember igazán megváltozni, és mindig talált okot megbélyegezni, és gyilkolni egy kisebb csoportot. Jelen esetben ugye a zsidó üldözések voltak kiemelve, de ha jobban átnéznénk a világ történelmét, sok más nép ilyetén üldöztetését megtalálhatnánk, és az író által elmesélt, megalkotott igazságok azokra is elmondhatóak lennének.
Érdekes, kissé szomorkásabb történet ez, ahol érezzük, hogy sosem kapunk teljesen boldog befejezést, hiába is szurkolunk, mégis tovább olvassuk, mert a világ, a szereplők és a megteremtett hangulat nem enged el minket.
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.
Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 728
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése